Bátorság és bizalom 383. St. Andrea Merengő 2017

Kóstoltam: 2021. január

Az a kósza gondolatom támadt (olcsó poén lenne azt írni, hogy azon merengtem), hogy ha holnap lenne világvége, ma este melyik bort bontanám fel. A választ innen már nem nehéz kitalálni.

Amúgy a palack rövid története, hogy még tavaly ősszel vettem a(z egyik) legnagyobb magyar borkereskedés-láncnál, amikor a boltokba került az új évjárat (három palackot adtak kettő áráért), de ez idáig még nem sikerült felbontanom és elemzést írni róla (a másik két palack a pincében pihen), pedig nagyon mozgatta a fantáziám! Miért?

Nos… ha a borászat vezetésének pár erényét fel kéne sorolnom, a bátorság biztosan ott lenne az első szavak között. Ha szétnézünk a magyar pincészetek között, ebben az árkategóriában (és fölötte is) elsöprő többséggel csak bordeaux-i cuvée-ket találunk. Itt már az export egy lényeges szempont és úgy tűnik a többség biztosra megy: A Merlot és Cabernet Sauvignon cuvée a világon mindenhol ismert. Bármennyire is szeretnénk, a Bikavér sajnos nem; még a borok iránt érdeklődő külföldiek egy jó részének is kikerekedik a szeme, ha azt hallja „Bull’s Blood”… és akkor jön a sztori várvédőkről meg satöbbi (bocs, Szekszárd „Who was this János Garay anyway?”)!

Mersz vagy bízol?

Szóval, véleményem szerint az ilyen jellegű bátorság – Bikavérrel menni nemzetközi piacra – habár sokkal rögösebb út, mégis magasabbra vezet: ha bordeaux-i cuvée-t csinálsz, legjobb esetben is csak második lehetsz… tudod, Bordeaux után! Akármilyen meggyőződéssel meséled, hogy vakon kóstolva a borod legyőzte a száz pontos Château Margaux-t! (Kinek, melyik borára utalhattam ezzel? Egyszer írok majd róla is egy elemzést.) Ha már a másodiknál tartunk, a második nagy merészelés borunk ízvilága lesz, de haladjunk sorrendben!

Külcsín

St. Andrea Merengő 2017
Most csináltam képet a címkéről is
St. Andrea Merengő 2017
Most csináltam képet a címkéről is

A palack a St. Andreáéktól már megszokott stílusban dombornyomott, minőségi. A címke szerintem nagyon ízlésesre sikerült, jól passzol a „volcanic wine” megnevezéshez a vörös színválasztás. Az arannyal szedett betűk királyi stílust kölcsönöznek neki. Palackunkat parafadugó zárta, aminek tetején boldog meglepődéssel láttam az elszíneződést. Egyértelműen a palackos érlelés eredményeképp jelent meg, habár tudtommal már csak a kis, családi pincékben van nemes penész a borospincék falán, a nagyok már mind leszedették.

St. Andrea Merengő 2017
Ez egy dugóhangsúlyos fotó
St. Andrea Merengő 2017
Ez egy dugóhangsúlyos fotó

A hátsó címkéről derül ki, hogy egy Egri Bikavér Superiorról van ám szó és, hogy palackunk tartalma egy Kékfrankos, Syrah, Merlot, Cabernet Franc, Pinot Noir és Kadarka cuvée, továbbá a masszív 14,5%-os alkoholtartalom.

Szín és illat

St. Andrea Merengő 2017
Kerestem vulkáni köveket csak, hogy ne legyenenek sterilek a képek ;)
St. Andrea Merengő 2017
Kerestem vulkáni köveket csak, hogy ne legyenenek sterilek a képek 😉

Pohárba töltve a nedű mély meggypiros színben pompázik kis bíbor beütéssel. A könnyek roppant teltek és komótosságukra nehéz szavakat találni. Kimentem a konyhába bontani Ritának egy üveg pezsgőt és még mindig a pohár falán tanyáztak, mire visszajöttem!

