2020 a danswineblog.comon és a naplopó pillangó

Ha már az év vége felé elmaradtak a havi összegzések és sokkal kevesebb bort elemeztem, mint korábban, gondoltam legalább az évet érdemes lenne összefoglalni egy bejegyzésben.

A január nagy lendülettel indult. A még ’19-ről visszamaradt Sauska pezsgő elemzése után a Petrény pincészet kóstolója vezette be az évet. Az év első negyedében kóstolt borok közül az Ikon Cabernet Franc 2015 Evangelista és a La Croix des Mariniers Syrah Viognier 2018 kifejezetten megérdemli, hogy kiemeljem őket. Nagyon élveztem még a l’impromptu de Saint Verny 2010 elemzésének megírását is.

Tavasz végén bedurvultak a dolgok, roppant sok bort kóstoltam, többek között két csodálatos, mégis kvázi ismeretlen Egri Bikavért: a 2017-es Gál Lajos Egri Bikavér Superiort és Dula Bence Egri Hegybíró Bora Egri Bikavér 2012-t. Modern vonalon csodálatos választás szerintem a TITI Superior ’17 és a Böjt ’16, habár az öreguras, mégis tekintélyt parancsoló társaik mellett csak széljegyzetre kell, hogy szoruljanak, bármennyire is sajnálom azt.

Nyáron sokan nem isznak testes, markáns vörösborokat… velem ellentétben. Nagyon szerettem a ’16-os Sauska 11-et és a Pannonhalmi Főapátság ’18-as vörös Hemináját. Nem zárhatom le a nyári sort Márkvárt Ezerötös 1500 Cuvée-je nélkül! Bébicékla ide vagy oda!

Ha egy neves borszakértő azt mondja, egy bor illata alapján nem következtethetsz a tannintartalmára, kóstoltass vele Tannatot, mondjuk 2015-ös Cave de Crouseilles Madiran Carte D’Or Grande Réserve-t!

A borászok közül mindenféleképpen kiemelném Bott Frigyest, ’18-as Kadarkájáról és Hamvas Béla A bor filozófiája című könyvéről együtt írtam egy elemzést, ami felejthetetlen élmény marad számomra. Bejegyzést még Bott 2019-es Just Enjoy White cuvée-jéről olvashatsz tőlem.

Idén érdekes tapasztalat volt még megfigyelni, hogy megfelelő körülmények között, borospincében érlelve miként változik a nedűk ízvilága. A pinceteszt sorozatom első része Tóth Ferenc Egri Bikavéréről és Egri Csillagáról szólt. Az ő Bikavére inkább az idősebb fogyasztók szívébe lophatta be magát, nekem talán soha nem lesz a kedvencem, viszont jó volt tapasztalni, hogy tényleg jót tett neki az idő, szépen öregedett.

2020 utolsó posztjának témája pedig Günzer Tamás 2013-as Bocor Merlot-ja volt. Pánik nem volt, de idénre zárták a kaput.

Bor és Művészet

Idén kezdtem el a borelemzések mellé festményeket, illetve más, egyéb művészeti alkotásokat is kapcsolni. Érdekes asszociációs játék, no meg persze nem véletlenül elcsépelt, hogy egy kép többet mond ezer szónál. Nagyon sokat segített nekem abban is, hogy ha már régen kóstoltam egy bort és nem tudtam felidézni az ízvilágát, elég volt rápillantanom a festményre és felelevenedett minden!

Amúgy szerettem volna egy esszét is írni Bor és művészet címmel, egyelőre félkész, talán ’21-ben lesz időm befejezni. Jó munkához idő kell, nekem meg még több. Sebaj, majd azt mondom művész vagyok és az ihletett állapot olyan, mint a boldogság egy Nathaniel Hawthorne-tól származó idézetben: „A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk.”

Ezzel meg is van oldva, el is intéztük! Lehetünk naplopók, majd jön a pillangó. A naplopó pillangó. Ezen a ponton boldogan felkiáltottam magamban, hogy megvan a borítókép, Herbert James Draper biztosan festett valami csinos tündérlányt pillangószárnyakkal… Nos, nem nyert.

