213. Tarjányi Vöröscsuhás Szürkebarát a lázadó!

ittam: 2018. február

Tarjányi Vöröscsuhás Szürkebarát

narancsbor (főnév) fehérbor típus, melyeket a vörösboroknál ismert eljárással, héjon erjesztenek, aminek eredményeképp a bor narancssárga árnyalatú lesz. A neve a színre utal és nem az alapanyagra.

Kitérő: Az angolban nem csak „orange wine” de „amber wine” néven is illetik. Ha magyarul neten rákeresünk a „borostyán bor” kifejezésre, kapunk találatokat, viszont sajnos a narancsbor elnevezés sokkal elterjedtebb. Szerintem mindössze azért, mert egy szótaggal rövidebb. (de ha elképzeled a hullarészeg tagot a trendi borbárban, a „Mégegynarancsbortidelégyszivesköszi!” sokkal kevesebb buktatóval bír, mint a „Mégegybohroffftányboht…légyszives!”.

A sztori: kb fél éve hallottam először a narancsborokról, sajnos már nem emlékszem, először honnan. Az agyamban valahol perifériában ott volt, hogy kéne kóstolni, de igazán sosem vettem a fáradtságot. Aztán tavaly elmentünk a Borszalonra Egerbe. Egy totális véletlen folytán tudtam kóstolni Gál Lajos narancsborából. A jellemzéssel egyelőre nem lövöm le a poént, mindenesetre eldöntöttem veszek majd belőle egy üveget valamikor, hogy tüzetesebben is megvizsgáljam (a tartalmát természetesen).

Eljött az idő, gondoltam, találtam egy borszaküzletet, ami vasárnap is nyitva van (értelmes időben sosem vagyok Egerben, amikor a kisebb boltok nyitva lennének) és elmentem. A vár tövében van egy borkereskedés egy sétálóutcán. Bementem, kérdeztem, hogy a Gál Lajos narancsborából van-e. Mondta (az amúgy nagyon kedves középkorú hölgy eladó), hogy elfogyott, de van Tarjányi. Elindultunk hát a palackok felé. Közben megemlítette, hogy a narancsbor amúgy nem narancsból van. A reakcióm: igen, tudom (olyan hangsúllyal, tudod).

Itt egy pillanatra megállhatunk. Teljes mértékben érthető és bocsánatos a hölgy reakciója. Sajnos teljesen jogos, hogy az ilyen üzletekben a személyzet azzal számol, hogy nulla szaktudással mész oda, pont amíg bent bóklásztam egy fiatal pár bejött és nagyon szépen illusztrálta számomra a dolgot. (Amúgy a Borszalonon a Gál Lajos fia is megemlítette – amikor látta, mennyire megörültem a narancsbor hallatán – hogy az nem narancsból van. Mondom tudom.) Természetesen nincs azzal semmi baj, ha valaki nem ért valamihez, nincs olyan ember, aki mindenhez ért. Olyan persze sok van, aki okoskodik, de kanyarodjunk vissza az eredeti történethez.

Választottam még Thummerer Egri Csillagot meg még valamit, amiről majd később írok. Kaptam egy ajándék kézműves sört – nem volt túl extra, de ízlett. Annak ellenére, hogy a bolt a vár tövében van, nagyon is jók az áraik. Sajnos pontosan nem emlékszem, hogy eme nedűért mennyit kértek, de az biztos, hogy a Tarjányi webshopos árnál kevesebbet (2150ft).

A szürkebarátról: amíg a palackok felé tartottunk, megemlítette még, hogy szürkebarát a boldog alapanyag. Majdnem visszakérdeztem, hogy „de a szürkebarát nem kékszőlő?” – mivel narancsbort fehérszőlőből készítenek. Nem tettem meg, gondoltam majd rákeresek a neten, nem nézetem hülyének magamat. Az információzavarom abból adódott, hogy amikor legutoljára Sanyi bácsiéknál szüreteltük a szürkebarátot, az olyan sötét héjú volt, hogy simán elment volna kékszőlőnek (Szerintem. A szakértők már állhatnak is sorba a kövezéshez „Jól van akkor két hegyes, két lapos és egy csomag kavics lesz” – Brian élete).

Csak, hogy értsd, miről is beszélek:

Ez itt a Szürkebarát:

Szürkebarát Rick Obst [CC BY 2.0 (https://creativecommons.org/licenses/by/2.0)]

Ez itt a Cabernet Sauvignon:

Cabernet Sauvignon Agne27 at the English Wikipedia [CC BY-SA 3.0 (http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/)

És végül a Sauvignon Blanc:

Sauvignon Blanc User:Vl [CC BY-SA 3.0 (http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/)

Na, színárnyalatban melyikre hasonlít jobban? (Egyikre sem, félút, kész.) Definíció szerint fehér szőlő, amúgy a wikipédia a következőképpen fogalmaz: „szürkésfehér bogyója héja vöröses színezetű ” de még hozzáteszi azt is, hogy: „valószínűleg eredetileg a pinot noir egy mutáns klónja”. Mutáns klón. Quasimodo.

Viszont! Nem hagyott nyugodni a dolog, úgy döntöttem visszakeresem a videókat, amiket anno a szüreten csináltam. Két kép a szürkebarátról (bocsi a minőség miatt, video+print screen):

Szüreten Sanyi bácsiék darkos Szürkebarátja
Ugyanaz a Szürkebarát a darálóban

Amint látod, ez sötét. Join the dark side my grey friend. Szóval a kövezés ma elmarad. Pont van itthon abból a szürkebarátból, gondoltam öntök és lefényképezem. Tudni kell, hogy ezt a hagymahéj-rozé színt úgy vette fel, hogy nem kellett külön héjon hagyni!

Bal oldalon a Vöröscsuhás, jobb oldalon a Sanyi bácsiéké

Érdemes összehasonlítani a színeket. Borostyánszínűbb a borostyánbornál! Megírtam az elemzést és a Sanyi bácsi Szürkebarátjáról szóló részt csak másnap toldottam be, úgyhogy innentől kezdve a további sorok végig a Vöröscsuhásról fognak szólni.

Tehát a borról: Az illatával kapcsolatban, nos… ott álltam, szagolgattam… és marhára nem tudtam hova tenni. Most sem tudom. Kicsit florális, kicsit kesernyés, de ugyanakkor üde, sőt még az alkohol is többnek tűnik, mint a címke szerint (12%).

Ránézésre nagyon olajos, sűrű és természetesen borostyánszínű.

Ízre pedig a mandula és dió kellemes kesernyésségét hangsúlyoznám ki legelőször. Animális. Fűszeres. Relatív savasnak érződik (papíron a sav 5,8 g/l) tehát ez egy tökéletes megfogalmazás volt részemről, mert a borok savtartalma jellemzően 4 és 8 gramm között mozog literenként. Az alkohol ízre is sokkal tüzesebb, mint azt a 12%-tól elvárhatnánk. Roppant ásványos!

Majdnem elfelejtettem, de bontás után kóstolva volt egy fémes mellékíze. Ez most már eltűnt. Van helyette valami más a háttérben, de tolerálható.

Szokásos kérdés: Megéri-e az árát? (vegyük alapul a webshopos 2150 forintot) Amennyiben vágysz valami újdonságra, különlegességre (vagy valaki mást szeretnél meglepni ilyesmivel) akkor nem is találhatnál jobbat! Különleges, egyedi, nem fér bele egyik kategóriába sem. Nem fehér, nem rozé és nem is vörös. Sem ízre, sem máshogy. Egy valódi lázadó!

Ugyanakkor egyediségében rejlik a hátránya is. Pontosan azért, mert nem fér bele egyik fiókba sem, senkinek sem „ideális”. Nem egy könnyed gyümölcsös fehér, nem is egy csajos rozé és nem is egy férfias karakteres vörös. Nagyon karakteres, de nem úgy. Nem is csajos igazán. És könnyednek sem mondanám. Ezek mindegyike, de igazán egyik sem.

Szóval megéri az árát? Nekem megérte az utolsó fillérig. De könnyen meglehet, hogy az emberek többsége megkóstolja, nem tudja hova tenni, vállat von és továbbáll. A sztenderd uniform popzenét mindenki hallgatja. Az alternatív zenéket viszont csak egy réteg értékeli. Ugyanakkor időről időre késztetést érzünk a megszokottból való kiszakadásra. A kérdés csak az, hogy meddig és milyen mértékben jó az nekünk, ha valami kilóg a sorból.

1 Comment

Add Yours →

Na, ilyenek láttán, olvastán mindég drága tiszakécskei keresztapám csodás borai, szöllei jutnak az eszembe.Én is ott születtem , ahol ezek a borok. Nyarakat sokszor ott töltöttük gyerekkorunkban. Még most is érzem a hatalmas kecskecsecsű szöllőjének ízét.Meg a finom vöröswborait, azoknak ízét, zamamtát.Bennem is maradt a borszeretet, de már csak nagyon módjával kóstolgatok, no meg nem ezt a minőséget, amiről fentebb szó van.Gratulálok a szerzőnek .

Ha szeretnél hozzászólni...