Illatát megérezve nem kérdezed, „Where are you from?”, már ez is ízig-vérig képviseli a borvidéket: kis savany, mellette sok-sok fűszer dominál karakteres paprikás jegyekkel! Illatának fanyarsága relatív visszafogott, ezen a vonalon elsősorban a gyógynövényességet emelném ki. Hordós jegyekből az eukaliptuszt és szantált hangsúlyoznám. A 14,5%-os (valljuk be, brutál) alkoholtartalom viszont abszolút visszafogottnak tűnik. Ez roppant meglepő, illetve ha valami bloggertől olvasnám, nekem annak tűnne. Valójában mindössze annyi történik, hogy illatának többi – szintén markáns – vetülete egyszerűen háttérbe szorítja azt!

Ízvilága

St. Andrea Merengő 2017
Fekete fehérben is elegáns
St. Andrea Merengő 2017
Fekete fehérben is elegáns

Jegyzeteimből a három első szó: (roppant) karakteres, dinamikus és fűszeres. Részletezvén mégis a savakkal kell kezdenünk, ízvilágának legerősebb vetületét ugyanis ők adják (kiegészítés később). Említhetünk itt sok-sok cigánymeggyet, hibiszkuszt, csipkebogyót, sőt akár fehér grapefruitot is! Majd kicsattan a gyümölcsösségtől, de a gyümölcsöket hagyjuk későbbre, mert a zöldpaprika (igen, a hegyes-erős) nem tűr halasztást! Már csak azért sem, mert az igazi, (régi vágású) egri tájjellegnek ez egy olyan jellemzője, mint a perecnek a só! Egyszer megismered, ezer közül felismered!

St. Andrea Merengő 2017
A lecsengése is ilyen hosszú
St. Andrea Merengő 2017
A lecsengése is ilyen hosszú

Tannin vonalon viszont bajban vagyok. Markáns, viszont a savak nagyon megnehezítik az ízek izolálását. Mellesleg ez kifejezetten meglepő, hiszen a könnyek is erőteljesen színezettek voltak. A tannin borunk ízében és lecsengésében is abszolút a háttérbe szorul, annak ellenére, hogy húzza az ínyem rendesen (kiegészítés később). Fekete teát és gyógynövényeket mindenféleképpen hangsúlyoznék azért. A fekete csokoládé és fekete olíva is ott van az ízek között, de csak a háttérbe szorulva.

Hordós jegyekre terelve a szót mindössze a diót és a füstösséget emelném ki az illatnál már említett üde szantálosság és eukaliptusz mellett és ismét referálnék a későbbi kiegészítésre. A borsmenta szegény nem fért be máshova, most írom le, az eukaliptusz mellé.

Gyümölcsösség szempontjából piros bogyós vonalon mozoghatunk. A korábban említett cigánymeggy és a csipkebogyó mellé még ribizlivel egészíteném ki a sort és habár nem piros bogyós, a sor végére írjunk még áfonyát is! Alkoholtartalma az ízvilágában sem dominál olyan átütően… tudod, az a 14,5%! Itt az ideje a kiegészítésnek!

Távolba Merengve

St. Andrea Merengő 2017
gyertyatartó sorsra jutott... a háttérben az hordó, habár csak dísz. Viszont borospincében!
St. Andrea Merengő 2017
gyertyatartó sorsra jutott… a háttérben az hordó, habár csak dísz. Viszont borospincében!

Csak nem bírtam ki szójáték nélkül! Habár borunk ízvilága kiegyensúlyozott (vagy ahogy édesapám fogalmazott, összeértek az ízek), azt teljes mértékben a savak dominálják. Teszik ezt úgy, hogy a tannin, a hordós jegyek és a fűszeresség is mind-mind roppant erőteljesek. Az alkoholtartalomról nem is beszélve! Felmerülhet a kérdés, hogy miért? Kérdésünket kétféleképpen is megválaszolhatjuk és egyik csodálatra méltóbb, mint a másik!

Ha a régi elemzéseimet olvastad, sokszor említettem, hogy az idősebb magyar fogyasztók szeretik, ha egy bor markáns savtartalommal rendelkezik és szeretnek úgy fogalmazni, hogy megfelelő savtartalom (vagy savgerinc) nélkül nincs elég struktúrája a bornak. Részben igazuk van. Becsülendőnek tartom, hogy borunk – kimagasló minőséget produkálva – ezen fogyasztók igényeit is kielégíti, hiszen sokan már ódivatúnak tartják az ilyen preferenciát, sőt tőlünk nyugatabbra sem mindenki díjazza (utalás a bevezetőben az exportos részre).

