208. Varga Töpszli 2016 és az előítéletek

ittam: 2019. február

Először is tegyünk egy kis kitérőt az előítéletek megtárgyalására. Az előítélet egy rossz dolog. Fontos az embernek nyitott szemmel járnia és nyitottnak lennie az új impulzusokra. Az előítéletek börtönbe zárhatják az egyént, pontosabban fogalmazva az előítéletes ember a saját elméje és előítéletei börtönében él.

Ennek fényében úgy döntöttem, felbontom ezt a bort. (Tehát, ha olvasol a sorok között leszűrhetted már, hogy előítéleteim vannak az édes borokkal szemben. Amúgy másfél éve kaptam valakitől karácsonyra, azóta ott állt, illetve feküdt az üveg.) De azért elővigyázatos voltam. Forralt borozást rendeztünk a borospincében. Úgy voltam vele, hogy felbontom és ha nem bejövős, megy a forralt borba.

Hogyan (ne) írjunk címkét

Még egy kitérő: címke. Miután superior (!) édes vörösbornak nevezi a palack tartalmát megemlíti, hogy az ízlés nem vita tárgya, továbbá (kicsit lesarkítom most), hogy aki viszolyog az édes vörösbor hallatán, az szárazborsznob. (Ez a szó konkrétan szerepel a címkén, igen.) Ez olyan, mintha a kifőzdében valami extra zsíros pörkötet úgy reklámoznák, hogy aki nem szereti a zsírosat, az gasztrosznob.

Amennyiben olyan szemszögből nézzük a szóhasználatát, hogy nyilvánvalóan a célcsoportjának az ilyen jellegű megfogalmazások imponálnak, nem haragudhatunk rá (annyira), mások ugyanebből a célból írják rá azt a borukra, hogy elegáns meg fiatalos ésatöbbi.

Amikor a bor eredetmegjelölést kerestem utólag a neten, semmilyen utalást nem találtam rá. Viszont megér egy külön bekezdést, hogy a fenti idézetet (tudod, hogy az ízlés vita tárgya) először latinul írják le: „De gustibus non est disputandum”. (Nos, ez a guszti-busz az, amire én nem fogok felszállni.) Felmerül persze a kérdés, hogy a célcsoportja, szeret latin idézeteket olvasni? Nos… inkább hagyjuk. Térjünk vissza a bejegyzés eredeti fonalára:

A címkén ezután leírják, hogy egy speciális eljárással érik el, a fürtöket tartó szárvesszők elvágásával, hogy a szőlő összetöppedjen (innen a név) és magasabb cukorfokot érjenek el. Tehát feltételezhetően a cukortartalom természetes. (Habár kicsit vagy nagyon sántítani kezd, amikor az ember megtudja, hogy 1300ft-ért dobálják utánad a bort, vagy online még annyiért sem… Akárhogy is képzeljük el ennek a metszési technikának a menetét semmiféleképpen nem olcsó mulatság, pláne manapság, amikor szüretre is alig találni munkaerőt. Ha hozzávesszük azt, hogy eredetmegjelölése vagy nincs, vagy csak nagyon eldugták… ) Említ még sherrys ízt, meggyet és csokoládét.

Amint szoktam emlegetni, a magas cukortartalommal (már a maradványcukrokat is beleértve, nem feltétlenül csak édes boroknál, 0g/l maradványcukor tartalmat nem tudnánk elérni természetes erjesztéssel) egy hatalmas probléma van: a cukor, az édes íz elnyomja az ízérzékelésünket. Például a kóla PH értéke hasonló a citromléhez, mégsem érezzük, hogy annyira savas lenne, erről gondoskodik az a jó sok hozzáadott cukor és/vagy édesítőszer. Azok az emberek, akiket Ő vörösborsznobnak nevez tudják ezt és az egybites ízérzékelésnél többre vágynak.

Borelemzés

Illatra valóban átjön a sherrys jelleg. Ízre sajnos sem a csokoládét, sem a meggyet nem mondanám. Az előbbihez túlzottan visszafogottak tanninok és mivel szinte semmi savérzet sincs, a meggy is kilőve. (cukor, te főgonosz) A relatív alacsony alkoholtartalom (12%) miatt természetesen az alkohol sem érződik túlzottan. Viszont édes.

Röviden ennyi. Amennyiben normál számítógép kijelzőn olvastad a fentieket, észrevehetted, hogy a nettó borelemzés két sort tett ki. (Miután javítgattam, három.) A többi csak kitérő. Egybites íz.

Az ízlés nem vita tárgya, ezért én csendben beleöntöttem a teáskannába, amiben a forralt bort csináltuk. Szegfűszeg, fahéj, narancsszeletek, melegítés. Jól esik a februári időben.

Fel szoktam tenni a kérdést, hogy megéri-e az adott bor az árát. Egyértelmű a válasz, tehát helyette egy másik kérdés: kinek ajánlanám? Azoknak, akik félnek az előítéletek általi megbélyegzettségtől és nem akarnak vörösborsznobnak tűnni (ne aggódj, ha valaki így gondolná, bonthatnál bármit, amit nem műanyag üvegben árulnak, ugyanaz lenne a véleménye) vagy az egybites ízérzékelés szintjén tökéletesen boldogak. Ergo, amennyiben az irományaimat olvasod felettébb valószínűtlen, hogy ebből a borból valaha is önszántadból fogsz vásárolni.

Utóirat: Ha rendszeresen látogatod az oldalt, talán feltűnt, hogy nincs kép a megszokott helyen. Mert a végére került. És mert az ízlés nem vita tárgya, legyen egy Drake mém.

Kiegészítés a végére

Újabban festményeket és más művészeti alkotásokat csatolok a borelemzéseim végére, mindig valami olyat, ami képileg képes átadni a nedű ízvilágát. Amikor visszaolvastam jelen elemzésem, egyértelműen Jean-Léon Gérôme, The Duel After the Masquerade című képe jutott az eszembe. Ízérzékelésed bohócruhába öltözött, hogy megkóstolja a palack tartalmát, a maradványcukor pedig egy pillanat alatt szíven szúrta. Ráadásul a képen már csak azt látod, ami az esemény után történt. Sebaj, a hűvös téli tájon jót fog tenni a forralt bornak főzött nedű!