ittam: 2016. február és 2016. március és 2018. december
Legutolsó írásomban ígértem, hogy elővakarom a Nardonról a jegyzetemet. De előtte egy kis sztorizgatás: Mivel ajándékba kaptuk a 30 éves Beychevelle-t azért, mert Rita nagypapájának borából küldtünk valakinek, úgy döntöttünk az lenne a legjobb, ha velük isszuk meg. Beestek még páran és a jó hangulat jegyében Sanyi bácsi felbontotta ezt a bort (és még két „nagykorú” fehéret). Ennek a bornak azért örültem nagyon, mert annak idején (valamikor 2016-ban) én adtam neki ajándékba. Természetesen azért vettem, mert már akkor ízlett.
Nagyon vicces visszaolvasni, hogy miket írtam 2016-ban. Amint a számozásnál látod, ez a tizedik bor, amiről jegyzeteltem! Ez volt az első alkalom, amikor a csokoládéízt borban éreztem.
Ezért legyen itt egy kitérő: (az átlagember számára) extrém ízek borban:
Az elején kétkedve olvastam az olyan írásokat, amikor borokban csokoládé, olíva, szárított paradicsom, menta – és még sorolhatnám – ízeket írtak. Gondoltam, ezek hülyék. Aztán jött ez az üveg (meg főleg a tartalma). De tudod mit? Bemásolom ide cenzúrázatlanul, amit 2016-ban őszintén, magamnak jegyzeteltem róla az élmény hevében: „Egy német leírást találtam rá (német DIDLi bácsi, herr DIDLi), azt írja, csokoládé és bogyós gyümölcs íze van. Valóban érződik rajta a csokoládé, nem is gondoltam volna bornál. Amúgy kifejezetten gyümölcsös, édeskés hatása van, annak ellenére, hogy száraz 13%-os borról van szó. Fűszeresen végződik azt írja, igen. Cabernet Sauvignon, Merlot és egyéb van benne, kérdés, mi az egyéb 😀 Tulajdonképpen fűszeres gyümölcsös csokoládé lé. Csokolálé. Érdekes borban, hogy csokoládé íz. Tulajdonképpen a nyelvem közepén hátul érzem azt, amit akkor érzek, amikor egy Mlka kockát szopogatok. Mintha a csoki ráragadna ráolvadna a nyelvem hátuljának közepére. Pont ilyen ez is. Utólag találtam leírást DIDLi bácsitól: fűszeres, tölgyes jegyeket felvonultató illat, kóstolva száraz, határozott savérzet, gazdag tannin, közepes test, fűszeres illat jellemzik.”
Annyit változtattam csak a szövegen, hogy átírtam benne a márkaneveket. DIDLi bácsinak hívtam akkoriban a… DIDLi borszakértőjét. Felvonultató illat. Lol.
Amúgy később ezt kommenteltem a fenti elemzésre magamnak: „Az írási stílusommal kapcsolatban: úgy írtam, mint egy részeg. Remélem a későbbi jegyzeteknél ez már elmúlik.” Az a baj, hogy józanul még gázabbul írok, mint boráztatta állapotban. A MiLFesedés, a szomjas pápák és a nyelvtannácik is teljesen józanul öntötték el az agyamat (többnyire délelőtt). Lehet nem elmúlik, hanem áttétesedik.
Szóval extrém ízek. Csináljunk egy próbát jó? Mivel valószínűleg nem fogod a spájzból előkapni pont azokat a borokat, amiket én is kóstoltam, célozzunk meg egy olyan ízt, amit száraz (fehér) pezsgőkben érezhetsz! (Leginkább a Hungáriát javasolnám) Az animális ízt! – Már megint kezdi! – Az animális íz egy sznob kreténségnek tűnik…
wait for it…
amíg meg nem érted, hogy mit is értünk ez alatt!
Kóstoltál már serranoi vagy más levegőn érlelt sonkát? (ha nem, akkor nyomás a boltba, drága lesz, de az aha! élményért megéri.) Sajnos gépsonka meg más sonka nem játszik, csak a levegőn érlelt.
Az animális íz az az – egyfajta – fanyar íz (talán dióhoz, mandulához hasonlító), amit ezeknél a sonkáknál is érzel. Sőt, pont ez az íz az, ami megkülönbözteti őket a többi „hétköznapi” sonkától.
Amennyiben végigcsináltad, amit kértem tőled, most egy új korszakhoz értél az életedben. Amennyiben nem, még megteheted.