A második indok viszont kifejezetten kozmopolita. A tehetős nyugati fogyasztók körében jellemző, hogy vesznek fél tucat – egy tucat vagy még több palackot egy-egy kimagasló minőségű borból és borospincében érlelik. Az üvegek zömét pár évvel (vagy akár évtizeddel) később fogyasztják el. Pinceteszt (a palackos érlelés hatásai) sorozatomnak egyelőre egy része készült el, de egyértelmű konklúziója volt, hogy a megfelelő palackos érlelés gyönyörűen finomítja a savakat. Jelen borunk hatalmas potenciállal bír, csúcsát (szerintem) pár év múlva fogja elérni és kifejezetten hosszú ideig érlelhető (azt, hogy mennyi ideig érlelhető egy bor, leegyszerűsítve a sav, tannin, alkohol és maradványcukor tartalmának mértéke jelzi és a cukrot leszámítva mindenben elég erősen képviselteti magát borunk). Így kijelenthetjük, hogy néhány éven belül ízvilágában a savhangsúlyosság enyhülni fog és borunk még inkább kiteljesedik majd!

Bor és művészet

Most választottam festményt és zenét is. Előbbiből Frida Kahlo egy önarcképét. Azért döntöttem mellette mert Frida egyedi stílusa példája annak, amit a bevezetőben a csúcsborok cuvée összetétel választásáról pedzegettem. Letérni a tömegek útjáról rögös, de ha egyszer megismernek, mindig felismernek (olyannyira, hogy pár nappal a fentiek lírása után akadtam egy cikkre a neten: 8 női szürrealista festő, aki nem Frida Kahlo).

Frida Calho Self Portrait With Monkey című képe a frida-kahlo-foundation.org oldalon
attribution: Frida Kahlo
Frida Kahlo Self Portrait With Monkey című képe a frida-kahlo-foundation.org oldalon

Zenének a Barro tal vez című dalt választottam Cande Buasso előadásában. A dal lényegében arról szól, hogy ha nem arról énekel, ahogy érez, meghal belülről. Véresen komolyan veszi. A dalt ugyanaz a komor karakter itatja át, ami (számomra) az Egri terroirhoz annyira kötődik és amit olyannyira szeretek benne! Azt, hogy a lány személyisége, előadásmódja miként jelképezi borunk fűszeres vetületét, temperamentumát, érett dinamikáját, ki sem kellett volna emelnem.

Barro tal vez című dal Cande Buasso előadásában
Úgy tűnik, nem csak a magyar vígad sírva

Verdikt

Megéri az árát? Jelen borunknál kifejezetten lealacsonyítónak érzem a kérdést. Összefoglalás gyanánt annyit emelnék ki inkább, hogy borunk beltartalma magas, ízvilágának minden vetülete roppant karakteres, továbbá az kiváló minőségű. Gyönyörűen hozza a tájjelleget és így relatív fiatalon (mindössze három évesen, köhömm) azoknak is örömére válik, akik a régi vágású egri borokat szeretik. Csúcsát pár éven belül éri majd el és eltarthatóságát – még azt is merném mondani – évtizedes léptékben mérhetjük, így a hosszú távra vásárló külföldieknek is tuti befutó.

Az ára 8750ft. Számomra olyan, mint a népmesékben a legfiatalabb fiú, aki útnak indult szerencsét próbálni. Annyi különbséggel, hogy nekem nem számít, mi lesz a mese vége, látom mire képes. A magban, a csírában már ott van az egész fa. A többi csak idő kérdése. St. Andreáékra jellemző, hogy olyan neveket adnak boraiknak, mint Áldás, Boldogságos, Szeretettel… erre a vonalra illene, ha azzal a névvel illetnék ezt a bort: Bizalom. Akár a jövőben is – nem, nem lett holnap világvége 😀

2 Comments

Add Yours →