Angol kolbi, gomba meg színváltós kisautó 237. EJE Monastrell 2017

ittam: 2019. május

EJE Monastrell 2017
EJE Monastrell 2017

A palack rövid története, hogy a Didliben alsó árkategóriás spanyol borok vannak ezen a héten és habár most van itthon bőven betárazva, hogy kóstoljak és írjak róla, de… röviden: meggyőzött a 14%-os alkoholtartalom (nem, nem azért mert alkesz lennék, hanem arra enged következtetni, hogy telt, testes, karakteres a bor). Szóval vettem.

Elöljáróban annyi plusz infót mondhatunk el róla, hogy Monastrell szőlő bora , amit a franciáktól Mourvèdre néven már ismerhetünk. Magas alkoholtartalmú és domináns tanninnal rendelkező borokat lehet belőle készíteni.

A modern címkézésű üveget plasztik dugóval zárták le. Pohárba töltve már-már feketébe átforduló mély-lila színben… pompázik. A könnyek színezettek és teltek.

Nos, az illata először… olyan (mesterségesen) dominánsan gyümölcsös volt. Aztán vaníliás. Most éppen kicsit fanyarabb egy kis vanília beütéssel. Olyan, mint a színváltós kisautó forró víz alatt. Ha fogalmad nincs miről beszélek, túl fiatal vagy. Vagy túl idős. Vagy nő és babáztál, nem kisautókkal játszottál.

Ízre nyugodtan kezdhetünk a markáns, roppant domináns tanninnal. Karakteres és kellemes fanyarsággal rendelkezik, mindenféleképpen a csokoládét emelném ki először, de van egy kevéske gyógynövényes beütése is. Másodiknak említsük meg az erőteljes alkoholtartalmat. Harmadiknak a gyümölcsösséget. Fekete bogyósból lényegében bármit mondhatnánk, amennyiben érett ízekről beszélünk. Azért írjuk le azt, hogy fekete ribizli! Nagyon telt, testes, zamatos. Minden bizonnyal valamennyi maradványcukor is figyel még (természetesen száraz borról van szó). Ezért ízre mondjuk még azt, hogy füge! A savak azért szorultak a negyedik helyre, mert habár jelen vannak – kiegyensúlyozott borról beszélhetünk – de kénytelenek az íztumultusban a háttérbe szorulni.

Kiegészítés pár órával későbbről: Amikor sokat szellőzött, megjelent benne egy vajas mellékíz és még ráadásul savanykássá is vált. A vaj miatt említhetnénk az almasavbontást, de akkor honnan a savanykás mellékíz? Nemtetszős!

A neten nézelődtem. A Decanteren van róla egy nyúlfaroknyi leírás. Itt említenek valamit, amit egyelőre nem tudok nagyon hova tenni. Húsos ízt! A neten kutakodva (egy másik Decanter cikkből) kiderül: ezt az ízt egy (angolul) Brettanomyces-nek nevezett élesztőgomba adja. A neve azt jelenti görögül, hogy „angol gomba”, mert először egy angol sörből tudták kimutatni. Amúgy természetes állapotában is él különböző gyümölcsök héján, de sör és borkészítés során mesterségesen is adhatnak a nedűhöz, a már fent említett húsos íz elérésének érdekében. Habár bizonyos mennyiségben ad egy bor karakteréhez, túlzott mértékben fémes ízt és kellemetlen ízérzetet okoz. A cikkben fűszeres kolbihoz ajánlják. Mármint a bort. Ugrás a gondolatmenetben – maradj velem! Szóval fűszeres kolbihoz ajánlja a Decanter. Ez azért vicces, mert a wikipedia úgy fogalmaz, hogy az élesztőgomba sejtjei többféle formát vehetnek fel oválistól egészen… kolbász-formájúig. Brettanomyces mellé egyél pirítóst meg babot és a fenti vajas ízzel már majdnem megvan egy teljes értékű angol reggeli. Értek hozzá, hogy meghozzam a kedved a borhoz ugye?

A magyar Didli újságban is írnak hozzá egy szösszenetet. Amivel nem vagyok kibékülve az, hogy a szakértő hölgy a kemény szóval indít. Egyszerűen nem értem. Telt, alkoholos, gazdag tanninnal rendelkezik, de olyan gyümölcsbomba mint az állat, a kemény szót én semmiféleképpen nem használnám rá.

Szokásos verdikt: Megéri az árát? Nos, a 849 forintos árral nehéz vitatkozni. Ennyi pénzért nagyon megérheti, igazából azon múlik mennyire magasak az igényeid. Könnyen csúszik, mert gyümölcsös, de fejbe vág. Igen, van egy mesterséges beütése és nem célszerű sokat hagyni szellőzni, de két pohár után már senkit nem fog érdekelni. Társasági összejövetelekbe, bulikba lehet ideális.

4 Comments

Add Yours →