Csak semmi szarkazmus! 325. Eszterbauer Tanyamacska Szekszárdi Kékfrankos 2018

Kóstoltam: 2020. január

A palack rövid története most rövid és unalmas: akciós a Didliben, úgyhogy beszéljünk inkább egy kicsit a borítóképről… BORítóképről! Ha csak a borelemzésre vagy kíváncsi, görgess le addig, amíg a bor nevét nem látod ismét!

Ha sokat olvasol tőlem, többször olvashattál arról, hogy milyen hosszú és göcsörtös utat jártam be és járok még mindig azzal a céllal, hogy az elemzéseimhez csatolt fényképek minőségét tökéletesítsem. Tiszta Dan’s Saga! Fontosnak tartottam az ún. steril képeket: csak semmi díszítés, cél az objektivitás: a fehér háttér előtt könnyedén összehasonlítható nedűk. Amíg telefonnal fotóztam, egy idő után kitapasztaltam az optimális fényeket (állólámpa), mert fontosnak tartottam, hogy a könnyek is jól láthatóak legyenek.

Egy rendes fényképezőgéppel viszont sokkal nehezebb. Olyannyira, hogy nálam sokkal jobb fotósoknak is meggyűlt azzal a baja, hogy a könnyeket olyan láthatóvá tegyék, mint a telefonos képeken. Fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán akart sikerülni.

Aztán múlt hétvégén a Petrény pincészetnél voltunk borkóstolón és csináltam képeket a borokról. Az asztalunkon volt egy gyertya, meggyújtottam és a borospohár mögé raktam. Ez nagyon sokat segített, de ott nyilván nem bűvészkedhettem mást a világítással. Egy szó, mint száz, ha véletlenül feltűnt a teamécses jelen képeken a pohár mögött, igen, ezért van ott! Még tökéletesítem a módszert, csak már nem volt kedvem ennél is többet pepecselni vele. Na, nézzük a bort!

Eszterbauer Tanyamacska Szekszárdi Kékfrankos 2018

Külcsín: Az üveg dombornyomott és parafadugó zárta. Az elülső címkét az Eszterbauer stílusában egy közel száz éves fénykép díszíti. A hátsó címkéről derül ki a tanyamacska jelentése: azon embereket hívták így, akik minden szabadidejüket a présházban mulatva töltötték. Nagyon kreatív névválasztás (azért jó, hogy ezt írtam és nem szóban mondom neked, mert így rajtad múlik milyen hangsúlyt és mennyi szarkazmust képzelsz mögé). A hátsó címkéről használható info a 13% alkoholtartalom.

Pohárba töltve a nedű közepes bíbor színben tündököl. A könnyek erőteljesen színezettek és közepesen gyors tempóban csordogálnak a pohár falán. Bontáskor a nedű illata erőteljes csokoládét és kakaót idéző jegyeket rejtett, de szellőzéssel sokat vesztett jellegéből. Most egy kevéske floralitással kell beérnünk, az alkohol kipárolgásával és egy picike savanykás gyümölcsillattal, amire mondjuk azt, hogy cseresznye.

A korty alapvetően kiegyensúlyozott. Először gyümölcsösségét említeném, piros bogyósak közül mondjuk cseresznyét, meggyet és ribizlit. A sav-tannin egyensúlyt alapvetően jól eltalálták, habár tény, hogy egyik sem a dinamikájáról lesz híres. Tannin vonalon említhetünk csokoládét: nem étcsokit, inkább tejcsokit (habár száraz a bor, kandikál ott még maradványcukor), savak oldalán pedig ismét a ribizlit. Lecsengése fűszeres, a tanninok ismét visszatérnek egy kevés citromhéjjal. Alkoholtartalma közepes, ízében is csak visszafogottan érződik, a bort is csak közepesen testesnek mondhatjuk. A ként sajnos jobban érzem, mint szeretném és mintha szellőzéssel lassan, de biztosan kezdene szétesni a bor. Stílszerűen mondhatnánk, hogy megmacskásodott?

Verdikt: Megéri az árát? Nos, most Didliéknél egy híján 1500ft-ért juthatsz hozzá. A válaszom egyértelműen igen, annak ellenére, hogy talán kiérezted a sorok közül, hogy szubjektíve egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle. Miért lett igen a válasz mégis? Nos, alapvetően egy már-már könnyed, gyümölcsös, simulékony borról van szó. Se nem túl fanyar, se nem túl savas. Kellemesen csokis itt-ott. Tehát az átlag fogyasztónak tökéletesen ízleni fog, sőt még fel is lehet háborodva, hogy miért húztam a számat. Pozitívum, hogy hozza a szekszárdi tájjelleget. Csütörtök estékre, átlagos társasági összejövetelekre ideális választás lehet, simulékony, mint egy macska. Egyetlen ellenjavallat, ha karakterre és dinamikára szomjaznál.