Kóstoltam: 2019. augusztus
Próbáltam nem sterilen. Így sikerült.
A palack rövid története, hogy már elég rég óta akartam írni egy friss elemzést erről a borról. Régebben relatív sokszor vittem baráti összejövetelekre a Baturricával és a Vesprallal felváltva. Kb. egy hónapja, még Németországban sikerült venni Cimarosa Cabernet Sauvignont, ami szintén Central Valley volt, csak alpakával az elülső címkén. Kíváncsi voltam, hogy a nedű ugyanaz-e. Erre majd visszatérek a végén. Szóval most is adódott egy baráti összejövetel sütögetéssel és hasonlók, úgyhogy eldöntöttem, hogy viszek egy palackkal.
A rövid történethez hozzátartozik, hogy korábban kaptam az építő jellegű kritikát, hogy túl „sterilek” a képeim, úgyhogy eldöntöttem szaván fogom az illetőt és csináltatok vele egy borítóképet, mutassa meg milyen az, amikor nem steril? Közben segítségünkre sietett egy hobby fotós ismerős is. Az Ő képeiket láthatod elszórva a bekezdések között és a borítón is.
A nagymacskák szeretnek olvasni, de csak a vadonban.
Külcsín
Tehát, szokásos sorrend, palack: csavarós kupakkal látták el, újvilág-beli boroknál ez mindennapos. A címkék színvilága lilás-bíboros-feketés. Van egy nagymacska is a front címkén. A színvilág érthető, passzol a bor színéhez, viszont így a „cicával” együtt kicsit nőies hatást kelt. Vajon tudatos döntés volt? Ha igen, jó döntés volt? A Tündértánc cuvée-nél már kielemeztük a hölgyek viszonyát a vörösborhoz, így itt most elégedjünk meg egy kérdőjellel.
A hátsó címkéről a szokásos Didlis infok derülnek ki, láthatod, hogy Chile pokoli hosszú ország (észak-dél irányban) és, hogy nevéhez hűen nagyjából középtájt helyezkedik el a Central Valley (spanyolul Valle Central). Kiderül még a 12,5-os alkoholtartalom is. Ami sajnálatos módon nem derül ki, az a tengerszint feletti magasság. A magasabb területen termett borszőlőnek vastagabb a héja, markánsabb tanninokat eredményezve.
Arról beszélgettünk, hogy nem túlzottan nőies a bor, viszont a virágok mennek a címke színéhez.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű sötét bíbor színben pompázik egy kevés mély-lila beütéssel. A könnyek közepesen színezettek és relatív tempósan szaladnak lefelé a pohár falán. Az illat… hihetetlenül aromatikus és összetett! Leginkább dominánsnak a meggyet és a gyógynövényes fanyarságot mondanám! De találunk még mellettük cseresznyét, fekete ribizlit, egy iciri-piciri vaníliát és annál jóval több diót éééés… dobpergés: kóladiót! Pontosan. A végén mindenféleképpen megemlíteném még egyszer a gyógynövényes fanyarságot az illatában, mert nagyon karakteressé teszi a gyümölcskavalkád mellett.
Fókuszban a pohár tartalma és nem a virág. A vadcica részéről is.
Ízvilága
Ízre először a karakteres savtartalmát emelném ki. Tegnap érződött még benne egy adag maradványcukor (a biztonság kedvéért leírom, hogy száraz borról van szó) de ez mára sokat enyhült (minden bizonnyal változatlan maradt a maradványcukor mértéke, viszont a szellőzéssel az ízvilág többi összetevője változott, ezért érződik ma kevésbé). A tanninok nagyon érdekesek. A korty elején alig érzed. Aztán, a végére elkezd szépen lassan erősödni… Hosszú amúgy a lecsengése a bornak. Tehát mondhatjuk, hogy nagyon karakteres tanninokkal rendelkezik, csak ezek olyan… crescendo tanninok!
A gyümölcsössége megér egy saját bekezdést. Ugyanúgy, mint az illatában, ízében is nagyon karakteresek és sokszínűek a gyümölcsös ízek, így mondhatunk meggyet – a meggy a legdominánsabb – cseresznyét, szedret és fekete ribizlit is.
A crescendo jegyében térjünk vissza a tanninhoz! Ahogy erősödik, úgy jönnek ki egyre nagyobb intenzitással a fekete tea, a fekete csokoládé, a dió (crescendió haha) és a kóladió ízei a gyógynövényes ízek melle – azok már az elején is karakteresek – így nyugodtan mondhatunk akár keserűlikőr beütéseket is, mint mondjuk a Jvädászmester (érted ugye?).
Minden más: A relatíve alacsony alkoholtartalma az ízben sem érződik annyira átütően. Érdekesség, hogy a boron érződik az érett gyümölcs zamata, de ugyanakkor még csak közepesen testesnek sem mondanám. Olyan kis soványka. Mindenesetre ez a karakteres ízvilágát egyáltalán nem befolyásolja. Egy mondatban visszatérnék még a címke nőies színvilágára: nőies a bor? (a Tündértánc az volt) Nos, nem igazán. Roppant gyümölcsös és relatíve könnyed. De a karakteres crescendo tannin fanyarsága annyira dominánssá válik a korty végén és a lecsengésben, hogy egyáltalán nem mondanám nőiesnek.
A németországi verzió alpakával a címkén (a képre kattintva elérheted és FYI nem én csináltam a képet)
Az értékelés előtt egy összehasonlítás a Németországban vásárolt alpakás Cimarosa CS-vel: Röviden? Tudod vannak olyan kétpetéjű ikrek, akik egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Az alpakás verzió magasabb alkoholtartalommal, kiegyensúlyozottabb ízvilággal rendelkezett és kevésbé volt dinamikus.
Érdekes elgondolkodni azon, hogy az érettebb ízek, a picikét magasabb alkoholtartalom és az alacsonyabb savasság megspékelve egy picike maradványcukorral miként teszi uniformabbá, csúszósabbá és kicsit kevésbé karakteressé a bort. Mindent összegezve tehát jelentős különbségek vannak a két bor között. A másiknál említettem a fahéj ízt, ezt itt is leírhatjuk valahova a crescendo tannin hosszú felsorolásába a kóla meg a dió közé.
Verdikt
Megéri az árát? Bosszantó, hogy Didliék a magyar oldalukról valamiért lefelejtették a nedűt. Emlékezetem szerint a 900ft-os árkategóriában mozgott valahol. A kérdés valójában nem kérdés. Gyümölcsös, karakteres; hasonló ízvilágot hoz, mint spanyol társai és mindezt hasonló áron tudja produkálni. Ezért a válasz egyértelműen egy nagy igen crescendo nevetéssel a háttérben.
