Büszkeség és balítélet 396. la fiole du Pape Châteauneuf-du-Pape Père Anselme (Brotte)

Kóstoltam: 2021. augusztus

A bejegyzés címe eredetileg „Könyvet borítójáról” volt. Ez fontos információ a tucatnyi utalás megértéséhez.

De kezdjük inkább az elején: A palack rövid története, hogy Châteauneuf-du-Pape-ban jártunk. Vannak dolgok, amik kihagyhatatlanok az ember életében.

A vár, amiről Châteauneuf-du-Pape a nevét kapta. Vagy legalábbis, ami maradt belőle.
A vár, amiről Châteauneuf-du-Pape a nevét kapta. Vagy legalábbis, ami maradt belőle.

Picike, történelmi város, tele pincészetekkel, egy év is kevés lenne mindegyiket végigkóstolni, úgyhogy Brotte-éknál döntöttem, tekintettel arra, hogy egy roppant éles eszű marketinghúzással csináltak egy bormúzeumot, ahol a tárlatvezetés természetesen kóstolóval ért véget… egyből a shop mellett. Mivel van itthon vagy legalább fél tucat ChdP borom, ami csak elemzésre vár, úgy döntöttem úgy vásárlok, mint aki borító alapján vesz könyvet: többek között két palack la fiole du Pape-ppal tértünk haza, az egyik ajándék lett édesapámnak (amit még aznap elfogyasztottunk), a másik pedig… nos a borospincébe mindig lesz hely pár különleges tervezésű palacknak, amikből díszvilágítást készítek.

Borosüvegekből készült díszvilágítás a borospincében. Túlsúlyban a Rhône völgye.
Borosüvegekből készült díszvilágítás a borospincében. Túlsúlyban a Rhône völgye.

Persze egyből feltűnt jelen borunknál, hogy évjárat megjelölés nincs (több évjárat… köhömmm… házasítása) és amikor rákérdeztem erre és a nedű ízvilágára, az eladó válasza mindössze az volt, hogy azért annyi komplexitást ne várjak tőle, mint a helyben kóstoltaktól. Már csak a gonosz kacaj és a kacsintás hiányzott.

 Egy másik fényképem Châteauneuf-du-Pape váráról, egyben tribute Fan Ho - Approaching Shadow című fényképéhez.
Egy másik fényképem Châteauneuf-du-Pape váráról, egyben tribute Fan Ho – Approaching Shadow című fényképéhez. A címre kattintva egy Google képkeresésben megtekintheted az eredetit.

Külcsín

la fiole du Pape Châteauneuf-du-Pape Père Anselme (Brotte)
palack és bor pohárba töltve
la fiole du Pape Châteauneuf-du-Pape Père Anselme (Brotte)
palack és bor pohárba töltve

A Père Anselme védjeggyel ellátott palackot 1953-ban alkotta Charles Brotte a helyi üvegművesekkel. Ez olyan shakespeare-i. Ha (egyszer valaha) elkészül a Bor és művészet esszém, lesz éle ennek a mondatnak.

Jelen borunk palackja ezen alkotás egy (kétség kívül gépek által) reprodukált változata. Talán homokfúvással – nem vagyok iparművész – kezelték a felső felületét, így ha nem tartottál a kezedben valódi több évtizedes palackokat, tényleg úgy tűnik, mintha egy régészek által feltárt borospincéből került volna elő. Volt a nyakában egy lógó kis… izé, cetli, amit a fotózás során leszedtem, erőteljesen marketinges – habár zömében helytálló – leírással borunkról.

A front címke vízhatlan, ezt leszámítva a betűtípustól kezdve, minden relatíve hitelesen ódivatú. A hátsó címke egy marketingdumával fogad – angolul is, tekintettel arra, hogy sok palack megy az amerikaiaknak exportra. Megemlíti, hogy cuvée-nk gerincét a Grenache adja, elegánsnak, gyümölcsösnek, frissnek és fűszeresnek vallja borunk. Igen, fűszeres, a többit kivesézzük később. Kiderül még a brutális, 14,5%-os alkoholtartalom.

Ja, amúgy díszdobozban érkezett borunk, amit kompozíciós megfontolásból kihagytam a képekről, habár egyébként teljesen esztétikus.

Szín és illat

 la fiole du Pape Châteauneuf-du-Pape Père Anselme (Brotte) pohárba töltve
Ó, azok a könnyek!
la fiole du Pape Châteauneuf-du-Pape Père Anselme (Brotte) pohárba töltve
Ó, azok a könnyek!

Pohárba töltve borunk közepesen mély cseresznye színben tündököl. A könnyek eszméletlenül teltek, karakteresen formáltak, színezettek és kifejezetten lassú tempóban csordogálnak csak a pohár falán.

Az illatával kapcsolatban, nos… pár éve sült bolondnak néztem volna azt aki ezt leírja, de érződik az agyagosság az illatában (Châteauneuf-du-Pape zömében agyagos talajjal rendelkezik).

A kezdeti döbbeneten túllendülve, emellett jó anyag fanyar, gyógynövényes és fás illatot említhetünk, amit szépen egészít ki a karakteres, fekete bogyósokat idéző gyümölcsös illat. Ha kétséged van afelől, hogy egy bor tannintartalmára következtethetünk az illata alapján (vagy esetleg egy nagy tudású sommelier mondott neked ilyet), érdemes megvizsgálnod jelen borunk illatát. Egy hatalmas adag fűszerességet, az alkohol markáns kipárolgását és egy hangyányi tölgyességet még írhatjuk a sor végére. Csodálatos az illata, egyszerűen nem tudok betelni vele. Erre visszatérek még a bejegyzés végén.

Ízvilága

la fiole du Pape Châteauneuf-du-Pape Père Anselme (Brotte) csak úgy misztikusan
la fiole du Pape Châteauneuf-du-Pape Père Anselme (Brotte) csak úgy misztikusan

Kezdjünk egy szóval: réserve. A borászat nagy méretű tölgyfahordókat használ, hogy a friss borok karakteres tanninjait valamelyest lágyítsa. Hordós ízeket már nemigen ad hozzá a nedűhöz, ellenben áldásos porózussága révén több oxigénnel érintkezik az. Mivel jelen borunk több évjárat… házasítását tartalmazza, egyértelműen kiérezhetőek az öregedéssel, oxidációval megjelenő dohányos, gyógynövényes jegyek.

Tannin tekintetében írhatunk minden ízt, ami héjas, fekete bogyós. Fekete ribizli, fekete olíva, áfonya, szilvalekvár, fahéj. Ez utóbbi egyértelműen a hordó miatt került a sor végére, külön bekezdést nem fog kapni, ide soroltam. Még írjunk a tannin vonalra egy hatalmas adag fekete teát is. Sőt, legyen kávé is. Ha már agyagot írtam az illatánál, ezen senki nem fog megrökönyödni.

Fűszeressége kifejezetten karakteres, habár számomra a leginkább izgalmas a tannin vetülete volt. Itt elsősorban a fekete borsot emelném ki, habár szegfűszeget is írhatunk, hogy legalább két bites legyen a felsorolás. Alkoholtartalmára legszívesebben azt írnám, hogy mindent elsöprő, habár ez nem lenne igaz, mert karakterének többi vetülete is szépen érvényesül, erőteljes. Ettől függetlenül elegánsnak semmiféleképpen nem mondanám borunk, ahhoz túlzottan dinamikus és markáns.

Savak. Na, ez egy roppant érdekes kérdés! Amikor a tőkéknél voltunk, olyan mediterrán tücsökciripelős szárazság volt, hogy komolyan felmerült az emberben, hogy ilyen körülmények között mennyi sav maradhat a kiforrt borban. Mindenesetre, ízvilágát szépen egyensúlyozzák ki a savak, ezen a vonalon elsősorban grapefruitot és valamennyi narancsot és mandarint említhetnénk, főleg a lecsengésében, ami valóban nem mondhatókifejezetten hosszúnak. Itt szükség van egy újabb bekezdésre:

Könyvet borító alapján

Azért ez lett bekezdésünk címe, mert a „minden egyéb” elég unalmas lett volna, viszont több dolgot is szeretnék megemlíteni. Ez a második palack amit kóstolok és a leginkább kiemelendő tanulság a dekantálás fontossága! Kezeld úgy a borunkat, mint a Spanyol Reservákat! Gyönyörűen megszépül a szellőzéssel! Nem utolsósorban levetkőzi a bontáskor erőteljesen jelenlévő kifejezetten őszintétlen gyümölcsös illatokat és ízjegyeket. A kóstolás előtt nálam eltelt kb. két óra, míg előpakoltam a softboxokat, megcsináltam a képeket majd mindent újra elrámoltam, de így is kellett idő míg igazán kiszellőzött borunk. Érdemes tehát dekantálóba tölteni kóstolás előtt, főleg, ha te nem pepecselsz fényképezéssel. Én se tenném, ha nem lenne az önkifejezés a keresztem.

Érdekes tapasztalat számomra, hogy először mennyire félreismertem borunk. Ezért lett a bejegyzés címe végül, az ami. Az első palack kóstolása során nem hagytuk eleget szellőzni és nem volt megfelelő pohár a csodálatos illatának elemzésére. Az illatában tényleg el lehet veszni. Jól ismert az a mondás, hogy könyvet nem érdemes borító alapján választani. Olyan mondás viszont nincs, hogy szép borítójú könyv is tartalmazhat kifejezetten értékes mondanivalót. Milyen kár. Talán a kultúrsznobizmus is egy korlát. „Jó könyvet csak egyszerű borítóval vagyok hajlandó pozitívan értékelni?” Úgy érzem itt az ideje a Bor és művészet című bekezdésnek!

Bor és művészet

Olyan festményt választottam, ami már szinte kommerszül ismert és elismert. Az első reakciód ezért az lehet, hogy inkább nem is foglalkoznál vele részletekbe menően, mert már a csapból is ez folyik. Pedig nagyon is megéri félretenni előítéleteidet!

Le sem írom a kép címét, úgyis kívülről fújod! Attribution: Leonardo da Vinci
Le sem írom a kép címét, úgyis kívülről fújod! Attribution: Leonardo da Vinci

Adott egy bor, amit már akkor beskatulyáztam, amikor megláttam. Az első kóstolás alkalmával nem hagytuk eleget szellőzni és mivel nem volt megfelelő pohár, esélye sem volt, hogy csodálatos illatvilágát megmutassa. Évjárat megjelölés nincs és a csilli-villi megjelenése miatti előítéletemet is le kellett küzdenem ahhoz, hogy tényleg objektíven ítélhessem. Itt, ennél a mondatnál írtam át a bejegyzés címét „büszkeség és balítélet”-re a „Könyvet borítójáról”-ról.

Verdikt

Megéri az árát? Nos, egy palack €19.95 volt. A válaszom egy halk igen, de három dolgot mindenféleképpen kiemelnék:

Egy, az eredetmegjelölés. Ha tetszik, ha nem az, hogy mi van a címkére írva, roppant mértékben befolyásolja az árcédulát, legyen szó ruháról, autóról, kocsiról, vagy bármi másról manapság, erre érdemes emlékezni. Habár végül kifejezetten pozitív megítélésem lett a borról, a nedű önmagában nem indokolná ezt az árcédulát.

Itt jön be a második pont, a csomagolás. Különböző fancy lakberendezési butikokban vagyonokat kérnek el egy-egy hasonló borospalackra emlékeztető dekorációs tárgyért, gyertyatartóért vagy egyéb besorolású izémizéért (na, ezt akárhogy írom, kijavítja a szövegszerkesztő).

Három, az én balítéletem. Tény és való, maga a bor nem indokolna ilyen árat, ennyiért lehet már csodálatos borokat kapni, szinte kivétel nélkül évjárat megjelöléssel (ez azért megbocsáthatatlan szívfájdalmam marad), de az illata rabul ejtett. Továbbá nem szabad elfelejtenünk, hogy „borító alapján választottam könyvet”, a csomagolása miatt vettem meg, így a pincében is lesz új világítás. Csak merjen valaki rákérdezni a palackra és elindul a sztoridömping. Ott minden egyes szögnek története van.

2 Comments

Add Yours →