A borítókép alapjának végül William Blake Hecate című képét választottam. Sokkal jobban kifejezi az év végi lelkiállapotom: nem volt időm elemzések írására, elmaradt a Pinot Noir és a Rizling elemző hónapom is (habár a már begyűjtött tételek megvannak, így ami késik, nem múlik) és folyamatosan frusztrált, hogy kvázi magára hagytam az oldalt. Random kiragadott részek a kép tartalmának magyarázatából a Wikipédiáról: „the mournful owl of false wisdom”, „the head of a crocodile (blood-thirsty hypocrisy)”. Csodás év volt 2020!

Élesen témát váltva, még ’19-ben kaptam azt a kifejezetten hasznos, építő jellegű kritikát, hogy… nincs mit szépíteni, rusnyák voltak a mobilos képek, amiket a korai elemzésekhez készítettem. Ezért ráfeküdtem a témára. Ha bárki azt mondaná neked, hogy a fotózás nem művészet, mert egy profi gép mindent megcsinál… nos, érdemes leültetned, hogy csináljon már pár ultrakirály képet manuál üzemmódban és utána dolgozza ki azokat (számítógépen, ami persze „mindent megcsinál”).

A sok próbálkozás és tanulás mindenesetre azt eredményezte, hogy kritikusabb lettem a saját, no és persze mások képeivel is! Meg persze megszerettem a fényképezést, a fényekkel, rekeszértékkel, zársebességgel való játékot, így egy-két képem van azért, amiket szeretek, legyen itt egy kisebb válogatás belőlük:

Statisztika!

Kibírtam, hogy vagy fél éve nem írtam a statisztikákról! Igaz, havi összegzőket sem nagyon írtam az év második felében, de ez már más kérdés. 2020 többi hónapját nézve (amikor havi szinten 2-3 ezer között mozgott a megtekintések száma, ami szép, egyenletesen növekvő trendet mutatott) december azt mondta, fogd meg a söröm… és végül 5877-en landolt. Amúgy a megtekintések összetétele egy-két (karácsonyi ajándéknak való) kivételtől eltekintve nem változott, tehát az emberek ugyanazokra a borokra voltak kíváncsiak mint az év fennmaradó részében. Csak a biztonság kedvéért megemlítem (mint, ahogy a maradványcukornál szoktam), hogy egy fillért nem költöttem hirdetésre, mindenki organikus kereséssel talált az oldalra. Hirdetni nem is tervezek soha. A Facebook algoritmus most szomorú lett.

Terveim a következő évre

Nos, most nincsenek. Következtetéseket azért tudtam levonni az előző évről. Először is azt, hogy milyen kevés olyan bort kóstoltam, ami úgy istenigazából, tényleg kedvemre való volt. Ennek csak részben az az oka, hogy miután az ember sokat kóstol, sajnos óhatatlanul nőnek az elvárásai.

Igazából elég hamar kiismertem milyen borok elemzésére van „kereslet”, nézettség. Eddig ezek egyértelmű prioritást élveztek. Azok a borok, amik mozgatták a fantáziámat (pl. Vin Jaune), vagy régóta kóstolni akartam őket, nos… kis túlzással halmokban állnak és porosodnak… vagy fogalmazzuk inkább úgy, hogy érlelem őket, az mégiscsak jobban hangzik.

Szóval, jelenleg úgy érzem, szeretnék nagyobb hangsúlyt fordítani azon borok kóstolására, amiket élvezek is. Furcsa ellentmondás lenne úgy blogot írni – effektíve a világ elé tárni, olvasóknak írni, miket kóstolok – hogy ne legyen prioritás, mire kíváncsiak az emberek. Egyfajta l’art pour l’artként csinálni a dolgot… pont, mint az elején…

Ehhez épp pont tudok linkelni egy… illetve kettő művészeti alkotást. Szeretném úgy írni a blogom, mint a gitáros arc a videón (akinek a nevét sem tudom). Csak több hajjal – remélem!

Javítsunk az előző mondaton: 2021-ben szeretnék úgy írni a borokról, mint ahogy Mark Whitfield gitározik a lenti videón: mindenkinek és mégis senki másnak.

Jobb, ha nem veszed magad túl komolyan, ezért másodiknak jöjjön Annie Sellick… Aztán folytatás 2021-ben!