Ha követed az oldalt észrevetted, hogy 2022-ben nagy volt a csend. Néha-néha egy-egy elemzés felvillant, aztán minden kialudt, akár hónapokra. A háttérben persze sokat kóstoltam, az érdemlegesebb borokról pedig azért pár sorban jegyzeteltem magamnak, lőttem egy (kevésbé igényes) képet telefonnal, de az oldalra nem kerültek fel. Eddig. Most azonban az említésre méltóakból legyen itt egy kisebb összeállítás. De előbb egy recap…
Azokat a borokat, amikről viszont írtam elemzést (és nem a nápolyi nyaralás alatt) mind egy szálig ikonikusnak mondanám. Legalábbis számomra azok. Nem véletlen, hogy vettem a fáradtságot, hogy elkészítsem a róluk szóló posztokat. Dula Bence 2012-es Kadarkája, Sebestyén 2013-as Grádus Cuvée-je, a Nyolcas és Fia Szülőföldem 2016 (a csodás Kékfrankosukról kicsit később) és természetesen a Vaucher Père et Fils Pommard Réserve numérotée 1985 mind olyan borok, amik mély nyomot hagytak bennem.
Ha egy kislány születik jogos, hogy az ünneplő családtagok Champagne-t bontanak. Kisfiú ünnepléséhez viszont (szerintem) Kékfrankos dukál. Ezért volt isteni szerencse, hogy pont aznap, amikor a fiam született, csodával határos módon szinte az ölembe pottyant egy palack Nyolcas és Fia 2016-os Kékfrankos (kb. fél évvel azután, hogy az elemzést megírtam róla) így ezt bontottuk fel az újdonsült nagypapákkal. Egerben itt-ott lehet amúgy még venni belőle, így azóta természetesen be is táraztam, hogy legyen a pincében pár év múlva is. Tudom, klisé. Most megengedem magamnak.
Na, nézzük, ami kimaradt, tényleg a teljesség igénye nélkül és csak azokat megemlítve, amikről csak jókat tudok írni. Apropó, a borítókép J. M. W. Turner festménye (attribution: Public domain, via Wikimedia Commons).
Champagne Jacquart blanc de blanc 2014
Régen az emberek áldást és köszönetet mondtak minden egyes étkezésnél. Manapság talán már akkor sem, ha évjáratos Champagne-t bontanak. Ezen azért érdemes elgondolkodni.
Pohárba töltve világos szalmasárga színben tündököl (itt nem pusztán szóhasználat, a napra lehet nézni…). Habja már-már keménynek mondható, annyira aktívak azok a bubik.
Illatában először a zöldalma jelenik meg csodás intenzitással, de szellőzéssel kiegészíti azt sok-sok élesztősség, akár a frissen gyúrt kenyértészta illata. Neten írták, hogy mentát is találni itt, talán egy keveset igen.
A kortyban természetesen markánsak a savak, amiket kevéske kellemes, szőlőmagos fanyarság egészít ki, hosszabb szellőzés után pedig a briós kápráztat el. Ásványossága sziporkázik (micsoda szóvirágot biggyesztettem ide, nem igaz?). Évjáratos Champagne-ről lévén szó, meg kell említenünk, hogy az öreg boros jegyek kifejezetten visszafogottnak hatnak, minden bizonnyal mértékletesen domináns savtartalmának köszönhetően.
Sk Nap-völgy Syrah Kadarka 2019
A dél-francia forró szárazságban tikkadó tőkéket látva egyszer még egy posztban is meg akartam említeni, hogy milyen abszurd dolognak tartom, hogy a relatív hűvös klímájú Egerben valaki Syrah-t termeljen. Na, és akkor szembejön egy Syrah Kadarka cuvée! Ennél polgárpukkasztóbb dolgot nehezen lehetne kitalálni! Volt már olyan a művészettörténet során, hogy a felháborítóan abszurd dolgok csodálatosan sültek el?
A borra visszatérve, ami a leginkább elkápráztatott, hogy benne volt a könnyed gyümölcsösség és az a „sírva vigadó” karakter, amit olyannyira egrinek tartok és szeretek.
