Aki bújt, aki nem, főnix! 265. the den Painted Wolf Pinotage 2017

ittam: 2019. július

Jelen esetben a palack rövid története az előző bejegyzés borával kezdődik; elmentem egy borkereskedésbe burgundit venni. Megláttam, hogy ez a bor akciós és vettem belőle is egy palackkal.

Kis kitérő: többször írtam már arról, hogy miért butaság általánosítani; mondjuk úgy, hogy a dél-afrikai borok ilyenek és ilyenek. Ettől függetlenül szerintem mindenki hajlamos ebbe a csapdába esni. Megkérdeztem az amúgy nagyon segítőkész eladó hölgyet, hogy erről a borról mit tudna mesélni, majd kerek perec rákérdeztem, hogy tapasztalatom szerint az eddigi dél-afrikai borok zömének egy erőteljes rooibos teára emlékeztető beütése volt, hogy ez is ilyen-e? Minden bizonnyal már hozzá volt szokva ahhoz, hogy a mélyen tisztelt vásárlók irdatlan… őőő dolgokat kérdeznek tőle és szimplán azt mondta, hogy a Pinotage a Pinot Noir és a Cinsault keresztezésével jött létre és Dél-Afrikai fajta. Okkké. Megvettem.

Spoiler alert: nincs rooibos beütése.

Haladjunk tehát a szokásos módon! A palackot csavarós kupakkal zárták le, nem kell ezen meglepődni, az újvilágban (de mondhatjuk úgy is, hogy a jó öreg Európát leszámítva szinte mindenütt) még a vörösborok döntő többségét is ezzel látják el (leszámítva a legfelsőbb árkategóriát persze). Az elülső címkén egy absztrakt ábrázolás van a „painted wolfról”. Olyannyira absztrakt, hogy se füle se farka. Most ezt értheted szó szerint. A hátulsó címkéről kiderül, hogy a painted… dog, vagy más néven az afrikai vadkutya egy társas állat, stb. stb. A bort testesnek (!?), zamatosnak nevezi, majd hozzáteszi, hogy a vásárlásoddal támogatod az állat megvédését. Ezután kiderül a 14%-os (!?) alkoholtartalom.

Egy perc döbbenet két felvonásban. Az első: a bor bontáskor egy relatíve könnyed érzetet keltett. Maximum közepesen testesnek mondanám most is, annak ellenére, hogy a szakirodalom is alapvetően testesnek nevezi. Második: az alkohol az elején nagyon jól elbújt mind ízében, mind illatában. Később erre is kitérek majd.

Pohárba töltve a nedű közepes rubin színű egy kevés bíbor beütéssel. A könnyek közepesen lassú tempóban csordogálnak lefelé, viszont színezettek.

Illatra alapvetően a füstösség jellemzi. Mellette van egy kis animális beütése. Egy nagyon enyhe savanykásság még fellelhető volt benne az elején, most szellőzés után (és közel szoba-hőmérsékletűre melegedve) nem. Van az illatában még kicsi fűszeresség, kicsi gyógynövény, de alkohol csak közepes mennyiségben. Vagy legalábbis csak jól elbújt.

Ízre a legfontosabbként azt emelném ki, hogy bontáskor nagyon erős cseresznyés beütése volt. Ez relatív gyorsan el is tűnt. Ízre is elsősorban a füstösség dominál. Nagyon erőteljesen. Valójában ez az íz adja a bor karakterét. Másodiknak a domináns savakat említeném. Azt is ki merném jelenteni, hogy ennél a bornál elsősorban a füstös ízvilág az, ami a karakteres savakat ellensúlyozza. A tanninok… olyan… csalósak. Miért mondom ezt? Mert az elején alig érződött. Inkább egy gyógynövényes beütése volt, de ezt leszámítva az ízén nem érezted a tannint. Csak az ínyedet húzta. Ahogy szellőzött viszont… egyre karakteresebben érződik a tannin. Emellett még megjelent egy nagyon zamatos és telt (kicsit szilvás) íz is. Az alkoholtartalma nagyon talányos. A palackról tudjuk, hogy 14%. Ízre az elején alig, vagy szinte egyáltalán nem érződött. Most, sok szellőzés után már jóval erőteljesebb, de sokáig valahogy beolvadt a füstösség mögé valahova. Ugyanúgy, mint az illatnál. Kicsit elbújt.

Egy érdekesség: Az elején, amikor még alig szellőzött, le akartam írni, hogy ízvilága alapján simán elmenne egy egri Pinot Noirnak. Csak kicsit füstösebb verzióban. Aztán szellőzött és jelentősen átalakult az ízvilága. Erőteljesebben előjött a tannin és az alkohol, no meg persze a fűszeresség is karakteresebbé vált. A fent már említett animális beütésnek próbáltam még… nevet adni. Kicsit fekete olívás, kicsit szárított paradicsomos, de úgy isten igazából egyik sem annyira. A fűszer vonalon a paprikát kiemelhetjük. Talán még a sült paprikát is.

Verdikt: Megéri az árát? Így, akciósan 2500ft-ot kértek érte. Számomra nagyon megérte! Egyrészről különlegesség, hiszen Dél-Afrika elég messze van ahhoz, hogy ne találkozzunk túl sok innen származó borral. Ugyanakkor nincs rooibos íze. Ez nagy előny, mert a rooibost nagyon nem szeretem. Személyes probléma, tudom. A legnagyobb különlegesség mégis valami más: az alatt a három óra alatt, amíg szellőzött, hatalmas átalakuláson ment át! Mintha kinyílt volna akár egy virág. Vagy egy zárkózott ember, aki pár óra után nagyon jó beszélgetőpartnerré változik. De az alapvetően füstös ízvilág miatt inkább mondjuk azt: mint egy főnix! Számomra nagy élmény volt.