A diszkomformista 332. Gere Tamás Villányi Portugieser 2019

kóstoltam: 2020. február

A palack rövid története, hogy most akciós a fenyőfáSparban és ezért sokan kezdték el olvasgatni a Günzer Tamás Villányi Portugieserről szóló posztomat. Miért? Mert Tamás és Villány, meg persze Portugieser. Az érdeklődésre való tekintettel eldöntöttem, veszek.

Kis kitérő a külcsín előtt: Talán feltűnt jelen borunk évjárata. 2019. Igen. Pont most hétvégén voltunk a borospincében és konstatáltuk, hogy eddig egyedül az Olaszrizling forrt ki igazán szárazra. Persze ez egy „apples and oranges” összehasonlítás – anglicizmus, amikor nem várnád – és igen tudom, hogy a forrás néhány hét alatt is végbemehet (gondoljunk csak a Beaujolais Nouveau-kra), ettől függetlenül bevallom számomra nem igazán komfortos tavalyi bort inni február legelején (azért a jó munkához idő kell). Vajon ez lenne az egyetlen diszkomfortom a nedűvel? Na, nézzük!

---

Külcsín: Az elülső címke elegáns és szép, a hátsó címkén utalást találunk arra, amit fent már említettem, azt írják, „az első csepp a villányi vörösek világából”. Utána használják még az „őszinte jó barát” és a „bársonyos ízek” kifejezéseket. A palackot parafadugó zárta, amin bevallom meglepődtem, egyrészről ennél az árkategóriánál nem várnám, másrészről pedig egy Portugiesert nem nagyon fog eltenni senki sem évekre. Miért? Ajánlom figyelmedbe a Hogyan vásárolj bort úgy, mint a profik? 4. rész – bort venni évekre című bejegyzésemet.

---

Pohárba töltve a nedű a Portugieserektől megszokott fakó, kicsit áttetsző rubin színben tündököl. A könnyek relatív teltek és színezettek, ami meglepő. Illatában fűszeres – én a ként túlontúl éreztem, talán az egyszeri borfogyasztónak is feltűnne – és kicsit florális. A címkén ígért gyümölcsös illatokkal kapcsolatban… Valóban megvoltak bontáskor, de nem voltak valami kitartóak. Mire megcsináltam a fényképeket már el is illantak.

Mielőtt áttérnénk a nedű ízére, ki kell, hogy emeljek neked valamit. A Portugieser azon kevés borszőlő (illetve bor) egyike, amit képtelen voltam megszeretni az évek során. Ettől függetlenül objektivitásra törekszem persze.

Tehát, visszatérve az ízekre, a karakteres savakkal kell kezdenünk. A maradványcukrok egy kicsivel később érződnek a kortyban (majdhogynem csontszáraz a bor amúgy), majd átadják helyüket az abszolút visszafogott tanninnak és a fűszerességnek. Savak terén említhetünk citrusosságot bőven, bármelyik random citrusfélét, ami az eszedbe jut, igen akár a citromot is. Gyümölcsösség terén is a savanykásabb vonalon kell keresgélnünk, mondhatunk mondjuk ribizlit, hibiszkuszt (igen, tudom nem gyümölcs) vagy cigánymeggyet. Fűszeresség terén a fekete borsot emelhetnénk ki és ezen a vonalon említeném meg a számomra kényelmetlenül erős ként is. Amint említettem, a tanninok abszolút visszafogottak, viszont a dohányt mindenféleképpen ki kell emelnünk. Kevéske ásványosságot is még. A bor alkoholtartalma számszerűsítve 12,5%. Ez manapság vöröseknél inkább átlag alattinak mondható és az ízében is csak abszolút visszafogottan érződik.

Verdikt: Megéri az árát? Nos, most fenyőfáSéknál egy híján 1300ft-ot kérnek érte, az eredeti ára 1500 körül lenne. A szubjektív véleményem egy határozott nem. Ha ez lenne számodra az „első csepp” a villányi borok világából, akkor én inkább mást választanék.

Persze, amennyiben szereted a karakteres savtartalommal rendelkező borokat, hogy legyen mivel szétcsapatni a pörköltöt, valószínűleg szeretni fogod. Érdemes kiemelni, hogy sok magyar fogyasztó, főleg az idősebb korosztályban szereti a domináns savtartalommal rendelkező borokat, így nekik egy költséghatékony választás lehet akár egy vasárnapi ebéd mellé, akár egy ereszd el (az ősz) hajamhoz.