203. Szicíliai összeállítás: Azienda Agricola Assennato vino rosso i.g. Terre Siciliane

ittam: 2019. január

Olyan asztali borról nem szokás írni, amit műanyag palackban árulnak. Ennek ellenére most megteszem. Fontos kiemelni, hogy Szicíliában a bor nagy részét nem palackozzák le, hanem a helyiek felvásárolják ilyen-olyan kiszerelésben, így jelen nedű minősége indokolttá teszi az elemzés megírását.

Jelen borunk 13%-os alkoholtartalommal bír, Nero d’Avola, de ez csak feltételezés, merthogy Avolában vettük magától a termelőtől, viszont a címkén ilyen információ nem szerepelt. Elméletileg lehetne Nero d’Avola és Frappato cuvée, mert ez a házasítás elterjedt a környéken, de a pincészetről gyűjtött információim szerint csak Nero d’Avola szőleik vannak.

A termelőről még annyit érdemes elmondani, hogy habár semmit nem tudott angolul (nem meglepő olaszoknál), ellenben nagyon segítőkész volt. A mandulás borukból sajnos nem vettünk, merthogy nem tudta elmagyarázni, hogy van benne mandula, csak annyit mondott, hogy desszertbor. A fortified wine-t sem értette, kérdeztem, hogy Porto, erre nagyon egyetértett (erre jól nem vettem meg). Egyébként az előző, Assennato Liberty Eloro DOC Nero d’Avola 2017-ről szóló bejegyzésemben olvashatsz még a pincészetről.

Olcsó volt, de hozzá kell tenni, hogy a palackozottat is majdhogynem féláron árulta a netes árhoz képest.

Ízvilág

A kóstolásnál (lehetett helyben) először hangyányit pezsgett. Ez bejövős volt, de rövid szellőztetés után ez eltűnt (őszinte bor). Dominánsak a savak, elég testes de ugyanakkor gyümölcsös, a fekete ribizlit mindenféleképpen kiemelném. Mediterrán bor, tehát nem kéne meglepődnünk a lekváros, mazsolás ízen. Inkább az a meglepő, hogy a helyben kóstolt boroknál sajnos ez az első, amiben ez érződött (ez egy utalás az egyik előző bejegyzésre, amikor a Didliben vettem néhány szicíliai „csodát”). A tanninok kicsit visszafogottabbak. Nagyon kellemes asztali bor társasági összejövetelre, ebédhez, vacsorához ideális. A helyiek vették is mint a cukrot literszámra.

Utólag visszaolvasva elég sok hasonlóságot vélek felfedezni a Libertyhez. Rémlik, hogy a tulaj említett valami olyat (francia tudásom sokat segített pár alap olasz kifejezés megértéséhez, továbbá elsajátítottam egy kicsit komikus olaszos hangleejtést, aminek a lényege, hogy a szó elejét elnyújtod és magasabb hangon mondod, mint az utolsó szótagot, amit mélyebben és nyomatékosabban: víííno rooossszo), hogy a Liberty ugyanez csak jobb minőség.