ittam: 2016 március
Ismét egy régebbi elemzésemet dolgozom fel, 2016-os. Láthatod – 15-ös a sorszáma – hogy eléggé az elején voltam még, amikor leírtam.
Ha az ember tanul, az a legjobb hozzáállás, ha nyitott az új információra, de megvizsgálja annak valóságtartalmát (a gyakorlatban).
Fontos a nyitottság, hiszen ha nem vagy nyitott, nem tanulhatsz semmi újat. Ugyanakkor kiemelkedő fontosságú, hogy a bevitt információ használhatóságáról és valóságáról meggyőződj. Előfordul, hogy bizonyos emberek hülyeségeket irkálnak le, nem hihetsz el mindent.
A borokkal kapcsolatban bizonyos dolgokat nagyon könnyen ellenőrizhetsz. Ha figyelemmel kóstolsz megállapíthatod, hogy bizonyos, mások által említett ízek valóban fellelhetőek-e a borban, illetve olyan-e az ízvilága, amit leírtak. Bizonyos dolgokhoz még kóstolnod sem kell, a fölösleges majomfogó jelzőhegyeket már olvasáskor kiszűrheted. (figyeltél? fölösleges+majomfogó+jelzőhegy: jelző+jelző+szókép)
Más dolgok valóságtartalmát talán sose tudhatod meg. Senki nem fogja neked leírni, milyen és mennyi adalékanyagot használt (Adalékanyag pedig van bőven. Az első random internetes borászati szakkereskedésben 28 -féle tanninpótló anyagot vehetsz, ami nemcsak a bor ízét, de színét is feljavítja, sőt külön kiemeli, hogy penészes, rohadt szőlőnél milyen mennyiséget használj a héjon erjesztés során. Sajnos laboratórium nélkül esélyed sincs az ehhez hasonló kemikáliák kiszűrésére. Naivság lenne azt hinni, hogy ilyen anyagok l’art pour l’art léteznek és senki nem használja őket).
Az olyan jellegű adatok pontosságáról sem tudsz meggyőződni drága műszerek nélkül, hogy vajon a nedű alkohol vagy savtartalma tényleg annyi-e, mint amit ráírtak. Soha nem fogod megtudni, hogy a kén milyen ízeket ad hozzá a borhoz anélkül, hogy egy bort kóstoltál volna kénnel és kén nélkül is (csak egy kis alap info: valamennyi ként használnak már mielőtt a bor a hordókba kerülne, sőt a hordókat is kénnel kezelik, viszont a palackozás előtt megint kap egy adagot tartósítás céljából. A kén egyfajta univerzális superman, aki megóv a nagy bajoktól). Megdöbbentő a különbség a palackozás előtti (kevésbé kénezett) és a már lepalackozott, kénezett bor íze között.
Szóval az információvizsgálat jegyében Chevalier des Tours Bordeaux 2014:
(Itt ott kivágtam a szövegből fölösleges részeket és a márkajelzéseket is kivettem)
„Az üvegen elég sok szöveg van, az elején csak egy PR szöveggel kezd, hogy milyen áhitatosan és tehetségesen csinálják a bort és Bordeaux milyen frankó történelmi hely. Utána tér csak rá a lényegre, tömören megemlíti, hogy „lilás köntösben” van a bor, illatra friss, gyümölcsös. Ízre enyhe, kerek savérzet, lecsengése kiegyensúlyozott és kellemes. Valóban. Ízre nekem először nem a gyümölcsösség ugrott be – habár tény, hogy meggyre (és egyéb bogyós gyümölcsökre, kinek mi jut eszébe, cseresznye, szőlő – haha) emlékeztető íz fellelhető benne. Kellemesen fanyar. A kajás része érdekesebb: BUGGYANTOTT TOJÁS! Amikor egy éve gyűjtöm ezeket az elemzéseket, komolyan mondom csinálok egy válogatást a legkreténebb kajákból, amiket borhoz ajánlhatnak a kopaszodó sommelierek! Azért a buggyantott tojás ott lesz a toplistán. Elképzelem, ahogy az étteremben buggyantott tojást rendel a fazon a drága bora mellé, tojásonként 20€ért és utána ajnározza, hogy ez aztán mennyire jól kihozta az aromát és a tanninokat. Ha valakivel jól ki akarnék b*szni, biztos, hogy ráírnám az üvegre a buggyantott tojást.”
