Achsenmächte III. kör: az úri szamár és a konyakmeggy 253. Barolo 2014

ittam: 2019. június

A palack rövid története:
Ahogy az előző két írásomban említettem, Németországban, Kölnben jártam egyik régi jó barátomnál. Ittunk sok helyi sört, de amikor bort kellett választani valamiért mindig az olaszoknál kötöttünk ki. Első nap egy olasz vöröset és egy német fehéret kóstoltunk, második nap egy olasz és egy chilei vöröset és egy német fehéret, végül a harmadik nap ezt az olasz Barolot ittuk. A történethez hozzátartozik, hogy a Didliben azért választottam ezt a bort, mert régről ismertem már. Nálunk egy-két éve nem lehet kapni, de régen szerettem.

A címkéről mindössze annyit érdemes tudni, hogy nagyon könnyen felismerhetővé teszi a bort. Semmi fölösleges info, Barolo DOCG és az évjárat, no meg persze a „prodotto in Italia”. Továbbá van egy rajzkép két lovagról. A hátsó címkéről kiderül a 14%-os alkoholtartalom. Amúgy még magyarul is rajta van, hogy száraz vörösbor stb. Minden bizonnyal azért, mert 2014-ben még itthon is lehetett kapni. A palackról szóló bekezdés végéhez tartozik, hogy amikor a dugót kihúztam, karakteres savanykás illata volt. Fontos továbbá, hogy nagyon sokat hagytuk szellőzni. Mindenféleképpen érdemes így tenni ennél a bornál, az indoklást lejjebb találod.

Valójában a Barolo nem a borszőlőre, hanem a termelési területre vonatkozik. A borszőlő neve Nebbiolo és 100%-ban a belőle készült bor található a palackban. Pohárba töltve relatív világoskás szín jellemző rá. Jelen esetben mondjuk azt, hogy világos rubin téglás árnyalattal a peremen. Sajnos a fényképen nem látszódik annyira. A könnyek komótosan csordogálnak lefelé, nem meglepő módon természetesen a roppant magas alkoholtartalom miatt. Az alkoholtartalom az illatában is erőteljesen érződik, ami emellett még fűszeres.

A tanninjai rendkívül erőteljesek: a szóismétlés elkerülése végett írjuk azt, hogy robusztusak. A dohányos fanyarságot még érdemes ezen a vonalon megemlíteni. Kifejezetten testes a bor. Ez meglepőnek tűnhet, ha valaki először kóstolja (én céltudatosan vettem, régebbről már jól ismertem és szerettem), hajlamosak vagyunk a sötét színt asszociálni a testességgel de még csak lazának sem mondható a testesség és a szín közti kapcsolat (arról már írtam, csak még nem publikáltam, hogy a testesség érzetét sok minden befolyásolja. Iránymutató lehet az alkoholtartalom, ha mondjuk boltban ácsorogva akarod eldönteni mennyire testes a palack tartalma, de fontos kiemelni, hogy relatív magas alkoholtartalom mellett is lehet egy bornak közepesen testes érzete és fordítva). Tehát módfelett zamatos, nagyon telt és testes.

Gyümölcs vonalon a cseresznyét jegyzeteltem fel magamnak először. Aztán a meggyet. Aztán a konyakmeggyet! Akár csupa nyomtatott betűvel is írhattam volna. Elsöprő konyakmeggy íze volt! Nem meglepő az ilyen magas alkoholtartalom mellett.

A bor karakteres fűszerességgel is rendelkezik. Elsősorban paprikát, sőt akár ajvárt említenék! Felfedezhetünk még füstösséget és kellemes tölgyes ízeket is. A savak jelentősek, de mégis kiegyensúlyozott a bor (itt minden bizonnyal nagyon sokan vitáznának velem, de a savasság érzetének visszafogottságát a hosszú dekantálásnak tudom be. Olvashattad, hogy amikor a dugót kihúztam, annak még leginkább savanykás illata volt). A lecsengése nagyon hosszú.

Sajnos, mivel Didlis bor, semmi komolyabb információ nem elérhető róla. A Barolóról (Nebbiolo) azt tartják hosszú időre eltehető, akár 25 évre, továbbá gyakori a hordós érlelés is. Azt, hogy hány évet írtak a Didli saját oldalán eltarthatóságra inkább le sem írom, mert egyértelmű, hogy helytelen (tudom, hogy kíváncsi vagy! 3 évet írtak). Sajnos semmi információ nincs a hordós érlelésről, sem az egyéb eljárásokról, adatokról.
Amúgy magáról a borról relatív sok helyen írnak, például a Decanter oldalán is. Az itt említett 2021-es dátum már sokkal hihetőbb (ezt a 2013-as borról írták, tehát hozzáadhatunk egy évet). Amúgy ők szárított epret és tölgyes ízeket írnak a 2013-asra.

Verdikt: Megéri az árát? Nos 10€ körül volt. A válaszomat már kitalálhattad, amikor olvastad, hogy célirányosan ezt vettem (amikor kiderült, hogy nem volt Châteauneuf-du-Pape köhömm: nincs úri ló, jó lesz az úri szamár is… illetve lovag). Telt, kiegyensúlyozott, karakteres bor. Sokan azt mondják Olaszország legjobb borai a Barolók, van aki máshogy gondolja (Oh, Nero d’Avola sóhaj a háttérben), de azt meg kell hagyni, hogy ez a bor nagyon jó választás. 10€ talán egy picikét magas ár, a népszerűségét kell megfizetni. Ha Olaszországban vagy éppen, nagyon sok hasonló minőségű olasz bort találhatsz olcsóbban. De tekintettel arra, hogy mi Németországban voltunk, ott abban a supermarketban ez volt a legjobb választás a kategóriájában.