Az olasz gyümölcsegyenruhás 288. San Zenone Toscana Rosso 2014

Kóstoltam: 2019. szeptember

A palack rövid története most tényleg rövid. Az Ilda (érted ugye?) egy saját márkás boráról van szó. Úgy látom a szezonális borkínálatuk mostanában sokkal jobbra sikeredik, mint a Didlinek (tudod…) így mindenféleképpen akartam kóstolni tőlük egy állandó bort. A saját márkás borokról a következőket érdemes tudni: jellemző, hogy egy kiváló bortermelőt bíznak meg, hogy alkosson egy olyan nedűt, amit egyrészről nyomott áron tudnak értékesíteni, de ugyanakkor legalább közepes minőségű maradjon. Legutolsó sorban fontos szempont, hogy az egyszeri borivókat meg tudják fogni a külcsínnel: dombornyomott palack, érmek, kapós földrajzi eredetmegjelölés, feltűnőbb címke. A nedűvel kapcsolatban még alapvető elvárás az olyan ízvilág, amit többé-kevésbé minden fogyasztó élvezni fog, csak semmi extremitás, az optimális módusztól való eltérés. Vajon igazak ezek a dolgok jelen borunkra? Nézzük hát!

Külcsín

A palack dombornyomott, nyakán aranyérem, ami nem a bornak, a bortermelőnek járt 2018-ban. Sokak számára az érem megerősítés, annak ellenére, vagy épp pont azért, mert ezt a berlini díjat sok budget bornál lehet még látni. Az elülső címke díszes, de a Toscana, mint eredetmegjelölés az egyetlen hasznos info róla. Testesnek nevezi még a nedűt. A hátsó címkéről kiderül a 13%-os, átlagosnak mondható alkoholtartalom. Borszőlőre semmi utalást nem találunk. A toszkán borrégióban jellemző a Sangiovese borszőlő, de természetesen találhatunk még Cabernet Sauvignon-t és Syrah-t is. Feltételezhetjük, hogy ez egy cuvée és az alapja Sangiovese de persze bármi megeshet.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű egészen sötét, már-már feketébe forduló rubin színben pompázik. A könnyek extra lassan csordogálnak csak lefelé. Illatában egyrészről a füstösség és a hordós jegyek érződnek picike vaníliával és tölggyel, de felfedezhetünk még benne egy jó adag meggyet is pici levendulával. Az átlagosnak mondható alkoholtartalma az illatában is csak visszafogottan érződik, továbbá ha nagyon szeretnénk a sor végére egy pici csokit még írhatnánk. Sajnos a háttérben tanyáznak még kellemetlen mellékillatok, ami szellőzéssel kicsit gyengül. Nem túl erős, így lehet, hogy az egyszeri borivónak fel sem tűnne (ha nem írtam volna le, de megtettem).

Ízvilág

Ízében elsősorban a gyümölcsösség dominál. Mondhatunk málnát és meggyet is. Habár savtartalma jelentős, mégis a tannin hangsúlyosabb. Sok héjas ízt, kicsike csokoládét esetleg gesztenyét említhetünk itt. A hordós jegyek érződnek ugyan, de relatív visszafogottan. Amint említettem, a savassága karakteres és ez a gyümölcsösségével együtt egy erőteljes (de kellemes) grapefruit ízt eredményez. Sőt, akár grapefruit mag ízt is említhetünk. Van a bornak egy telt gyümölcsös zamata is, viszont csak közepesen testes, ellent kell mondanom a címkének. A maradványcukor mértékét pont úgy állították be (nem véletlen a szóhasználatom), hogy a bor még bőven száraz, de mégis a maradványcukor kicsit szedálja már az ízérzékelésünket, a gyümölcsösséggel együtt könnyen ihatóvá, csúszóssá teszi a bort. Ehhez hozzájárul még a szinte teljesen átlagosnak mondható alkoholtartalom és nyugodtan mondhatjuk azt, hogy habár a bor nagyon kellemes ízvilágú, mégis eléggé uniform.

Ezt a fajta uniformitást pozitívumként emelném ki. Az egyszeri borvásárló betéved a boltba, szeretne venni valami vörös szárazat, de nem tudja mit. A külsőségek (dombornyomott palack, stb.) megfogják. Amikor buliban/vendégségben megkóstolja, a nedű gyümölcsössége és uniform ízvilága garantálja azt, hogy a társaság lehető legtöbb tagja jóízűen fogyassza azt. A maradványcukor-tartalma az egyszeri borivónak nem tűnik fel, még száraz a bor, mégis pozitív irányba tereli az ítéletét. Tehát a fenti bevezetővel összevetve kimondhatjuk: mission accomplished, a bortermelő tökéletesen realizálta a marketingesek célkitűzéseit.

Bor és művészet

Jelen nedű ízvilágának képi ábrázolására Giuseppe Arcimboldo Nyár című képét választottam. Az indoklás a bor gyümölcsös ízvilága mellett a kép feltűnősége. Biztos, hogy emlékezni fogsz rá: „Tudod, az a gyümölcsfejes festmény!” Jelen borunk, habár ízvilágában nem emlékezetes, a csomagolása biztos, hogy meg fog maradni emlékeidben. Na, nézzük a verdiktet, érdemes-e megvenned?

Verdikt

Megéri az árát? Nos, 1300ft-ot kérnek érte. Ez pont az a pénzmennyiség, amennyit még simán kiad egy átlag fogyasztó egy-két palackért egy társasági összejövetelre, de ugyanakkor kiemeli a bort az egyezresé’ kategóriából. Okos húzás a marketingesektől. Az ízvilágát egy ilyen összejövetelen mindenki szeretni fogja uniformitásából fakadóan és gyorsan el fog fogyni. De akár egy átlagos estére, valódi paradicsomos olasz tésztához is tökéletes választás lehet. Sokszor hangoztatom, hogy az olaszoknál sok egész jó bort lehet venni a 3-5 Eurós tartományban, de ezek már nem jutnak el hozzánk, mert megisszák őket otthon. Kivétel erősíti a szabályt. Itt a kivétel.