A borlementében settenkedő 327. Agostón Garnacha & Syrah 2018

kóstoltam: 2020. január

A palack rövid története, hogy a mAUdaras hypermarketban jártam és szokásomhoz híven bóklásztam a boroknál. Megtetszett, hoztam haza. A borítóképpel kapcsolatban: mostanában többször említettem, hogy tényleg ráfeszültem arra, hogy a könnyeket is meg tudjam örökíteni a képeken. A pohár mögé tett gyertya csodákra képes. A kép olyan lett, mint egy borlemente. Vaddisznó borlementével. Nézzük a bort!

Külcsín: A címke modern, figyelemfelkeltő és kilóg a sorból. Az évjárat csak a hátsó címkére került fel, egy kedves leírással együtt, ami elregéli, hogy a vaddisznók az Ibériai hegység erdeiből besunnyognak a szőlőültetvényre csenni egy kis Syrah-t és Garnacha-t. Jó ízlésük van, meg kell hagyni. Málnát, fekete cseresznyét és dús, gazdag ízeket ígér, no meg persze lazaságot. Arra való utalás, hogy száraz bor lenne, nincs (ez az 1. jel: magyarázat később). 13,5% alkoholtartalmat említ még. Az üveget csavarós kupakkal látták el, ami sajnos ordenáré rossz minőségű.

A nedű, pohárba töltve, közepes rubin színben tündököl. Kicsit áttetszőbb, mint amivel komfortosan érezném magam. A pohárban forgatva erőteljesen olajos érzetet kelt. A könnyek nagyon teltek és hihetetlen komótossággal csordogálnak csak a pohár falán (2. jel).

Illatában füstös és földes. Találunk még itt bőrösséget, fűszerességet: mondjuk borsot és fűszerpaprikát, meg baking spices-t (amit azóta sem fordítottam le). Az alkohol kipárolgása meglehetősen karakteresen érződik még.

A kortyban először a mandarint idéző citrusosság jelenik meg, később ez narancsba csap át. A tannin leginkább a lecsengésére erősödik fel, elsősorban fekete csokoládés aromával. Ezen a vonalon említhetünk még fekete teát is, ahogy szellőzik a nedű, a tanninok egyre karakteresebbé válnak és megjelenik egy kevéske édeskés dohányosság is. Betoldás: leírok egy fél bekezdést, gondolkodok szinonimákon és a könnyek még mindig ugyanott vannak, mint amikor letettem a poharat. Gyümölcsösség tekintetében említhetünk sok-féle erdei gyümölcsöt. Szamócát, ribizlit és fekete ribizlit is. Nagyon, nagyon sok szedret. Bővíteném még a sort mazsolával és trópusi gyümölcsökkel, mondjuk fügével. Fűszeressége kellemes karaktert ad a bornak. Ugyanúgy, mint az illatánál borsot és fűszerpaprikát említenék elsősorban. Néha felbukkan egy kicsi vanília. Meglepően karakteresen érződik a hordós érlelés, erre később visszatérek. Alkoholtartalma felülről átlagos, pont optimálisnak mondható. Mielőtt rátérek a maradványcukorra, sajnos ki kell emelnem a (számomra) relatív erős ként (lehet, más nem akadna fenn ezen).

Sajnálatos módon objektív adatok nem elérhetőek a nedű maradványcukor tartalmáról. Bevallom, az első kortynál még nem esett le, hogy (gyaníthatóan) nem száraz. A másodiknál gyanús volt, de a nedű olajos érzete, továbbá a kövérke és majdnem antigravitációs könnyek harsányan árulkodtak. Meg a telt, mézes ízérzet a lecsengés elején. A neten kutakodva nem találtam semmi használhatót. Viszont érdekesség, hogy kerek 10 napig hagyták héjon és óvatosan macerálják a cefrét. Két hónapot töltött francia és amerikai tölgyfahordókban. Ezért írtam fent a meglepően karakteres hordós jegyeket. A két hónap nem egy matuzsálem. Almasavbontást még említenek. A szőlőtőkék kb. 800 méteres tengerszint feletti magasságban vannak, köves talajon.

A Garnacha borszőlőt a franciák Grenache néven ismerik. Magas alkoholtartalmú, relatív testes és fekete bogyós gyümölcsöket idéző ízvilágú bort ad. A Rhône GSM egyik alkotója. Érdemes kiemelni, hogy a Châteauneuf-du-Pape cuvéekben a GSM arányának közel 80%-át adja.

A Syrah borszőlőt szerintem jól ismered. A Rhône GSM másik alkotóeleme. Testes, fűszeres borokat ad, karakán tannin és savtartalommal. Egy igazi ördög. Értékeljünk!

Verdikt: Megéri az árát? Nos, most le volt árazva, pontosan 1139ft-ért jutottam hozzá. Gyaníthatóan az eredeti ára is másfél ezer forint környékén mozog. A maradványcukor tartalma bevallom talányos. Csontszáraznak egyáltalán nem mondanám, valahol a száraz és félszáraz mezsgyén lehet. Mint a szőlőültetvény az Ibériai hegység erdeinek peremén: néha átszöknek a vaddisznók egy kis maradványcukorral. Ár-érték arányban ez a bor verhetetlen. Ízvilágában a tannin és a sav pont kellemesen egyensúlyozzák ki egymást. Fűszeressége dinamikát kölcsönöz a bornak. Bevallom, mérges vagyok a maradványcukor miatt. Biztos közel van a száraz határához, de nem az. Mindenesetre a karakterének többi vetülete nagyon jól egyensúlyozza ezt és ha nem ez lett volna az utolsó előtti palack, biztos visszamennék még venni vagy egy hatos adaggal. Társasági összejövetelekre ideális, ha nem harsogsz a maradványcukorról, talán észrevétlen marad, mint egy két röffenés napfelkelte előtt. Meg a dézsmált fürtök és a patanyomok.