A királynőt megölni nem kell félnetek 219. Thummerer Bertram 2015

Kóstoltam: 2019. március

Annak idején a Bertram indított el a borok útján. (Ó ez de költői!) Akkoriban még parafadugós volt (A fényképen a pohár talpánál pont látszódik egy dugó az asztalban!) és ezer forint a 2008-as évjárat. Csak azért emlékszem, mert direkt felírtam. Ugyanis amikor elkezdték feltölteni a Didl… szupermarket polcait a 2009-essel, az már nem ízlett annyira! Ez volt az első élményem, hogy az évjárat valóban számít. Egy darabig próbáltuk kitúrkászni az alsó dobozokból, meg hátulról a 2008-asakat, aztán elfogytak. Aztán váltott a Didli is borászt (anno mindig Li… Didli bácsinak hívtam) és nagy bánatomra felhozatalt is, eltüntették a Châteauneuf du Pape-ot és az olasz mesés vöröseket, csak a legalsó árkategóriás spanyol borokat kímélve és lett helyettük egy csomó magyar bor. Tök jók a magyar borok és a három Eurós Tempranillok is, de azért párat meghagyhattak volna a régi kedvencekből is. Kecske és káposzta elvén.

De térjünk vissza a szomorkás tekintetű Bertramra! A Thummerer bevezető árú vöröse. Ha jól emlékszem a pincelátogatásról, akkor acéltartályokban forrt. Úgy emlékszem, hogy a régi Bertram cuvée alapját a Kékfrankos adta. Persze elképzelhető, hogy tévedek vagy változtattak, mert az oldaluk alapján Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Syrah, Kadarka és Pinot Noir adják a cuvéet. Hagyományos tölgyfahordós érlelést írnak. Visszafogott cserzőanyag tartalmat említenek még.

Nos, a bíbor színben megegyezhetünk. Illatra írjuk le azt, hogy orgona, mert miért ne? 13,5% alkoholtartalommal bír és ez az ízben nagyon tüzesen át is jön. Az általuk leírt visszafogott cserzőanyag tartalommal viszont sajnos nem tudok mit kezdeni. Pont azért szerettem (és talán még mindig szeretem) a Bertramot, mert szerintem markánsak a tanninok és itt meg is állhatunk egy szóra. Pár hónapja (még tavaly) beszélgettem valaki hozzáértővel és Ő például kerek perec elmondta, hogy azért nem szereti a Thummerer borokat, mert a boraik (számára) túl markáns tannintartalommal rendelkeznek. Én meg pont ezért szerettem-szeretem őket.

Azért váltogatom mindig a múlt és jelen időt, mert bevallom őszintén, az utóbbi időben egy kicsit alábbhagyott a lelkesedésem a Thummerer újabb borai iránt. Két éve az Egri csillagukat szerettem, a legújabbat (amikor ezt írtam, a 2017-es volt az) sajnos kifejezetten nem (emellett hozzá kell tenni, hogy amúgy drága is, kb 1800 az egri Tekkóban és még így is ki van fosztva a polc, ahol lenne), a Királyleánykájuk nem volt rossz legutoljára, de nem lesz a kedvencem. Utólagos kiegészítés: Azóta kijött a 2018-as Egri Csillaguk is, ami személyes véleményem szerint kifejezetten kellemes ízvilággal rendelkezik és a Didliben most egy forint híján egy ezrest kérnek érte. Mostanában Thummerer vörösből 2006-os és 2009-es Vili Papát és Bikavért Classicust ittam. Szóval összegezve az eddigieket, a nagy múlt szelleme jelen van még, de az új élmények már inkább vegyesek.

Visszatérve tehát Bertramra, számomra markáns tanninok és jelentős savak jellemzik, pont jó egyensúlyban. Fűszeres és füstös (hordó?). Van benne továbbá egy csipetnyi maradványcukor. Gyümölcsösség vonalon savanykás meggyet említhetnénk és egy kevés málnát. Talán van benne egy picike csoki is. Az egyetlen baj, hogy számomra nem elég telt és testes, de végül is egy belépő szintű borról van szó.

