Kóstoltam: 2020. augusztus
A palack rövid története most kicsit vicces. Először is, szerettem volna kóstolni egy egyszerűbb, hétköznapi bort. Vöröset, mert habár az utóbbi időben a fehérekre fókuszálok, hogy bővítsem a tudásom az, hogy mit szeretek nem változott. Nem is fog. A dolog vicces része, hogy mivel még mindig próbálgatom a softbox készletet, szerettem volna… valamit, ami burgundi palackban van. Miért? Mert olyan szépen veri vissza a fényt! Úgy tűnik, kezdek bogaras lenni. Nem is kicsit. A bio gazdálkodás amúgy is bogár és méhecskebarát nem? Na, nézzük inkább a bort!
Megint elfelejtettem külön képet csinálni a címkéről, de sebaj. Olyan szép az élfény a palackon!
Külcsín
Igen, burgundi palack, ezt megbeszéltük. Csavarós kupak zárja, semmi gond nincs ezzel. A címke anyagának megválasztása (újrapapír) szerintem zseniális ötlet, tükrözi a bio filozófiát, továbbá imponál a célcsoportnak is. Mellesleg meglepően sok infót tartalmaz. Illetve fogalmazzunk inkább úgy, hogy címszavakat. Kézzel szüretelt. Spontán erjedt. Alacsony kéntartalom. Hordóban érlelt. Szűretlen. Olyan szavak, amiktől a natúrra gerjedő fogyasztóknak összefut a nyál a szájukban. Viccet félretéve, valljuk be: nagyon jól hangzik. Pláne ennyi pénzért! Kiderül még a 13,5%-os alkoholtartalom.
Azt mondják, úgy kell megválasztanod fotóalanyaid, hogy páratlanul legyenek. Nem jött össze. Ráadásul az üveg fele is lelóg!
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű közepesen mély cseresznye színben tündököl. A könnyek teltek, enyhén színezettek és egész komótosan csordogálnak csak a pohár falán. A bor egészen olajos érzetet kelt. A szűretlenségével kapcsolatban, nos… elég sokat szöszmötöltem azzal, hogy elemlámpával világítottam innen-onnan, vizsgálgattam. Legyen az a diplomatikus megjegyzésem, hogy a szűretlenségnek is megvannak a maga fokozatai. Sok vér kell, hogy legyen a pucádban ahhoz, hogy fullba nyomd a natúrt (mostanában írtam elemzést egy ilyen borász alkotásáról is). Mert a legtöbb fogyasztónak csak addig fog tetszeni a dolog, amíg meg nem ijed valami apróságtól.
Visszatérve jelen borunkra, illatában a leginkább karakteresnek az alkohol kipárolgását mondanám. Mellette van még valamennyi piros bogyós gyümölcsös, hibiszkuszos és egy jó adag tintás illat (általam kreált kifejezés, magas tannintartalmú vagy hosszabb ideig héjon áztatott boroknál találkozhatsz vele).
Variációk egy fényképre, más képaránnyal vágva.
Ízvilága
Tannintartalma annyival karakteresebb a savaknál, hogy vakon kóstolva Sopron környéke lenne lényegében a leges-legutolsó hely, ami az eszembe jutna, mint eredetmegjelölés. Tannin vonalon nyugodtan említhetünk fekete bogyós gyümölcsöket, fekete meggyet, fekete ribizlit, de fekete csokoládét is. Na, persze az nem gyümölcs. Savai, habár egészen visszafogottnak tűnnek, jelentősek, egyértelműen narancsot idéznek, jól illenek borunk fűszerességéhez. Alkoholtartalma sokkal tüzesebben érződik, mint amit az átlagosnak mondható 13,5%-tól várnánk. A címkén ígért alacsony kéntartalom helytálló, szinte nem is kiérezhető.
Habár komplexitásával nem fog senkit lehengerelni, de egy kellemes ízvilágú és kiegyensúlyozott borról van szó. Ízvilágával kapcsolatban viszont felmerült bennem egy fontos kérdés. Vajon szétesik-e szellőzéssel? Holnap innen folytatjuk!
Másnap
Tegnap talán az üveg fele fogyott el. Visszazártam és ment a hűtőbe. Nagy vízválasztó tud ez lenni, hiszen a gyengébb minőségű borok egy éjszaka alatt teljesen szétesnek. Organikus cuvée-nk viszont kiállta a próbát!
Illatában természetesen a fanyar és fűszeres jegyek karakteresebbé váltak, így nyugodtan írhatunk gyógynövényességet és dohányosságot is. Ízvilága ugyanezen irányba tolódott el, a fekete bogyós gyümölcsösség enyhült, a csokoládé eltűnt, most van helyette jó sok gyógynövény, fekete tea és dohány. Citrusosság szempontjából ugyanúgy a narancs dominál most is. Mivel most pincehőmérsékleten fogyasztom, savai karakteresebbnek tűnnek, mint tegnap (szokásom minden bort szobahőmérsékleten megkóstolni, mert jobban átjönnek az illat- és ízaromák).
Rövid internetes kereséssel kiderül, hogy egy Merlot, Pinot Noir és Syrah cuvéeről van szó. Kifejezetten érdekes, sőt kreatív választás ez a hármas így együtt! Külön kiemelném, hogy mindhárom tulajdonságai megmutatkoznak, kiérezhetőek.
Bor és művészet
Igazság szerint sokat kutakodtam a megfelelő festmény kiválasztása érdekében. Próbáltam olyan képet keresni, ahol vademberek vannak, valami dzsungeles környezetben. Böngésztem egy csomót a „colonial art” témakörben és pár századdal ezelőtt élt amerikai festők képei között. Nem találtam megfelelőt.
Így jöjjön egy videoklip. Astrix – A Shamanic Tale. Egész jó szimbólum lett jelen elemzés mellé. Nehéz megtalálni az arany középutat a valóban natúr borok és aközött, amit a tömegek is értékelnek. Az igazán natúr borokat meg kell tanulni értékelni, hozzá kell szokni az apró egyenetlenségeikhez, kicsit műértővé kell, hogy váljon a fogyasztó. Ezért végül a legtöbben a tömegeknek kedveznek. Na, értékeljünk!
Verdikt
Megéri az árát? Általában 2000ft környékén lehet hozzájutni. Ennyi pénzért egy kiegyensúlyozott és kellemes ízvilágú vöröset kapunk meglepő cuvée összetétellel. Szerintem ezt az árat teljes mértékben megéri, habár ennyi pénzért csodát ne várjunk. Hétköznap esti borozgatáshoz ideális lehet, vagy akár akkor is, ha ez lenne a belépő kóstolónk a natúr borok világába.
You must log in to post a comment.