Kóstoltam: 2020. június
A palack rövid története, hogy már egy jó ideje szemeztem ezzel a pezsgővel, mert az Ikon az egyik kedvenc pincészetem. Sok borukról írtam már elemzést és tapasztalatom szerint – ha a legalsó árkategóriától eltekintünk – mindegyik kivételesen, sőt agyeldobósan jó volt. Vajon pezsgőben is meg tudják ütni azt a mércét, amit a vörösboraikkal helyeztek nálam olyan magasra? Na, lássuk!
Az oldal facebook csoportjában azt mondtátok érdekesebbé teszi a képeket, ha van más is a sztenderd hátteren kívül. Lett: nem sztenderd háttér.
Külcsín, talány és durranás
Az elülső címke végtelenül egyszerű de ugyanennyire ízléses a vörös körvonalú népi motívummal és az óarannyal szedett betűkkel. A hátsó címkéről kiderül a 13,5%-os alkoholtartalom, hogy Pinot Noir borszőlő nedűje és egy érdekesség. A termelő és forgalmazó az Ikon, ellenben a palackozást egy osztrák pezsgőpincészet végezte. Miért érdekes ez?
Nos, a tradicionális módszerrel készült pezsgőknél először csinálnak egy alapbort (ezt a módszert elég részletesen kifejtettem a Champagne Comte de Brismand Brut Reserve pezsgőről szóló elemzésemben), majd ez kerül palackokba az expedíciós likőrrel (ez az elnevezés elég bután hangzik magyarul, de van még jobb neve is: dozázs) aminek következményében újraindul az alkoholos erjedés és „megjelenik a bubi”. Habár ezt még követi több fontos lépés is (fejtés, ilyesmi), de ezután már palackban marad a pezsgő. Logikus döntés lenne az alapbor elkészítése után a „pezsgős” dolgokat a pezsgőszakértőkre hagyni, de persze nem kötik az orrunkra, hogy mettől meddig volt az ő részük a folyamat. Talán nem is számít annyira.
Palackunkat amúgy parafadugó zárta, elég türelmetlenül. Miért fogalmazok így? Nos, habár pezsgőidomárnak nem nevezném magam, már jó régen fordult elő, hogy amikor pezsgőt bontottam csak egy halk szisszenésen kívül bármi más hallatszott volna. Jelen palackunknál viszont a halk szisszenés gurgulázásba torkollott és landolt egy kevés pezsgő még a konyhaablakon is (mert a dugót végig szorítottam az üveg szájára), pedig már egy napja nem nyúlt senki az üveghez, nem volt felrázva. Az egyik borkereskedésnél azt írták pezsgőnkről, hogy szép gyöngyözésű. Na, így kell elegánsan megfogalmazni a fent leírt gikszert!
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű hagymahéj színben pompázik. A könnyek meglepően teltek és pezsgőhöz képest egészen komótosan csordogálnak a pohár falán.
Illatát a fanyarság uralja. Elsősorban a mandulát emelném ki ezen a vonalon, illetve talán egy icike-picike barackmagot is. Mellette egészen erőteljes az alkohol kipárolgása. A háttérben nagyon haloványan találunk még kevés bőrösséget is. Ha valami vadabbat szeretnék írni még, az a briós lenne. Azt hogy tudod elképzelni? Egy kicsit emlékeztet a frissen kelt briós vagy bármilyen élesztős, ill. kelt tészta illatára.
Variációk egy témára: a sötét háttér kiabált a fekete-fehér képekért
Ízvilága
Ugyanúgy, mint az illatát, az ízét is egyértelműen a karakteres fanyarság dominálja. Itt is a mandulát emelném ki elsősorban, mellette (nem is olyan) kevéske kóladiót. Sőt, a mandulát fokozhatjuk még egy picit: pirított mandula. Alkoholtartalma pezsgőhöz képest kifejezetten magasnak mondható a maga 13,5 százalékával, természetesen ízvilágában is erőteljesen érződik.
Felborítva a szokásos sorrendemet, mindenféleképpen ki kell emelnem, hogy nagyon szép egyensúlyban van a pezsgő. A fent említett karakteres fanyarságot és alkoholtartalmat nagyon szépen ellensúlyozza és egészíti ki a nedű savtartalma. Citrusosságában a pink grapefruitot emelném ki elsősorban, talán mellé egy kevés citromhéjat.
Cukortartalmával kapcsolatban kiemelendő, hogy Brut pezsgőről van szó. Európában ez azt jelenti, hogy cukortartalma 0-12g/l között bárhol lehet (egy száraz bor 0-4g/l között mozog). Mindenesetre jelen pezsgőnk cukortartalma relatív alacsonynak mondható, még a csontszáraz borokhoz szokottak sem fognak hőbörögni, ha kóstolják. A bubikról úgy gondolom a fenti incidens után már semmit nem kell hozzáfűznöm. Mondjuk azt, hogy… életteliek!
Mindent összevetve elmondhatjuk (ismét), hogy pezsgőnk ízvilága nagyon szép egyensúlyban van. A fanyar ízeket és a relatív magas alkoholtartalmat pont jól egyensúlyozzák a savak. Ízvilága ugyanakkor karakteres, de szerintem csak olyan mértékben, hogy a „nőiesebb” rosé pezsgőkhöz szokottak is élvezhessék még (főleg az első pohár után).
Bor és művészet
Jelen pezsgőnk ízvilágának képi ábrázolására Jean-Leon Gerome The Bacchante című festményét választottam. Egyrészről színei jól adják vissza Pinot Noir rosénk árnyalatait, másrészről a fanyar ízeket és magas alkoholtartalmát asszociálhatjuk azzal, hogy a mitikus lénynek szarvai vannak, ugyanakkor arca bájos és kifinomult: pezsgőnk ízvilága is egy nagyon jól eltalált egyensúlyi állapotban van. A másik fontos indoklás, hogy nem akartam egy rosé pezsgőhöz ismét Klimt festményt választani 😀
Verdikt
Megéri az árát? Nos, attól függően, hogy hol nézed, az ára 3000-5200ft között mozog. A borpincészetek pezsgői többé-kevésbé hasonló áron szoktak futni, tehát kategóriáján belül átlagosnak mondható áráért egy kiegyensúlyozott ízvilágú de mégis karakteres pezsgőt kapunk, így szerintem ugyanúgy örömét lelhetik benne a száraz vörösborokhoz szokott (férfi) és a könnyedebb, simulékonyabb rosé pezsgőket előnyben részesítő (női) fogyasztók is.
