Kóstoltam: 2018. szeptember és 2019. április
A borítóképpel kapcsolatban: Imminent Ned GOT mém. Azért készült, mert most ismét akciós a bor a Didliben. Innen az eredeti írásom:
Ez a bor egy paradoxon.
Miért? Ne menjünk ennyire előre, haladjunk csak sorrendben!
Szín és illat
Pohárba töltve mély bíbor színben pompázik, még ránézésre is sűrű, a könnyek színezettek és teltek.
Közepesen magas alkoholtartalma (13,5%) illatra is nagyon átjön, de találunk még mellette fekete ribizlit és eukaliptuszt. De tényleg, nagyon.
Ízvilága
Bontáskor természetellenes erősséggel a vanília volt kiérezhető, de szellőzéssel ez majdhogynem eltűnt. Gyümölcsösségében a fekete ribizli dominál, de találunk mellette meggyet és egy pici szedret. Savtartalma jelentős, de a tannin pont annyira domináns, hogy jól ellensúlyozza azt. Roppant karakteres, fűszeres, egy adag gyógynövényes íz is ott figyel még. Alapvetően egy nagyon jól összerakott bor. A hangsúly az összerakotton van.
Itt jön be a paradoxon. Bio bor, a bio borokról és egyéb organikus termékekről már írtam a Domaine du Grand Clos Vieilles Vignes Cotes du Rhone Les Caves Saint-Ronain 2016-ról szóló bejegyzésemben. Amint említettem az organikus nyers gyümölcsök és zöldségek szerintem sokkal jobb minőségűek és ízűek, mint a nem organikusak. Ellenben, a feldolgozott termékeknél már más a helyzet. A borokat kiemelve megemlíthetjük, hogy a bortermelőket nem kötelezik sehol arra, hogy pontosan leírják milyen technológiával és adalékanyagokkal dolgoznak (természetesen a kéntől és néhány egyéb alapvető dologtól eltekintve). Emiatt elméletileg előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy habár az eredeti borszőlő bio, a végtermék mégis bőven tartalmaz különböző (vegyi) anyagokat, amiket a célközönség nagyon szívesen kihagyna az étrendjéből. Nem rágalmazok én senkit, csak megemlítem.
Annyi apróságot még kiemelhetünk, hogy nincs rajta évjárat megjelölés. Ettől nem kell megijedni, mindössze arra enged következtetni, hogy nem egy évjáratból találunk benne. Syrah viszont az biztos. A Syrahról röviden annyit elég tudni, hogy karakteres, fűszeres borokat produkál, amik jellemzően testesek, magas tannintartalommal. A francia Rhône völgyéből származik eredetileg és a Rhône GSM cuvée egyik alkotóeleme (Rhône GSM: Grenache, Syrah és Mourvèdre).
Verdikt
Megéri az árát? Igazából azért vettem meg, mert kíváncsi voltam, hogy mennyiben érzem másnak, mint tavaly. Arra emlékeztem, hogy vegyes érzelmeim voltak iránta már akkor is. A jegyzetem nem másoltam be ide, mert fölösleges, lényegében majdnem ugyanezt írtam le, mint most. 1400Ft (amikor a cikk íródott akkor ennyi volt) a Didliben. Ennyiért belefér. Valószínű, hogy a legtöbb embernek ízleni fog. Ízvilága számomra nem volt annyira őszinte, mint amit egy bio bornál indokoltnak tartanék.
Olyan szempontból vicces és találó a névválasztás, hogy a középkategóriás „man eater” és „femme fatale” (mindkettő szerepel a névben) mű és kirakat és külsőség. Minél középkategóriásabb, annál inkább. Viszont ez sok mindenkinek bejön. Ezért man eater, nem csak window shopper…
4 Comments
Add Yours →[…] 1, Leglátogatottabb poszt díja: A Paradox BarbieFarkas […]
[…] Megdöbbentően mozgalmas volt ez a hónap. Először azt hittem, hogy nyugisan elnevezem a Pinot Noir hónapjának. Mert abból ittam bőven. Először a német tanulópénzt, aztán a TITI csalfáját és a Puca egész jól sikerültjét. Kis hatásszünet, aztán derült égből egy Burgundit kóstoltam, majd végül egy afrikai Pinotage-t, ami legyen mondjuk a PN unokatesója. Szóval, kitaláltam, hogy ez lesz a borítókép, hogy Caesar július helyett Pinot Noirnak nevezi el a hetedik hónapot. Aztán jött a BarbieFarkas! […]
[…] megemlíteni, hogy az eddigi hasonló „budget” Didlis borokkal (egy pozitív példa és egy rossz… no, meg a csúf egyben) az volt a tapasztalat, hogy nagyon gyorsan szétestek ezért az elején leírtam, hogy ne […]
[…] így ez a bio bor a jelenlegi felhozatal legdrágább tagja. A bio borokról írtam már a smink nélkül The Man Eater Syrah és a puding próbája Domaine du Grand Clos Vieilles Vignes Cotes du Rhone Les Caves Saint-Ronain […]