Kóstoltam: 2021. augusztus
A bejegyzés rövid története, hogy még múlt hónapban Kréta szigetén jártunk. Ahogy ez lenni szokott, helyi borokat kóstoltam és ahogy ez lenni szokott, megírtam az elemzéseket de a posztot összerakni nem volt időm. A többi részlet a bejegyzésből derül ki.
Nem széljegyzet 400. Pnevmatikakis Eklektos 2019 Vidiano Assyrtiko
Χανιά-ban betértem egy borkereskedésbe nézni magamnak egy helyi vöröset. Viszont Ritának is szerettem volna valamit venni, gondoltam legfeljebb széljegyzetre kerül. Hát nem! Pohárba töltöttem és amikor megéreztem az illatát, tudtam: készülnek fényképek és kap egy saját bejegyzést! Végül úgy alakult, hogy vörös társa kerül csak lábjegyzetre jelen borunk után.
Tájjelleg
A Pnevmatikakis, azaz Πνευματικάκης borászat és szőleik Kréta északi részén találhatóak. A klíma kifejezetten érdekes, mivel a sziget közepén húzódó hegyek felfogják az afrikai forró szeleket, viszont az északról érkező légáramlatok hűsítik az ültetvényeket. Ez magyarázza azt, hogy borunk (és vörös társa is a bejegyzés végén) kifejezetten karakteres savtartalommal bír és más krétai borhoz hasonlóan kevésbé hozza a tipikus mediterrán jegyeket.
Vidiano és Assyrtiko
Az Assyrtiko borszólőt már ismertem, a Hatziemmanouil borászat Assyrtikojáról szóló bejegyzésemben részletesen ismertettem sajátosságait. Röviden annyit érdemes tudni róla, hogy tősgyökeres görög fajta, Santorini szigetéről eredeztetik.
Jelen cuvée 80%-át viszont a Vidiano adja, ami Kréta szigetének sajátja és sokan roppant nagy reményeket fűznek hozzá, egyfajta feltörekvő csillagként tekintenek rá. Korai érésű és a bogyók héja vastag. Na nézzük, milyen is a gyakorlatban? Illetve, először külcsín.
Külcsín
A palackot parafadugó zárta, a címke pedig kifejezetten ötletes! A front oldala számomra olyan érzést kelt, mintha egy felnagyított bélyeg lenne, persze az is lehet, hogy a hullámokkal az alkotó a tengert akarta absztraktul megjeleníteni. Mindegy is. Kiderül róla a 12%-os alkoholtartalom, továbbá egy leírás nyári gyümölcsöket (Hát, nos OK) és gyógynövényességet említ (ha pontosak akarunk lenni, a „herbs” szót használja, ami fűszernövény is lehetne). Visszafogott savakat ígér (ez nem így van) és aromatikus lecsengést. Ajánlja mindenféle fehér színű ételhez, csak úgy átfogóan.
Szín és illat
Pohárba töltve egészen fakó szalmasárga színben tündököl. A könnyek vékonykák de formásak és meglehetősen sietősen haladnak a pohár falán. Illatában a citrusosság elsöprő, amit a háttérből egészen enyhén, de teltebbé tesz az ásványosság. Talán még, nagyon szubtilisen mellé írhatjuk a mediterrán örökzöldek illatát is. Persze ha helyben kóstolsz ezt sosem tudhatod, mert a levegőt áthatja mindenütt ez a csodás karakteresség!
Ízvilága
Legelőször a relatív telt gyümölcsösség jelenik meg az ízében: ananász, a háttérben meghúzódó minimális őszibarack, továbbá a barackmag kellemes fanyarsága. Savai citrusosak, itt a teljes palettát felsorolhatjuk, de talán a citromhéj a leginkább kiemelendő. Gazdag savai miatt vakon kóstolva nem hiszem, hogy az átlag borivó egy görög szigetet tippelne eredetmegjelölésre. Talán egy haladó sem. Természetesen ezt a terület különleges klímájának számlájára írhatjuk.
Ásványossága kifejezetten könnyen kiérezhető, relatív teltséget kölcsönözve az amúgy abszolút karcsú és ropogós borunknak. Alkoholtartalma szépen belesimul ízvilágába, markánsan ellensúlyozzák azt a savak. Lecsengése kellemesen hosszú, citrusos és ásványos, sőt már szinte sós. A ként sajnos jobban érzem viszont, mint szeretném.
Bor és művészet
Borunkat kóstolva azt jegyzeteltem magamnak, hogy „vékony lány, mondjuk lóval, szőke. Világos színek, élénk sárgák.” A lovon megrökönyödtem így utólag visszaolvasva, gyanítom lendületessége miatt írtam. Nos, ezek után végül… Egy Picasso ceruzarajz lett belőle. A lány arcvonásai szépen fejezik ki borunk lendületességét és habár ló nincs is a képen… a haja lófarokban van (most ez egy béna vicc volt vajon?). Szerzői jogi okokból a képet most nem linkeltem be, ellenben a „1954 Portrait de Sylvette David 23” kifejezésre keresve a Google elsőként fogja kidobni.
Verdikt
Megéri az árát? Nos, a borkereskedésben €5.35-öt kértek érte. Habár egy ilyen kaliberű borért ez az ár egy picit magas, élénk, szinte vibráló ízvilága miatt tuti befutó volt számomra. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a cuvée gerincét egy helyi fajta adja, úgy érzem ettől még lehet a válasz egy visszafogott igen. Persze hozzá kell tenni, hogy nagy pozitív meglepetés volt számomra. Már önmagában is csodás választás lehet forró nyári estékre, viszont ételpárosítás kapcsán annyit kiemelhetünk, hogy halakhoz, salátákhoz, de akár sushihoz is nyerő választás lehet.
Eklektos Syrah 2018
Palackunkat parafadugó zárta és a címke ugyanazzal a képi világgal rendelkezik, mint fehér társa, csak fekete-bordó árnyalatban. A leírás hűvös klímát említ és ezt a jelleget borunk ízvilága szépen is hozza. Meglepő lehet, de az indokot fehér társánál már említettem.
Pohárba töltve a nedű mély bordó színben tündököl (amennyiben a képeken lenne barnás beütése, az csak az asztalról visszaverődő fény következménye). Illatában a Syrah-ra jellemző fűszeresség érvényesül egy jó adag gyógynövényességgel, parányi animalitással.
Ízvilágában a savak meghatározóak, itt említhetünk csipkebogyót és hibiszkuszt, melyek a lecsengését is uralják. Tanninjai visszafogottnak hatnak, valamennyi fekete tea, gyógynövények, dohány és száraz kakaó bújik meg a háttérben. Erre a vonalra és gyümölcsösségére írhatnánk még fekete olívát, áfonyát a savanykásabb fajtából és kevéske szedret.12,5%-os, manapság már alacsonynak mondható alkoholtartalma ízvilágában sem képviselteti magát túlzottan. Fűszeressége, habár abszolút kiérezhető, inkább amolyan elmosódott, így itt nem emelnék ki külön semmit.
Megéri az árát? Nos, ugyanúgy €5.35-be került mint a fehér cuvée. Bevallom én nem voltam elhalva tőle. Erre jött rá, hogy másnapra igencsak szétesett, így nem meglepő, hogy végül ő került lábjegyzetre!
