A kevesebb több 384. e.a.r.l. Sainson-Rossignol Bourgogne Pinot Noir 2017

Most mindennek van rövid története: palacknak, pohárnak, fényképeknek… de kezdjük azzal, miért éppen Pinót bontottam (ha csak a bor elemzésére vagy kíváncsi görgess le addig, amíg a nevét: e.a.r.l. Sainson-Rossignol Bourgogne 2017 nem látod ismét).

Év elejére kell visszanyúlnunk, amikor is rájöttem, hogy tavaly – habár az év első háromnegyedében roppant sok bort kóstoltam – vajmi kevés volt, amit azért bontottam, mert tudtam, hogy vagy intellektuálisan is tartogat újat vagy, hogy szimplán imádnám az ízvilágát. Úgy éreztem, ezen változtatni kell. Apropó… a Pinot Noir sohasem volt a szívem csücske (a mediterrán vörösek felé húz a szívem, nekem a Pinók túl visszafogottak és karcsúak – tudod, erre mondaná egy hozzáértő, hogy: elegánsak), mégis…

Mégis még tavaly akartam egy Pinot Noir hónapot tartani csak, hogy bővítsem a tudásom. Édesapám még nyáron járt Burgundia környékén és mondtam neki, hogy ha már ott van, hozhatna egy palackkal. Rábíztam a választást. Jól tettem. Az elemzések megírása mégis elmaradt tavaly, ezt pótlom majd a következő hetekben, szóval itt az idei első Pinot Noir elemzés!

A pohár története röviden annyi, hogy hallottam egyszer egy hozzáértőtől, hogy minden bort ebből a típusú Pinós pohárból kóstol… Nagyon is igaza van! Addig amíg nem készül el a nagy pohárválasztó elemzésem lásd a sok kicsi apróság bejegyzés sorozatom következő részét (még nem töltöttem fel, ha meglesz, belinkelem).

A fényképek története, hogy a St. Andrea Merengő fotózása közben történt egy kis gixer, ezért egy időre nyugalmaztam a softboxokat egyrészről a kevesebb több jelszóval (utalás a Pinot Noir jellegzetességeire). Másrészről egyik barátom feltett egy kérdést a borfotózásról, így felhatalmazva éreztem magam, hogy rázúdítsam tanácsaim tömkelegét. Gondoltam egyet-kettőt most meg is csinálok abból, amit neki is mondtam. Ha már mondtam.

Na, jöjjön a sok köntörfalazás után a borelemzés végre!

---

e.a.r.l. Sainson-Rossignol Bourgogne Pinot Noir 2017

Amikor először belekóstoltam, ennyit írtam fel magamnak: Harapható cseresznye és hús! De haladjunk inkább sorrendben!

Külcsín

A Burgundi palack alapkövetelmény, amit természetesen parafadugó zárt. Mellettük roppant autenticitást (a szótár nem tudja mi ez, anglicizmus) ad, hogy a címkét ránézésre vagy harminc éve tervezhették ( a legrégebbi évjárat, amiről fényképet is találtam 2007-es volt). Olyannyira, hogy még a vezetékes telefonszámuk is rajta van. Roppant ódivatú, de én imádtam. Emellett csak a 12,5%-os, természetes érzetet keltő (de manapság inkább alacsonynak mondható) alkoholtartalom derül ki róla.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű mértékletes cseresznye színben tündököl (na, azért ne írjuk már mindenre azt, hogy elegáns!) A könnyek közepesen teltek, de egészen komótosan csordogálnak csak a pohár falán.

Az illata új bekezdést kíván. Roppant adag húsosság és bőrösség dominálja (nem nagy túlzás Serrano sonkát említeni), amit a 12 hónap hordós érlelés eredményeképp megjelenő füstösség és markáns tölgyesség támogat és egészít ki gyönyörűen. Ezek mellé említhetjük még az epret és a fekete borsot is.

Ízvilága

Úgy érzem, azzal kell kezdenem, hogy kifejtsem, mit jelentett a harapható cseresznye és a hús. Nos, ízvilágában a cseresznye olyan intenzitással van jelen, hogy rövid időre el is felejthetnénk, hogy szőlőből készült a nedű. A hús, nos… az hús. Mondhatunk bőrösséget is persze. Ugyanúgy, mint az illatánál, a hordós érlelésből fakadó füstösség és a tölgy is áthatóan érződik. Sőt, valamelyest meglepő módon idősebbnek hat borunk, mint amit várnánk tőle. Tanninjai amúgy gyümölcsösek (na, ezen szerintem a hozzáértők rökönyödtek meg minden bizonnyal: ha még nem léptek olajra és zárták be a böngészőt, ajánlanám a A szín illata 375. Cave de Crouseilles Madiran Carte D’Or Grande Réserve 2015 című elemzésem), itt fekete ribizlit és áfonyát mondanék, külön hangsúlyozva ezen gyümölcsök héjas ízeit, de azért írnék a sor végére fekete teát, csak a konformizmus kedvéért.

Savak tekintetében ribizlit, cigánymeggyet és epret említenék és, ha még nem volt elég a gyümölcsből, akkor írjunk a sor végére még málnát és szedret. Fűszeressége inkább a lecsengésében, sőt azután érződik leginkább, először jóhiszeműen csak fekete borsot említenénk (királyi többesben? Nem tudom, miért így írtam), aztán beüt a fűszerpaprika. De rendesen. Alkoholtartalma kellemesen bújik meg a háttérben: nem sok vizet (bort) zavar, csak végül olyanokat ír az ember (királyi többesben), hogy gyümölcsös tannin, konformizmus meg beütős fűszerpaprika.

Bor és művészet

Most választottam dalt és festményt is. Az előbbiből egy Adele feldolgozást. Az analógia? Adele ismert, elismert, felkapott, már-már elcsépelt. Ugyanúgy, mint a Burgundi Pinók. A lány hangja, aki feldolgozta? Törékenyebb, kecsesebb, mint az eredeti énekesé. A Pinot Noir karcsúbb és szubtilisebb, mint azok a borok, amiket előnyben részesítek. Ez persze nem értékítélet, csak tény. A szépség mindenben ott van, a kérdés csak az, hogy meglátod-e? Vagy hagyod, hogy eltakarja a popularitás és a hype. Elragadtattam magam. Egy szó, mint száz Adele – Someone like you Nursena Yener feldolgozásában.

Festményből John William Waterhouse Psyche Opening the Door into Cupid’s Garden című alkotását választottam. Igazából többek között azért, mert lenyűgöz, hogy ennél több szimbólumot nehéz lett volna egy festmény témájába, címébe tuszakolni. No, meg persze a halovány vörösei és rózsaszínjei miatt, amik szépen képviselik borunkat. Meg, mert egy törékeny nőalakot ábrázol, aki egyszerre tűnik fiatalnak és talán kicsit koravénnek is.

Verdikt

Megéri az árát? Kb. €15-t kértek érte. Ennyi pénzért szerintem csodálatos választás; persze tovább árnyalja a képet, hogy a franciáknál sokkal észszerűbb áron lehet Burgundiakhoz hozzájutni, mint mire eljutnak hozzánk… Jelen borunk fajtajellegéből fakadó karcsú eleganciáját csodásan ötvözi a relatív markáns hordós jegyekkel, mindezt úgy, hogy gyümölcsösségét olyan mértékben őrizte meg, hogy szinte túlcsordul!