A Barbie paradoxon – Az első hónap a danswineblog.comon

Egész pontosan négy hét. Ez az írás, a „megérkeztemhez” hasonlóan inkább egy technikai leírás lesz a blog mindennapi működtetéséről és nem a borokról.

Nos, az első hónap…

Webhosting és weboldalmigráció: sok minden meglepően egyszerűnek bizonyult. Nem sok webprogramozói tudás kellett hozzá, habár az ismerős megcsináltam és megkönnyebbülésből káromkodok életérzés megvolt a programozás tanulásának időszakából. A különböző beállítások kezelését inkább egy Linuxos installációhoz hasonlítanám: Google a barátod, lépésről lépésre be lehet állítani mindent. Először a wordpresst kellett telepíteni a webhostingon, majd a wp.comos oldalt migráltam át. Nem volt nehéz. A https beállítása egy fokkal több utánajárást igényelt, de relatív könnyen megvolt. A https a biztonságos, titkosított kapcsolatot jelenti: egy hacker, vagy kíváncsi kormány azt láthatja így is, melyik weboldalon szörfölsz, de azt nem, hogy épp melyik cikket olvasod. Legalábbis elméletileg. Meg aztán így, hogy megvan a beállítás, már a Chrome sem reklamál.

A linkek átállítása és a borítókép beállítása már kicsit macerásabb volt. Mindkét esetben vannak elérhető pluginok a wordpressen, de ahogy valaki a magyar wp csoportban mondta, a „wp elk*rvult”. Van jó sok plugin, ha perkálsz. Nem volt még olyan sok bejegyzésem, úgyhogy múlt századi technológiához folyamodtam: kézzel állítottam át mindkettőt. Nem volt olyan sok bejegyzés továbbá jobban megbízok abban, ha valamit én csinálok, mint egy ismeretlen plugin, még akkor is, ha egy szimpla for loopról van szó. Butaság, de ez van.

A megfelelő téma (theme, a weboldal „kinézetének”, struktúrájának beállítása) megtalálása kicsit nehézkes volt, többször váltottam, de végül megtaláltam a legjobbat. A helyzet itt is ugyanaz, mint a pluginoknál: van egy csomó… fizetős. Írtam vagy 10 sor CSS-t. Találtam egy írógép betűtípust, ami nagyon tetszik. Sokáig morfondíroztam azon, hogy maradjon-e. A Bloomberg volt előttem mint példa: végtelenül egyszerű a webes felületük, semmi túlzottan extra külsőség. Ettől függetlenül maradt az írógép betűtípus.

A képek, artwork: egy meglepő véletlen következménye voltak. A wp.com automatikusan az első képet állította be borítóképnek és nem jelent meg kétszer az oldalon. A wp.org viszont nem így csinálja. Habár nem kerestem túl sokat, de nem tudtam beállítani, hogy az első megjelenő kép legyen a borítókép és csak egyszer jelenjen meg. A cím alatt akartam, hogy legyenek a borok képei, továbbá az „egyéb cikkekhez” is kellett valami borítókép, úgyhogy… kellett keresnem képeket. Van a… kék f betűs oldalon egy művészeti csoport és onnan elkezdtem képeket mentegetni, csak úgy saját örömömre. Aztán ezek közül kerültek ki a borítóképek. Néhány esetben készítettem mémeket. Ezt nagyon élveztem. Amúgy élvezem visszaolvasni a cikkeket és a mémeket is szeretem visszanézegetni. A szerkesztésükhöz sima paintet használtam (kössz windóz, hogy nem gyilkoltad le végül!), továbbá egy krita nevű nyílt forráskódú nagyon profi programot.

Kiemelném még, hogy nem minden borhoz raktam be külön borítóképet, mert elkezdett az oldal egy borblog helyett valami szakállas tweed zakós művészettörténész oldalára hasonlítani… Úgyhogy törekedtem arra, hogy a borok felénél ne legyen művészi borítókép.

Két meglepetés:

1, Google Analytics: nagyon komplex, nagyon sok adatot gyűjt. Erről érdemes tudnod, mint olvasó, felhasználó. Nem, bugyiméretet még nem ír ki, de ami meghökkentő, hogy internetszolgáltatót például igen. Ami érdekes volt, hogy a felhasználók majdnem pont fele mobilon olvassa az oldalt. Belekezdtem a Google saját ingyenes videotanfolyamába az Analyticsről de nem volt elég időm elmélyedni benne, hosszú távon szükséges lehet, hogy ne csak halandzsa grafikonokat lássak, hanem értsem is miről van szó.