Pohárba töltve világos cseresznye, sőt polgárpukkasztó eper színben tündököl.
Illatában el lehet veszni. A fűszeresség és cseresznye mellett kevéske gyógynövényt említenék. Nem, ez így nem jó, a gyümölcsöket kellett volna első helyre írnom… Autentikus borospince illat…Syrah és Kadarka? Megbotránkoztató!
Ízében cseresznyehús, málna, eper, tengernyi gyümölcs egy kevés bőrösség. Csábító punk! Lecsengésében a piros bogyósok köszönnek vissza egy jó adag lekvárossággal. Tannintartalma mértéktartó és visszafogott, fekete tea, gyógynövény. Nem inkább gyümölcshéjas! Fűszerek! Sav vonalon eper, üde cigánymeggy, csipkebogyó. Ezt fejeljük meg egy picike füstösséggel! Elragadó!
Moët & Chandon Impérial brut
A jegyzet itt csak a leglényegesebbekre szorítkozik, hiszen ilyen-olyan elemzésekkel, a csinnadrattával Dunát lehetne rekeszteni. Jelen esetben viszont érték is van a felhajtás mögött.
Pohárba töltve szalmasárga színben tündököl, a bubik nagyon buzgón teszik a dolgukat. Illata brutál élesztős akár a frissen sült kenyérhéj. Ami meglepett, hogy mellette kifejezetten parfümös is. Fontosnak érzem kiemelni, hogy a jegyzetemben megjelent a „beszarás” szó, természetesen pozitív kontextusban. A kortyban van karakter bőven, kellemes fanyarság, szárított barack. Savaiban a citrusosságot emelhetjük ki, továbbá a roppant ásványossága mellett sem mehetünk el szó nélkül.
La Cave d’Augustin Florent Côtes du Rhône primeur 2022
Nem telik el olyan év, hogy vagy egy tucat Rhône-völgyit ne bontanék. Édesapámmal közös kedvenc, minden árkategóriában lehet találni fenomenálisat dögivel (értsd: a franciáknál) és habár egy pár évtizedes Burgundi vagy egy-egy zseniálisan összehozott Kadarka megpróbálhatja megingatni a trónján, de talán életem végéig örök kedvenc marad. A jó Kékfrankossal együtt persze.
De mindig van új. Beaujolais Nouveau-t utánz… követő stílusban eddig még nem találkoztam vele. Spoiler alert, előfordul, hogy a feldolgozás jobb, mint az eredeti dal…
Pohárba töltve világos cseresznye színben tündököl. Illata roppant gyümölcsös és florális, amik mellett még a vaníliát hangsúlyoznám.
Ízében a maradványcukor kiabál komolytalanul, ennek jegyében említsünk banánt és pillecukrot. Gyümölcsösségeben szinte bármit mondhatunk, ami piros. Eper, cseresznye, meggy, sok málna, sav vonalon ribizli. A tannin vetület meglepő. Szinte csak a lecsengésben jelenik meg, de akkor roppant adag fekete tea, csokoládé és az áfonya héjas ízei húzzák az ínyem sokkoló meglepetéssel. A szellőzéstől kiteljesedik. 13%-os alkoholtartalma a gyümölcsös ízek forgatagában szinte eltűnik.
Domaine des Terres Brunes Beaujolais Vieilles Vignes 2022
Öreg tőkékről fiatalosan?
Pohárba töltve üde bíbor színben tündököl, a peremen már-már pink (ha sok fény van persze). A könnyek meglehetősen színezettek és borunk könnyedségéhez viszonyítva komótosak és vaskosak.
Illatában kevésbé komolytalan, mint azt egy Beaujolais Nouveau-tól várnánk, fűszerek, gyógynövény, floralitás… egye fene, legyen mondjuk orgona.
