Kóstoltam: 2021. június
Jelen palackunk rövid története most kifejezetten érdekes. Szekszárdon jártunk és mivel eddig elég sok csalódás ért különböző helyi borászatokkal, úgy gondoltam ez egyszer biztosra megyek és valami olyat kóstolok, amit imádni fogok. Jelen Merlot-t korábban már kóstoltam 2019. novemberében, ezért meg sem néztem a jegyzeteimet, hogy az melyik évjárat lehetett. Mint utólag kiderült, ugyanez volt. Ez meglepő, elvégre már közel öt éves lesz és 2019 ősze sem most volt. Kétszer persze nem lehet ugyanabba a folyóba lépni (Hérakleitosz), így voltak új érdekességek, erre még visszatérek később.
A külcsínnel most nem foglalkoznék részletesen, mert a korábbi elemzésemben már megtettem. Ha címszavakat szeretnék kiemelni, azok a minőségi csomagolás, parafadugó és modern címke szavak lennének.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű közepes cseresznye színben pompázik. A könnyek gyönyörű formásak, teltek és közepes tempóban csordogálnak a pohár falán.
Illatában a fűszeresség dominál, számomra is meglepő módon a borsmentát tenném az első helyre. Mellé említhetünk még fekete borsot és sok-sok gyógynövényt. A háttérben megbújik még egy adag kellemes gyümölcsösség és floralitás is.
Ízvilága
Borunk közepesen testes, már-már a könnyed kategóriába hajlik a felülről átlagos 13,5%-os alkoholtartalma ellenére is. Ízvilágában bontás után, amikor még keveset szellőzött, mindenféleképpen a gyümölcsösségét emelném ki. Cseresznyét és főleg málnát, amennyi a csövön kifér! Sav vonalon szépen domborít, itt a csipkebogyót, cigánymeggyet és a hibiszkuszt hangsúlyoznám.
Szellőzéssel komolyodik, karakteresebbé válnak a tanninok. Itt egy olyan jelzőt keresnék, ami szépen fejezi ki elragadtatásomat, legyen ez a „csodálatos”! Ezen a vonalon a fekete csokoládét emelném ki (csodálatos csoki) elsősorban, ami hosszan elkísér még a lecsengésében is. Ha tannin mellett megjelenik még egy kevés szilvalekvárosság és fekete olíva. Fontos kiemelni ezeknél az ízeknél viszont, hogy nem a mediterrán, markáns stílusban, sokkal inkább a könnyeden és gyengéden képviseltetik magukat.
Alkoholtartalma szépen beépül ízvilágába – tudod, van aki erre azt mondja, hogy „nem lóg ki”… Aham, mint a lóláb… Mer’lóláb! (A szálláshelyünkön voltak lovak, innen a roppant vicces lovas boros mémjeim.) Szoval, alkoholtartalma bontáskor nem érződik kirívónak, de szellőzéssel egyre tüzesebbé válik. Hordós érlelésének eredményeképp visszafogott, de nyers tölgyességet és vaníliát érezhetünk még.
Habár jelen palackunkat nem a borászatban vettük, másnap elmentünk oda is. Két dolgot emelnék ki ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy (magyar tölgyből készült) Barrique hordókban érlelik részben a borokat (az arány fajtánként változik), a másik részük természetesen acéltartályos, megőrizvén a gyümölcsös ízeket. A hordókat addig használják fel újra és újra amíg lehet. Természetesen ebből arra következtethetünk, hogy a bor ízvilágát így egyre szubtilisabban, kevésbé markánsan befolyásolják évről évre.
A másik érdekesség az volt, rákérdeztem, hogy valamiért most sokkal könnyedebbnek tűnt a bor, mint a pár évvel ezelőtti palack tartalma. Lehetséges indokként (azon kívül, hogy zöldségeket beszélnék) azt említették, hogy több lépcsőben palackoznak és habár minden borászat szeretné kiküszöbölni a különbségeket, mégis megjelenhetnek. Ehhez tehetjük még hozzá, hogy több, mint másfél év telt el a két kóstolás között és ez alatt érett a bor, ha nem máshol, a palackban. Ennyi idő is meglepően sokat tud számítani amúgy.
Bor és művészet
Most (az ifjabb) Hans Holbein Simon George of Cornwallról készült portréját választottam, hogy borunk ízvilágát képileg is megjelenítsem. Kezdjük a virággal! Jelen Merlot gyümölcsösségére asszociálhatunk róla. A férfi reneszánsz ruhái szépen mutatják a szekszárdi tájjelleg sajátosságait. Külön érdekesség, hogy portrénk alanya nem a maszkulinitás mintapéldája, csak a szakálla segít, hogy valamelyest annak lássuk. Nos, a kép röntgenes vizsgálata során derült ki, hogy az eredetileg sokkal rövidebb volt, a festő utólag változtatott rajta. Jól szimbolizálja ez borunk tannin tartalmát, ami szellőzéssel válik dominánsabbá az ízvilágban és teszi azt komolyabbá, karakteresebbé és kicsit férfiasabbá.
Verdikt
Megéri az árát? Most, 2021 nyarán az egyik szekszárdi kereskedésben 2400ft-ot kértek egy palackért. Szerintem ennyi pénzt mindenféleképpen megér! Gyönyörűen hozza a szekszárdi tájjelleget, egészen könnyed és nem markánsan férfias. Bohém nyári estékre ideális lehet, amikor rózsaszín a naplemente és símogató a nyári szellő.