Tehát visszatérve, ezek az extrémnek tűnő ízek valódi dolgok, valódi íz- és illatérzetekre asszociálunk velük. Amennyiben ez már emészthető számodra akkor a dohány, az avar, a föld már egyáltalán nem fog problémát okozni. Kivéve persze az elegáns íz, meg a random dolgokat felvonultató illat. Na az gáz.
Sikerült megint írni vagy egy oldalt úgy, hogy a borról már megint nem olvastál egy szót sem. Bocs, egy szót, csokoládé.
Tehát: Bordeaux, jobb part, Libournais, Chateau Nardon Saint-Emilion 2008
Közepes test, fűszeres, hosszú lecsengésű, domináns tanninok, szó szerint azt írtam pár éve, hogy „a tanninok támadást indítottak az ínyem ellen”. Kiemelném, hogy ezeket nem a 2018-as kóstolásnál írtam, merthogy akkor nem írtam, hanem 2016-ban. De amennyire fel tudom idézni három hónappal később – nem olyan hosszú idő az – helytállóak a szavak.
Az azon az estén fogyasztott két fehérről nem írtam egy szót sem. Pedig volt köztük egy ’92-es kaliforniai Gewurztraminer és egy ’93-as Grauer Burgunder (Pinot Gris) is. Mármint ez a kettő volt. A Tokajiból nem ittam. Egyéni személyes preferencia, de a vöröseket szeretem jobban.
Pálmavitel előtt egy (újabb) kis kitérő: partok harca!
Bordeaux Gironde bal part – Médoc
VS
Bordeaux Gironde jobb part – Libournais:
Médoc: térképről egyértelmű, de írjuk le just in case: ez az oldal van közelebb az óceánhoz (fontos? Naná, gondolj a szél és csapadék mennyiségre, mikroklímára!). A jobb parthoz képest kavicsosabb a talaj, nagyobb a Cabernet Sauvignon aránya a cuvéekben és jellemzően dominánsabbak a tanninok, mint a jobb parton. Úgy ítélem fontos megemlíteni még azt is, hogy ez az oldal alacsonyabb tengerszint feletti magasságon fekszik.
Libournais: agyagosabb talaj, magasabb Merlot arány a cuvéekben és valamelyest lágyabb tanninok jellemzik. Magasabb tengerszint feletti magasságon fekszik. Miért fontos ez amúgy?
A magasabb tengerszint feletti fekvés esetén a szőlő héja vastagabb. Ez erőteljesebb „héjas ízeket” eredményez, például markánsabb tannint.
Na de akkor miért dominánsabbak a tanninok a bal parton? Nagyon ügyes! Figyelünk! Piros pont! Véleményem szerint az ok a Cabernet Sauvignon és a Merlot ízvilágának különbségében rejlik. (a CS tanninjai markánsabbak mint a Merloté)
Szóval ki vitte a pálmát?
Hova?
Viccet félretéve (nem vicces, most már lázongunk, tudni akarjuk!), az egyéni preferenciám (kiemelkedően fontos ezt leírni, ahány ember, annyi vélemény) Nardont találta kellemesebbnek. Természetesen hatalmas élmény harminc éves bort inni, de ne élvezzen csak azért előnyt, mert exkluzív (értsd a valódi jelentése alapján: latin excludo: kizárni valakit, vagy valamit; jelen esetben azon emberek tömegét, akik nem kóstolhatnak ilyet).
Nem vagyok álszent. Ha én perkáltam volna ki a száz Europit, minden bizonnyal befolyásolta volna a véleményem. De nem így volt. Ha nem tudtam volna semmi háttérinfót a borokról, Nardon vitte volna a pálmát.
4 Comments
Add Yours →[…] Grand Cru volt a legjobb? Nyitva hagyom a kérdést. Összeszedem még a régi jegyzeteimet A Chateau Nardon (Saint-Émilion) boráról. Tekintettel arra, hogy az jobb-parti, lehetne a (következő) cikk alcíme „Partok […]
[…] (nem csak ízvilág szempontjából), érdemes lehet elolvasni ezen cikk előtt. Továbbá a Nardon Saint-Emilionról szóló cikk is hasznos lehet, mert egyrészről az a nedű is erről a termőterületről származik, másrészről tartalmaz […]
[…] több info is érdekel Bordeaux-ról, olvasd el a Chateau Haut-Sarperól szóló elemzésem, vagy a Chateau Nardon posztomat. Mindkettő jobb parti […]
[…] Ez a vélemény csak addig a pillanatig tartotta magát, amíg meg nem ízleltem egy bort (Nardon Saint Emilion), aminek olyan karakteres fekete csokoládéra emlékeztető beütése volt, hogy az egy kellemes […]