Érdemes szellőzni hagyni, hogy kiteljesedjen. Karakteres savak jellemzik, amelyek a lecsengésben is hosszan elkísérnek, emeljük ki a csipkebogyót, az epret és a pink grapefruitot. Gyümölcsösség terén bármit írhatunk, ami a csövön kifér, a fentiek mellett cseresznye, barack (komoly tekintettel nem lehet Nouveau-t elemezni, na!), ribizli és meggy. A tanninra bohókásan inkább nem térnék ki, de ha tenném, a fenti gyümölcsök héjas ízeit hangsúlyoznám. Visszafogott alkoholtartalmát csak a fejedben érzed pár pohár után, ízében kellemesen ellensúlyozzák a savak.
A front címkén szerepel, hogy öreg tőkékről szüretelték. Habár szerintem egy Nouveau-hoz pont az illik, amit fiatal tőkékről szüretelt gyümölcs bora adhat, de rendben értem, hogy piaci résre szeretnének settenkedni és szofisztikált fogyasztókat célozgatni. De, ha konzekvensek lennének ilyen téren, a hátsó címkére nem írták volna rá, hogy hozzáadott cukor nélkül.
Petrény Astra Egri Csillag 2016
Az Astrát tényleg úgy kóstoltam, hogy végül elemzés legyen belőle, de időm nem úgy engedte. A fotókkal kapcsolatban csak annyit emelnék ki, hogy a minőség és a rendelkezésre álló korlátozott idő között lavírozok mindig. A softboxot és állványokat felállítani sok idő. Kell, hogy legyen egy megoldás, hogy a vakuk megfelelő magasságban legyenek…
Kreatív megoldás mindig van. Na, nézzük az elemzést!
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű már-már aranysárga színben tündököl. A könnyek olyan mértékben teltek, a bor olyan roppant olajos érzetet kelt, hogy gyakorlatilag nem engedelmeskednek a gravitációnak. Mintha a csillagok közti térben lebegnének. Megforgatod a pohárban, leteszed az asztalra, megírsz egy bekezdést és még mindig ugyanott vannak…
Illatában az öreg boros jegyeket emelném ki először, elsősorban a hosszú hordós érlelés eredményeképp. Találunk még itt körtét, fehér mazsolát, ananászt és roppant sok fügét, ezeknek ad még karaktert erőteljes fűszeressége és az alkohol meglepően erőteljes kipárolgása. Hosszabb szellőzés után eszméletlen virágillatok bontakoznak ki, amolyan nehézsúlyú virágok (érted ugye?), amik csak úgy roskadoznak a nektártól.
Ízvilága
Gondban vagyok hol kezdjem, ízvilágának teltsége és karakteressége miatt.
Habár nem szokás ilyet tenni, de erőteljes ásványosságával kell kezdenem. Részletezés nélkül gyorsan terelve a témát megemlíteném, hogy gazdag savai a lecsengésében elevenednek fel leginkább, itt a sós citromhéjat emelném ki visszautalva ásványosságára. Vad dolgokat írni tudni kell, na. A vicc, hogy igaz is. Citrus vonalon írjunk még mellé grapefruitot és főleg vérnarancsot polgárpukkasztás végett.
Gyümölcsössége egyértelműen a trópusokba röpít, itt ugyanúgy, mint az illatnál az ananászra és fügére szorítkoznék. Ja, igen: jázmin. Ami roppant érdekes, hogy a gyümölcsöknek van egyfajta sűrű telt zamata. Talán emiatt tűnhet alkoholtartalma is sokkal többnek a puszta 13%-nál.
Hordós jegyek kapcsán a mandula és barackmag mellett van egy kiegyensúlyozott, ízvilágába belesimuló tölgyessége.
Terveim a következő évre
A bekezdés címével ellentétben elengedem, hogy a témát bármilyen mértékben is kifejtsem. Viszont azt az izgalommal teli érdeklődést, amit néhány bor kóstolásával és az elemzés kreatív megírásával kapcsolatban érzek, úgy gondolom a Steamroller Blues Kari Kirkland feldolgozásában tudja a leginkább visszaadni. Sok csodás bor várakozik még azon a bizonyos listán, no meg a pincében persze.
