Achsenmächte I. kör 250. Piccini Memoro Italia

ittam: 2019. június

Nos, a palack rövid története, hogy Németországban, Kölnben jártam egyik régi barátomnál. Már régen beszéltük, hogy kóstolunk majd együtt bort és jól megvitatjuk az ízeket. Mivel fotós, arról is beszéltünk, hogy megtanít, hogyan készítsek normális képeket borokról. Többek között például azt, hogy ne vakuzzam őket pofán.

Borítókép attribution: Caspar David Friedrich [Public domain] Der Wanderer über dem Nebelmeer

Németország viszont híres arról, hogy nagyon jó… sörei vannak, a német borok meg híresek arról, hogy… nos, hogy Németországnak hideg a klímája és… ugye tudod, mire próbálok célozgatni?

Szóval kóstoltunk egy rakat különböző Kölscht (kölni… úgy értem Kölnben gyártott sörspecialitás. Tudtad, hogy csak az a sörfőzde hívhatja Kölschnek a sörét, ahol a sörfőzdéből rálátni a Dómra?), utána ittunk egy német Gewürztraminert, ami mivel nem száraz volt, a feledés homályába veszett – a feledés homálya, félédes homálya, feledés félédes homálya – úgy értem egy szót nem jegyzeteltem le róla. Igen, azért mert nem volt száraz. No meg persze fehér volt és arról nem írok. Szín alapú diszkrimináció? Németországban? Jajj.

Viszont, mivel Németországban a borok nem túl… szóval, lehet sok jó olasz bort kapni. Úgyhogy a házigazda kiválasztotta ezt a palackot és ezzel (is) várt. Nézzük tehát az olasz bort Németországból!

Külcsín, palack: az elülső címke nagyon kreatív, jól néz ki. A palackot díszíti még egy 2018-as berlini borverseny aranyérem is. Van még egy ráakasztott ízléses kis kártyácska az üveg nyakán, melyről kiderül, hogy IV generáció óta (érted, római számmal írják rá az olaszok…), 1882 óta termelnek bort. Van még aláírás is, meg kiderül, hogy a címkén lévő iránytű azt jelképezi, hogy az ország négy sarkából hozzák a borszőlőt, meg minden… csak épp az nem derül ki, hogy mikori évjárat. Mert, hogy ilyen megjelölés nincs. Mit jelent ez? Nos azt, hogy nem egy évjárat. Hanem több. Lehet ilyet csinálni, igen. Több évjáratot összekeverni, csak kérdéses, hogy megveszik-e az emberek…

Az internetes oldalukról elég sok infó kiderül: 40% Primitivo, 30% Montepulciano, 20% Nero d’Avola, 10% Merlot del Veneto. Azt írja „aging: min. 24 mesi in botti di rovere, 6 mesi in bottiglia”, probléma nélkül kiírja olaszul az angol oldalán… Nem számít. Googli fordító a barátunk, habár nélküle is rájöhetünk: minimum 24 hónap tölgyfahordós, 6 hónap palackos érlelés. Emellett megtudjuk: 14% alkoholtartalom. Ez mind nagyon nagyon jól hangzik! Na és milyen volt?

A dugó egyből kihúzás után enyhén savanykás illatú volt. A pohárba töltve a bor sötét rubin színű, a könnyek a pohár falán a gravitációra fittyet hányva tanyáznak. Illatra fanyar, dohányos, füstös és egy picikét fűszeres. A domináns alkoholtartalom már az illatán is átütő.

Ízre is a fanyar dohányosság az erőteljes, a tannin nem olyan domináns. A savak viszont roppant kraftosak. Gyümölcsösség vonalon ezért a ribizlit említhetnénk elsőként. Továbbá fűszeres. A magas alkoholtartalom átütő és tüzesen érződik. A fent említett karakteres savak miatt azért van egy… hát, hogy is fogalmazzak… roppant eleven vodkanarancs íze! Külön a savasság narancs, mellé az átütő alkohol: vodkanarancs! Ezt írtam első körben.

Másnap viszont ismét kóstoltam. Habár első nap is szellőztettük, jót tett neki egy éjszaka lezárva a hűtőben. Másnapra nagyon kiegyensúlyozottá vált az ízvilága. Sokkal karakteresebben előjöttek a gyümölcsös ízek, elsősorban a cseresznye. Még mindig fűszeres és természetesen az alkohol is nagyon domináns. Tehát a vodkanarancs, habár polgárpukkasztó dolog ilyet írni, abszolút betalál még mindig! Ha már polgárokat pukkasztunk, akkor írjuk le még azt is, hogy a lecsengésében először a sült paprika jelenik meg leginkább! A dohányos fanyarság még mindig jellemzőbb, mint az erőteljes tanninok: tehát az utóbbit még mindig csak közepesen erősnek mondhatnánk. A savak dominánsak, de ahogy fent említettem, kiegyensúlyozott a bor.

A teljes képhez hozzá tartozik, hogy a saját oldalukon ízvilágra modern stílust (aha, aha érted…) sötét cseresznyét, csokoládét, fügét, kávét és kellemes tölgyességet írnak. Nagyszerű struktúrát… őőő expozál, mégis harmonikus és lágy. Hosszú lecsengés. Ez utóbbit le kellett írniuk, hátha nem veszítették el az évjárat hiányánál a kicsit kritikusabb potenciális vevőket. A modern stílust ne kommentáljuk, az expozált struktúra ámde lágy szóvirággal próbálják az ízlés véglet mindkét oldalát megfogni. A leírásuk elején a cseresznye rendben van, lehet sötét is, habár elég karakteresek voltak a savak. Mivel utólag írom az elemzést a jegyzeteim alapján, arra nincs lehetőségem, hogy a csokoládét és a kávét ellenőrizzem, de ismét azt mondanám, hogy a karakteres savak miatt amennyiben fellelhetőek, ezek is kevésbé erőteljesek kell, hogy legyenek. A tölgyesség rendben van.

Verdikt: Megéri az árát? Nos, mivel a házigazda vette, nem tudom mennyibe került, a neten € 8,10 az ára. Ez egy német zsebnek nem sok. Engem bevallom, a boltban elijesztett volna az évjárat hiánya a vásárlástól. Viszont alapvetően egy kiegyensúlyozott borról van szó. Ami nagyon meglepő, az a magas savtartalma. A Primitivora egyáltalán nem jellemző. A Montepulcianoról sem ez jutna eszembe. Ráadásul mediterrán bor. Ezért a savtartalma hatalmas kérdőjel. Mindenesetre a magas alkoholtartalom kiegyensúlyozza a savakat. Ezért mondhatjuk, hogy ez egy jó bor. Azt el tudom képzelni, hogy a németeknek hasonló ízlése lenne, mint az idősebb magyaroknak, ezért a karakteres savakat részesítik előnyben. Ez csak találgatás, viszont ha ebből indulunk ki, egyáltalán nem meglepő az ízvilága, a német piacra tervezhették. Olasz, csak németesen. Német zsebnek lazán megéri. Akár egy magyarnak is, ha épp ünnepel.