Eddig még nem készült el a lista, pedig bőven letelt már az év. A buggyantott tojás ott lesz a toplistán a borjúburgerrel meg a ropival. A borjúburgert pár héttel azelőtt olvastam, egy másik bor mellé ajánlották.
„Utána normálisabb dolgokkal folytatja: igazából a tojást csak másodiknak írta, sőt egész pontosan a kacsasaláta mellé – kacsatojás? – grillezett marha, természetesen bordeaux-i szósszal, mi mással (habár ehhez kifejezetten jól menne valami erdei gombás natúr marha is). Hozzáteszi még a csokoládét is. Amúgy nem hülyeség, keserű fekete csokoládé mellé el lehetne szürcsölni. Kipróbáltam, van itthon 86%os kakaótartalmú (francia) keserű csoki. Kifejezetten megy hozzá. Lehet egyszer még a buggyantott tojásra is rászánom magam (istenem, dehogy, csak vicceltem).”
Akkor még vicceltem (olvass tovább). Itt kivágtam egy részt. G és G-nek rövidítek le egy amúgy elismert és neves szakértőpárost.
„Szóval G és G bácsik kezdik önteni az árnyékszék tartalmát. Azt írják illatra fekete (nyilván bogyós, ugyanezen oldal angol verziója szerint amúgy piros) gyümölcs és csoki. Úgy tűnik, nem volt fantáziájuk. Nem tudom elképzelni, hogy áll valaki a nagybevásárlóban a polcok előtt, meglátja, hogy jé bogyós gyümölcs illata van, ezt megveszem. Csoki az illaton nem érződik. Ízre, ha nagyon megerőltetném magam… Á úgy sem. Ezután hozzáteszi ízre, hogy kellemes, lényegében a szótengerben más infót nem fogsz kihalászni. Így kell írni elemzést anélkül, hogy bármit is írnál a borról, lehet, hogy a borszakértő ki se nyitotta az üveget, csak húzott egy zsákból pár szót, beleírta tízszer a kellemes különböző szinonimáit, ráragasztotta a matricát az üvegre és felmarkolta a pénzt. Ja bocs, még annyi, hogy 83 pontot adott a százból.”
Azt az állítást, miszerint lehet, hogy nem is ittak a borból, habár ma már túlzásnak tartom, nem lehetetlen. Nem egy, több százezer forintos borról írtak elemzést. Van az a szint, amikor egy 4 Eurós bort már a szájukhoz sem emelnek.
„Eljött a buggyantott tojás órája! Este 10kor professzionális buggyantott tojást főztünk a konyhában csak annak az idiótának a kedvéért, aki ráírta ezt a sületlenséget az üvegre. A tojás finom. A bor finom. Együtt a kettő? Olyan fémes vér íze lett a bornak a tojás után, hogy legszívesebben kiköptem volna. Ma is tanultunk valamit. Ne egyél borhoz buggyantott tojást! Pláne ne azért, mert valami kretén ráírta a borosüvegre.
UI: még a bor illatélményét is elrontja, mert a buggyantott tojás sárgája folyós, és rátapad a pohár szájára – a te szádról – ahogy iszod és bebüdösíti az egész poharat seperc alatt!”
Tehát, mi a tanulság? Ha nem vettem volna a fáradtságot, hogy frankón kimenjek a konyhába és csináljak buggyantott tojást, soha nem tudtam volna meg, hogy ez csak valami hibbant ember agymenése. Elsülhetett volna jól is, lehetett volna finom is együtt, ahogy a csokoládéval is. De nem volt az. Fontos a nyitottság. Talán még fontosabb, hogy kellő kritikával vizsgálódjunk.
