ittam: 2019. február
Külcsín
A palack rövid történetét átugorva, kezdjük egyből a külcsínnel! A címkéről semmi sem derül ki, csak a 14%-os alkoholtartalom, ellenben van rajta szép madár, ami domború. Plusz kapunk még egy matricát aranyéremről, ami mostanában számomra inkább hátrány, mint előny. A San Zenone Toscana Rosso 2014 elemzésemben kicsit részletesebben körbejárom ezt a témát.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű mély bíbor színben tündököl. A könnyek relatív teltek és egész komótosan csordogálnak a pohár falán. Illatában egyértelműen a magas alkoholtartalom jön át, egy jó adag fanyarság és sajnos az eperjoghurt. Azért sajnos (erről is írtam már párszor, majd feltöltöm) mert ez több mint valószínű, egy adalékanyag ami feljavítja ugyan a bor ízét, de elég pár kóstolás és az ember nagyon ki lesz rá hegyezve.
Ízvilág
A tannin-sav egyensúly számomra tökéletesen rendben van (szubjektív vélemény, azt jelenti jóval dominánsabbak a tanninok), erre rájön még a magas alkoholtartalom, fűszeresség, mazsola és kellemes fanyar gyógynövényesség. Természetesen az eperjoghurt itt is megjelenik. Ha mindenáron szeretnénk bővíteni a sort akkor bőven mehet még a fekete tea és akár egy hangyányi csokoládé is.
Verdikt
Megéri az árát? Egy palack ára 3-5€ között mozog. Alapvetően a bor nagyon rendben van. Őszintének semmiféleképpen nem mondanám (általam kreált kifejezés, olvasd el a Balatoncsicsói Merlot elemzésemet, ha kíváncsi vagy, mire használom), az eperjoghurtos beütése miatt. Mivel Côtes du Rhône dúskál a költséghatékony borokban, nem vennék belőle (ajándékba kaptam amúgy). Ettől függetlenül egy hétköznapi vacsora után, vagy társasági összejövetelen való borozgatáshoz teljesen ideális.
You must log in to post a comment.