Megéri az árát? A webshopjukban 1430ft. Old habits die hard, szokták mondani, ha mondjuk gyorsan kéne dönteni, mit viszek egy buliba, biztos a jó öreg Bertram pajtit vinném. Viszont, ha megpróbálok friss szemmel ránézni, hát… Alapvetően még mindig rendben van. Nekem bejönnek a markáns tanninjai, talán kicsit túl savanykás és egy cseppet lehetne testesebb.

Az árát megéri tehát? Talán egy picit magas érte. Minden bizonnyal az utóbbi időben ismertebb és elismertebb lett a Thummerer, ez az áraikon látszódik a leginkább. Nehéz kérdés, a „talán igen” nem egy jó válasz, úgyhogy inkább…

„Bertramot venni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

Nyelvészeknek és nyelvtannáciknak csámcsogni való:

„Bertramum emere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico.”

Amúgy viccet félretéve privátban meg lehet írni, hogy van-e hibám a kontár latin fordításban.

Thummerer Bertram 2012: Megkóstolni a múltat

ittam: 2019. június

Időutazás a szomorkás szemű Bertrammal… Emlékszel, amikor azt írtam, hogy régen jobb volt?

Az ember hajlamos megszépíteni a múltat. A régi szép időkben… szokták mondani. A pszichológusok is sokat foglalkoztak ezzel. A hivatalos angol megnevezése rosy retrospection, ami rózsás visszatekintésnek, visszaemlékezésnek fordítható. Stílszerűek lehetünk, a wikipédián megemlítenek egy római-kori, latin nyelvű szólást is:

„memoria praeteritorum bonorum„

A múltra mindig jóként emlékszünk. Még szerencse, hogy boroknál tehetünk időutazást és megnézhetjük, meggyőződhetünk róla, hogy a régi szép idők valóban olyan szépek voltak-e… Kóstoljuk hát meg a régi szép időket!

Szóval, úgy esett, hogy a szülői házban volt elfekvőben egy doboz néhány palack 2012-es Bertrammal… Még emlékszem is, hogy miért. Annak idején a MkÉkföldalaTtiRO áruházban (meg persze még ma is) bizonyos borokat csak hatos dobozzal lehetett vinni. Így volt ez Bertram cimbivel is. Nekem nem volt szükségem hatra ezért megbeszéltük, hogy a többi édesapámhoz kerül, merthogy jó. Aztán, mivel a szülői házban elég sok bor van, rápakolódott még pár üveg és doboz és elfelejtődött. Most pedig előkerült. Édesapám felbontott egyet és sikerült megkapnom az üveget tartalmának kb. egynegyedével együtt.

Tudni kell, hogy a régi szép időben a Bertram még parafadugós volt. És nagyon finom. Na de tényleg?

Nos, nagyon telt, és karakteres íze van roppant domináns tanninokkal és jelentős savakkal. A libikóka kicsikét a tannin oldalára billen, pont úgy, ahogy szeretem. 13,5% alkoholtartalommal bír, de ez nagyon tüzes és átütő. Kellemes cseresznyés, sőt (ha egy kicsit elszállnék, még azt is leírnám, hogy) enyhén cseresznyelekváros íze van. Van benne egy kis visszafogott, de nagyon kellemes fűszeresség is. Meglepően hosszú a lecsengése.

Igazából elgondolkodtató, hogy annak idején miért a Kékfrankosra emlékeztem leginkább, mint fő összetevő. Most kóstolva sokkal dominánsabbnak érzem benne a Cabernet Sauvignon és a Syrah jellegzetességeit, mint a Kékfrankosét.

Nem kérdés, hogy elfogult vagyok a borral. Régen pontosan azért imádtam, mert megfizethető ára mellett magas minőségű volt és pont azzal a nyugati ízvilággal rendelkezett, amit imádok. Viszont, amiről megbizonyosodhattunk a palack révén az, hogy nem csak az emlékezetem szépítette meg a régi évek Bertramját!