2, „Legkapósabb posztok”: Paradox Barbiefarkas??? WAAT? WHY? Hallottam, hogy a mély dekoltázs kapós a hirdetéseknél, na de azért kérlek… Második helyen a húsvéti másnaposságos poszt végzett annak ellenére, hogy relatív új. Minden bizonnyal a húsvét miatt. Direkt beleraktam egy locsolóverset is, csak a keresőmotorok kedvéért. Valószínűleg azért lett amúgy látogatott, mert húsvétkor mindenki nyomkodta a telefonját locsolkodás és családlátogatás helyett. Haldoklanak a régi szokások… A harmadik helyen a Requiem egy Tempranilloért szerepelt. A negyediken a félgőzön puca, ha nem számoljuk az elköltöztem bejegyzést.

Konzekvencia: A festmények borítóképként való használata csábító lehet az olvasóknak. Meg a dekoltázs.

Látogatottság: Az elején sokan nézték az oldalt, az újdonság varázsa. A második és harmadik héten még lábadoztunk. Minden technikai izémizét be kellett állítani, nem volt időm, sem energiám a bejegyzésekkel foglalkozni. A negyedik hét viszont… Valószínűleg a húsvét miatt minden várakozást felülmúlt.

Úgy döntöttem díjakat fogok osztani

1, Leglátogatottabb poszt díja: A Paradox BarbieFarkas

Igazából nem tudom miért. Privátban elmondhatjátok, megírhatjátok, miért olvastátok ennyien. Nagyon kíváncsi lennék. Maga a bor… nos nagyon nem lesz a kedvenceim között. Minden bizonnyal közrejátszott az, hogy egy relatív régi posztról van szó, úgymond volt ideje nézettséget gyűjteni. Ha időarányosan nézzük, akkor a szekszárdi puca sokkal jobban teljesített. Dekoltázs. Azért próbálom majd nem telerakni az oldalt lenge női felsőtestekkel. Talán azért is lehetett sokat nézett a cikk, mert a Didli polcain van a bor. El tudom képzelni, hogy sokan utánaolvastak mielőtt a kosarukba tették volna. Te megvetted? Írd meg!

2, Kedvenc poszt díja (az én kedvencem):

Tóth Ferenc Egri Bikavér. Miért? Szakmai szempontból. Habár a bor nagyon nem az én ízlésvilágom, de nagyon ért hozzá az öreg, nagyon jó bort csinált. A cikk megírásakor kihívás volt a savasságérzet megfejtése annak ellenére, hogy papíron teljesen normál értéket mutatott. Nekem tetszett a másnapos költők napja mém is.

3, A hónap legjobb bora… számomra.

Gondolkodás nélkül vágom rá: Papák harca! Mindkét Vili papa eszméletlenül nagyon nagyon extrémül durván töményen hihetetlenül ollálá király. Az áruk is magasabb, főleg magyar viszonylatban (nálunk azért nem sok száz eurós bor van a piacon, mint például a franciáknál… nem, nem vagyok hajlandó belevenni azt az extra drága Tokaji Aszút, nonsense) de ha írnék egyszer egy olyan könyvet, hogy 100 bor, amit innod kell, mielőtt meghalsz… Na Rocky Vili papa tannin-alkohol jobbegyenese biztos ott lenne a lista élén! Továbbá élveztem a borítóképpel való extrémül durván sok bajlódást is. Meg azt, hogy a hardcore Bordeaux rajongók lemennének hídba tőle. Csak úgy… extrémül.

Ráadás díj: A kedvenc saját artworkom

A Vili Papák összecsapására csináltam egy borítóképet. Nagyon sok meló volt. Meg szerintem vicces is. Ő viszi a díjat!

Jár még azért két különdíj:

A többi alkotásom (vagy kontárkodásom, remixem, ráírásom whatever), amik ebben a hónapban jelentek meg:

És végül a weboldal logója, amivel annyit szenvedtem:

Meg a mostani poszt borítóképe: