Kóstoltam: 2020. június
A palack rövid története, hogy olyan sok különleges bor van most a kóstolási listámon, hogy úgy döntöttem, inkább valami hétköznapibbat bontok. A Cellier des Dauphins vállalatról annyit érdemes tudni, hogy egy Rhône-völgyi behemót: egy több, mint 3000 bortermelő által alkotott szövetkezet. Egyébként a palackot még múlt nyáron hozták szüleim Franciaországból.
Bioság
Nem, nincs ilyen szó. Illetve, eddig nem volt. Szóval bioság: a bio borokról már sokszor írtam, most csak egy dolgot emelnék ki összefoglaló gyanánt: nem minden arany, ami fénylik. A bio besorolás nem azt jelenti, hogy valami teljesen vegyszermentes (jó példa erre a rézgálic használata a növényeken), továbbá azt sem zárja ki, hogy a borunkat ilyen-olyan kevésbé természetes módszerekkel pakolják helyre, állítsák be. Sokszor előfordult már velem, hogy olyan bio bort ittam, aminek közel sem volt természetes az ízvilága. Spoiler alert: jelen borunk jól teljesít ilyen téren. Na, nézzük az elemzést!
Külcsín
Palackunk dombornyomott, a Cellier des Dauphins címerével van ellátva. A környéken elterjedt két kulcsot ábrázoló címer helyett viszont két hal díszíti. Illetve… A dauphin két dolgot jelent. Az egyik jelentése trónörökös, a másik pedig… delfin. Úgyhogy az ott két delfin kell, hogy legyen. Az 1967 a vállalat alapításának dátuma.
Az elülső címkén nagyon érződik, hogy tényleg ki akarták hangsúlyozni a természetességet, de a díszítéssel sikerült egyfajta „nemesi stílust” (szóvirág, na) kölcsönözni neki. Szerintem jól eltalálták.
A hátsó címkén egy sztenderd marketingszöveget kapunk (angolul is, hoppá): kiemelném a „napsütötte borok, ill. tőkék” és a „makulátlan terroir” kifejezéseket (persze tükörfordítottam – ilyen szó sem létezik). Kiderül még a többé-kevésbé átlagos 13,5%-os alkoholtartalom is. A palackot minőségi plasztikdugó zárta.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű sötét rubin színben tündököl. A könnyek teltek, közel színezetlenek és csak komótosan csordogálnak a pohár falán. Borunknak van egy enyhe olajos érzete is. Illatában a fűszeresség az elsöprően domináns. Mondhatunk ezen a vonalon bármit, fekete borsot, paprikát, de találunk még egy jó adag füstösséget, gyógynövényeket és a 13,5%-ot meghazudtoló alkoholgőzt (nem véletlen a szóhasználatom). Ilyen markáns illatnál felmerül a kérdés, hogy vajon a régióra jellemző, sztenderd Rhône GSM cuvéeről lenne szó? Nyilván, ha már rákérdezek, akkor… de menjünk tovább!
Ízvilága
Karakterből nincs hiány, gondban vagyok hol kezdjem. Kezdjük a bőrösségnél és fűszereknél! Az illat után nem csalódunk az ízében, az ott megemlített fekete bors, fűszerpaprika és zöldpaprika mellett találunk még itt egy hatalmas adag gyógynövényességet és dohányt is. Tannin vonalon egyértelműen említhetünk fekete teát, fekete olívát és egye fene, egy kevéske száraz kakaót is. A savak amolyan dél-franciásan a háttérbe szorulnak, citrusosságában esetleg narancsot és mandarint említhetünk. Alkoholtartalma sokkalta tüzesebben érződik, mint amit a 13,5%-tól várnánk. Maradványcukor tartalma nem említésre méltó, ettől függetlenül érződik a beérett gyümölcs zamata.
A nagy karakterességben majdnem elfelejtettem megemlíteni a gyümölcsösségét, pedig van mit írni a témában. Bontáskor egyértelműen a meggy uralkodott, szellőzés után előkerült a szeder, áfonya és a fekete ribizli. De erre a vonalra említhetünk lényegében bármilyen extra sötét színű erdei bogyós gyümölcsöt, ami csak az eszünkbe jut.
Visszatérve az illatnál feltett kérdésre: egyértelműen dominánsabb a Syrah az ízvilágában. A vállalat weboldaláról kiderül, hogy a három jómadár, Grenache-Syrah-Mourvèdre helyett jelen borunk egy Grenache Noir és Syrah házasítás. Egyébként zöldséges quichehez (lásd a képen – francia pite-szerű sütemény, imádni való) és aperitiveként ajánlják, illetve megemlítik, hogy a borunk kerek (köhömm).
Bor és művészet
Jelen borunk ízvilágának képi ábrázolására William-Adolphe Bouguereau Nymphs and Satyr című képét választottam. A szőrös, izmos és férfias satyr fizikuma nagyon jól ábrázolja jelen borunk fűszeres, markáns mediterrán karakterét. Ha a nimfákat el kéne nevezni, egyikőjüket úgy hívnám Grenache (Noir), a második lenne Syrah, a többiek pedig Mourvèdre és Carignan. Miért nem akar engedni a nimfák csábításának? Nos, ez egy nagyon jó kérdés. Talán azért, mert ha egy kicsit önmegtartóztatást gyakorlunk, ismét felfedezhetjük a dolgok szépségét anélkül, hogy azok megszokottá válnának. Azért jó, hogy egy ideje már nem ittam Rhône-völgyi borokat, mert ismét rájöhettem, mennyire imádom a régiót és nedűit. Innen lesz szép objektíven értékelni! Na, lássuk!
Mellesleg imádom ezt a képet, akár csak a Rhône-völgyi borokat.
Verdikt
Megéri az árát? Nos, a franciáknál egy lehelettel €5 fölött árulják. Ezt az árat akárhonnan nézem kiabál, hogy vidd haza, objektivitás ide vagy oda. Borunk fűszeresen karakteres, mégis kiegyensúlyozott ízvilágú: amolyan dinamikusan. Teljes mértékben hozza a tájjelleget annak ellenére, hogy nem GSM cuvée-ről van szó. Ráadásul bio, sokaknál ez is egy lényeges aspektus.
