A jó öreg tüzes 242. Vespral graN reserva 2012 Terra Alta

ittam: 2019. június

A palack rövid története, hogy régen nagyon szerettem és társasági összejövetelekre is sokszor vittem belőle a Baturrica Gran Reservával felváltva. Már hónapok óta akartam róla írni egy friss elemzést és mostanában akciós a Didliben, úgyhogy úgy döntöttem ennek most jött el az ideje.

A palack dombornyomott, a címke modern és elegáns. A hátsó címkéről kiderül, hogy Cabernet Sauvignon és Tempranillo cuvéeről van szó! (Felcsendül elmémben valahol hátul a remény: átveheti azt a helyet, amiről a Baturrica Gren Reserva önként mondott le? De ne szaladjunk ennyire előre!) Kiderül továbbá, hogy Catalonia térségéből, észak-kelet Spanyolországból származik a nedű. 60 hónapot töltött hordókban, ebből 24-et tölgyfahordókban! Testes bort és intenzív rubin színt említ. Azt írja, hat évig elteheted még a palackot és javasolja, hogy hagyd szellőzni egy órát fogyasztás előtt. Merész szavak egy olyan bor címkéjéről, ami egy ezres alatt a tiéd lehet! Miért mondom ezt? Való igaz, hogy a hosszú hordós érlelésen átesett és a korosabb boroknál is javasolt a dekantálás. Viszont a budget borokra jellemző, hogy pár óra szellőzés után szétesnek. Nézzük hát!

Pohárba töltve sötét bordó színt említenék. A könnyek enyhén színezettek és inkább ácsorognak, mint csordogálnak a pohár falán borunk közepesen testesnek mondható 13%-os alkoholtartalommal.

Az illatnál említeném meg a dugót: parafadugós és az üvegből való kihúzáskor egy roppant kellemes földes, igazi borospince illatot árasztott magából (ez olyan hétköznapinak tűnhet, de hidd el, nem az). A pohárba töltve a nedű illata telt, nehéz, alkoholos, kicsit cseresznyés és talán még egy kis tölgyet is felfedezhetünk benne. Viszont a tömjént mindenféleképpen kiemelném! Vad nem?

Ízre először az erőteljes fűszerességet említeném, szinte berobban az ember szájában a a markáns alkohollal együtt! Ehhez párosul még egy jó adag cseresznye is gyümölcsösség vonalon. Relatív dominánsak a savak, de a tanninok is erőteljesek és ahogy szellőzik, egyre inkább. Ízre roppant zamatos és telt. A tanninok inkább dohányra emlékeztető fanyarsággal bírnak és nagyon kellemesek. Kiemelendő, hogy ízvilága kiegyensúlyozott, de ugyanakkor tüzes és lendületes. Természetesen van benne füstösség bőven, de ahhoz, hogy ez igazán előjöjjön, szintén szellőztetni kell. Ebben úgy tűnik valóban igaza volt a címkének. Negatívumként én kiemelném a ként habár erre én eléggé ki vagyok hegyezve. Ha figyelembe vesszük a bor árát, teljes mértékben bocsánatos.

Verdikt: Megéri az árát? Mindenféleképpen azzal kell kezdenem, hogy nagyon pozitív csalódás volt ez a bor. Mióta mások számára is hozzáférhetően írom a jegyzetem (értsd: blogot írok egy szövegfájl helyett) újra elővettem a régi, hétköznapi kedvenceimet, amiket évekkel ezelőtt sokat ittam és nagyon szerettem. Ízvilág szempontjából a régi Baturrica áll ehhez a borhoz a legközelebb. A régi. Amiben még Tempranillo volt. Ebben még az van! És az ára 800ft körül mozog! A rövid válaszunk tehát, hogy roppantmód megéri! Érdemes belőle betárazni, amíg itt is le nem cserélik a macho Tempranillot a konformista Merlot-ra! A szellőztetéssel érdemes azért csínján bánni, mivel egy budget borról beszélünk, de amennyiben hihetünk a címkének, még hat évig boldogan szürcsölheted, ha betárazol belőle!