A szín illata 375. Cave de Crouseilles Madiran Carte D’Or Grande Réserve 2015

Kóstoltam: 2020. október

A palack rövid története az új szokásos: édesapám hozta Franciaországból. Ami különleges, a bor eredete: Madiran, egy aprócska, álmos község délnyugat Franciaországban és mindössze 418 lakost mondhat magáénak. Ami kiemeli a sorból az, hogy annak a területnek a középpontjában áll, ahonnan a Tannat borszőlőt származtatják.

Tannat?

Egyszerű asszociációs játék lenne, hogy mi az első dolog, ami a borszőlő nevéről eszedbe jut, ugye? Igen. Roppant markáns tannintartalma már a nevéből is kiderül. Franciaország délnyugati részéről (Madiran és környéke) származik, de igazán Uruguayban futott be, ott egyfajta nemzeti borszőlővé nőtte ki magát, habár tény és való, hogy az újvilág-beli borszőlő ültetvények már valamelyest könnyedebb borokat adnak, tolerálhatóbb tannintartalommal.

Ami még hangsúlyozandó, hogy roppant markáns ízvilágát tompítván gyakran készítenek cuvée-t Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc hozzáadásával. Miért? Nos, a kávét sem szereti mindenki, ha megáll benne a kanál és az erős paprikás levesért sem rajong mindenki annyira, hogy tüzet okádjon. Az extremitás általában különlegességnek számít, kihívásnak ideális, de pont ezért nem populáris. Maximum hypeolt. Ideig, óráig. Na, nézzük a bort!

Külcsín

Borunkat sztenderd bordeaux-i palackból tölthetjük poharunkba, még akkor is, ha a csalós formájú front címke miatt az az illúziónk lenne, hogy az üveg falai felfelé szélesednek. A front címkén amúgy annyira túltolták az izgi dolgokat – arannyal szedett, dombornyomott IV. Henri, számozott palack, dűlőszelektáltság kihangsúlyozása, no meg az, hogy Grande Réserve… ami lehet, hogy hordós és/vagy palackos érlelésre utal, de lehet, hogy csak hangzatos – hogy a pincészet neve már csak egy külön címkére fért ki, ami kicsi és kék. Először fel sem tűnik.

A hátsó címke amúgy kifejezetten informatív (habár IV. Henri itt is helyet kap, igaz csak fekete-fehérben), kiderül, hogy a Tannat mellett találunk még Cabernet Franc-t és Sauvignon-t is borunkban, természetesen hangsúlyozza a karakteres tannint és a gyümölcsösséget, majd grill és vadételekhez ajánlja (nagyon helyesen). Borospincében hat évet javasolnak palackos érlelésre. Ez majdnem pont megvan, na nézzük a nedűt!

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű mély bordó színben pompázik. A könnyek erőteljesen színezettek és roppant teltek. Időtlen időkig tanyáznak a pohár falán.

Az illat előtt egy kis anekdota. Az egyik, általam nagyra tisztelt borszakértő hölgy beszélt egyszer sokat arról, hogy mekkora marhaság olyat még említeni is, hogy egy bor illatáról következtethetünk a tannintartalmára.

Anekdota vége. Kitalálod miért írtam le ezt? Borunknak ultra brutál tintás illata van! Véleményem szerint ez nem egy „kivétel erősíti a szabályt helyzet”. A borok (és amúgy minden más) illata és ízvilága között mély a kapcsolat, hiszen az azokat észlelő érzékszerveink működése is szorosan összekapcsolódik.

Visszatérve a tintás illatra, egyszerűen mindent elsöpör. Szinte már érzed a színét az illatán. Ilyen illata lenne az éjkéknek, a sötét bíbor lilának vagy az indigónak.

Van még benne egy hatalmas adag gyógynövényes és fekete teás beütés is, de egyszerűen háttérbe szorulnak ennyi tinta mögött.

Ízvilága

Természetesen a tanninnal kezdünk. Igazából kifejezetten érdekes. Amellett, hogy nagyon nehéz megfelelő szavakat találni annak erejére, ami számomra roppant meglepő, hogy habár erősek a szokásosnak mondható fekete teás, gyógynövényes, dohányos ízek, teljesen elnyomja őket egy teljesen más jellegű tannin. A fekete és sötétkék bogyós gyümölcsök héjának íze. Mondjuk fekete ribizli héj. Olyan érzésed van, mintha tiszta színanyagot innál.

Érdekesmód egy hatalmas adag sav kíséri a tannint. Nem egy könnyű ital. Ezen a vonalon egyértelműen grapefruitot mondanék, de említhetünk még hibiszkuszt és csipkebogyót is nyugodtan. Jó sokat. Itt érdemes megemlíteni, hogy az érett gyümölcsös ízek nem igazán érezhetőek ugyanúgy, ahogy a maradványcukor sem. Habár könnyen meglehet, hogy a már említett markáns ízek teljesen elnyomják azokat.

Gyümölcsösségére áttérve fekete és sötétkék bogyósból említhetünk lényegében bármit, ami az eszünkbe jut, habár főleg a savhangsúlyos vonalon (ilyen szavakat is írok néha). Fekete ribizli, szeder, áfonya, valamennyi fekete olíva is.

Alkohol tekintetében a már alulról átlagos 13%, meglepően tüzesen érezteti magát, habár egyértelműen a háttérbe szorítják a tannin és a savak. Találunk még fekete borsos és paprikás fűszerességet is bőven, de valamilyen szinten elnyomva. Amit mindenféleképpen kiemelnék még, egyfajta véres, fémes íz. Abszurd és sokkoló, de nem feltétlenül bántó.

Bor és művészet

Eredetileg Picasso Massacre in Korea című festményét (nevére kattintva megnyithatod) akartam választani a fémes szürkéi miatt, amik nagyon jól jelképezték volna a fent említett abszurd és sokkoló ízt. De, sajnos jogvédett. Így legyen egy fénykép. Salvador Dalíról. Miért? A verdiktből fog kiderülni. Eljutottunk Picassotól Dalíig. Abszurd és sokkoló, de nem feltétlenül bántó.

Választottam egy dalt is. Linkin Park Given Up című számának Ai Mori általi feldolgozását, a fémes hanghatást keltő gitártorzító és zenei atmoszférája miatt. A klipje elég béna és valami reklám is van az elején. Ja, meg mellesleg orosz nyelvre van fordítva az eredetileg amerikai dal. Abszurd és sokkoló, de nem feltétlenül bántó? Na, értékeljünk!

Verdikt

Megéri az árát? Nos, legjobb értesülésem szerint egy palack olyan €7 környékén mozog. Ennyi pénzért egy nagyon jó és különleges bort kapunk, roppant domináns tannintartalommal. Ízvilágában nem egy könnyű műfaj, az tény. De nem is könnyed szórakozásból iszunk bort, nem igaz? Viccet félretéve, autentitása, egyedisége miatt mindenféleképpen érdemes megkóstolni. Extremitás, különlegesség, kihívásnak ideális. Populáris viszont (pont ezért) nem lesz.

Egy mondat erejéig még visszakanyarodva a zeneszám kiválasztásához, amikor keresgéltem, azt éreztem, hogy az egyediség úgy látszik kihalóban van és átveszi a helyét a lázadásnak álcázott konformizmus. Mindenki egyformán más. Vagy inkább máshogy egyforma. A Tannat? Na, az nem. Így jutottunk el Picassotól Dalíig.