Csalfa csúszós kitartott hercegnők és 256. Gál Tibor TITI Pinot Noir 2017

ittam: 2019. július

A palack rövid története, hogy még pár hete vettem. Volt már itthon egy másik palack Pinot Noir (a következő elemzések egyike lesz, addig fedje rejtély, kinek a Pinot Noirja – a kíváncsiak kedvéért: pucca) és kitaláltam, hogy egyszer egymás után fogom őket felbontani. Pár napja volt már egy Pinot Noir elemzésem, ami nem sikerült olyan boldogságosra, úgyhogy nézzük TITIt! (Kiegészítő információ: eddig alapvetően nagyon pozitív megítélésem volt TITI borai iránt, habár itt ott picikét érezhető volt már az, ami itt a verdiktben tárgyalásra kerül majd)

A palack a szokásos TITI labirintusra emlékeztető elülső címkéjével rendelkezik és a hátsó címkéről is csak a szokásos dolgokat tudhatjuk meg (Eger hűvös klímáját meg vulkanikus dűlőit autentikus házasítással mutatja be – jelen esetben nem házasítottak senkit senkivel, de ez részletkérdés). Kiderül még a 13%-os alkoholtartalom.

A nedű pohárba töltve számomra világos rubin színű egy kis lazacszín beütéssel, Rita szerint cseresznyelé színű. Azt mondta, Ő nem látja a lazacot a pohárban.

A könnyek meglepően színezettek, viszont relatív gyorsan csordogálnak lefelé.

Az illat elemzését két részre bontanám. Bontás után rövidesen (nem dekantáltam szinte semennyit) erőteljes édeskés, vaníliás és (kicsit mesterséges beütésű) meggyes-cseresznyés illata volt.

Most, pár órával bontás után az illatában már az alkohol és a fekete bors dominál. Ezt meglepőnek mondhatjuk, hiszen a 13% egyáltalán nem mondható magasnak. Illatában fellelhető továbbá egy jó adag füstösség is.

Az ízérzetnél megint hasonló a helyzet. Kénytelen vagyok kettéválasztani az elemzést a bontás utáni és a mostani állapotra. Az elején egy mindent elsöprő atom-cseresznye íze volt, most már ez sokkal kevésbé erőteljes. Volt egy visszafogott, de kivehető vaníliás beütése és egy ici-pici édeskés mellékíz. Ez később átment egyfajta zamatosságba, mostanra viszont szinte eltűnt. Rita említette, hogy érzi „azt a bizonyos ízt, amit én nem szoktam szeretni”, amit mindig csak eperjoghurtnak hívok. Ezt a témakört taglalom majd a verdikt előtt, mint rossz hír.

Most, kb három óra szellőzés után milyen? A savai roppant karakteresek és dominánsak. A tanninok csak amolyan másodhegedűs szerepét játsszák. A bor kifejezetten könnyed érzetet kelt (pongyolán fogalmaztam: nem csak olyan érzetet kelt, az is). Egy nagyon erőteljes fűszerpaprikára emlékeztető beütése van. Ezek azok az ízek, amik az elején is ugyanígy megvoltak. Van egy icinke-picinke füstös mellékíze, illetve utóíze is. Nagyon nehéz hova tenni. Ami fontos, hogy van még valamiféle édeskés ízhatás is, ami viszont kicsit olyan, mint az édesítőszeré.

Külön bekezdést érdemel a már zavaróan magas kén. Számomra kifejezetten zavaró és kellemetlen.

A verdikt előtt két dologgal kell részletekbe menően foglalkoznunk. A rossz, vagy a jó hírrel kezdjem? Kezdem a rosszal jó? Csak, hogy pozitív lecsengése legyen a dolognak.
Pár hete definiáltam az őszinte bor fogalmát. Azokat a borokat hívtam őszintének, amiknek az ízén érződik, hogy nincsenek túlkezelve, különböző „technológiákkal” az optimumra fejlesztve. Olyanok, mint az alma, ami bebarnul, mire a megeszed az egészet: nem jó, ha bebarnul, de örülsz neki: ez az alma igazi. Nos, ez a bor nem olyan. Nem írom azt, hogy mű, mert túlzás lenne. De nem őszinte. Hívjuk úgy, hogy csalfa!

A csalfaságához kapcsolódik a jó hír is: roppant csúszós! Úgy lecsúszott majdnem egy üveg a kertben beszélgetve, hogy szinte észre sem vettük (igen, ennek másnap is megolt többé-kevésbé a hatása, habár tudom kezelni a helyzetet). Ez jó hír, hiszen ha társaságba akarod vinni, senkinek nem lesz ellene túl sok kivetni valója. Gyümölcsös, könnyed, észre sem veszed és már el is tüntetted a poharad tartalmát. A 13%-os alkohol manapság már inkább alulról átlagos. Viszont, ha gyorsan legördül, még ez is bőven fejbe vág.

Ígértem, hogy kitérek a verdikt előtt az eperjoghurtra. Van egy kemikália, aminek használatát habár soha nem vehetem biztosra (mert egyik borász munkájába sem láthatok bele) de gyaníthatóan ez egy tannin pótló anyag mellékíze lehet. Jelen bornál én nem éreztem ezt a kifejezetten eperjoghurtra emlékeztető ízt, de… a csalfa szót nem véletlenül használtam. Tudod, az érzékelés objektív, a vélemény szubjektív. Annyit azért pozitívumként mindenféleképpen hozzátennék, hogy habár (természetesen) a szellőzés változtatott az ízén (relatív sokat), de mégsem esett szét! Ez egy nagy pozitívum, természetes hatást kelt.

Verdikt: Megéri az árát? Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a neten 2700ft körül árulják. Habár sajnos nem emlékszem pontosan mennyiért vettem, abban szinte biztos vagyok, hogy nem ennyiért. Magamat ismerve, valahol leárazva olyan 2200ft-ot saccolnék be. Nos, őszintén megvallva először egy pozitív verdiktet akartam róla mondani. Igen, tudom, hogy nem őszinte. Tudom, hogy csalfa. Viszont azt is tudom, hogy ha társaságba szeretnél vinni bort, pont a hozzá hasonlóaknak van leginkább sikere. A csalfáknak. Azoknak, akik könnyen csúsznak. Ezért akartam pozitívan értékelni, hiszen buliba tökéletes. Tényleg komolyan gondoltam. Viszont… VISZONT. Amennyiben tényleg 2700ft-ért tudsz csak hozzájutni… Nos ennyi pénzért sok, nagyon jó bort lehet kapni. Vagy két másik palack ugyanilyen csúszósat. Ezért (kicsit sajnálom) de azt kell, hogy mondjam, ennyi pénzt nem ér meg. Vicces, mert az egyik netes oldalon a hisztis hercegnőhöz hasonlították (teljesen más okból, mint amit itt leírtam). Ez egy jó hasonlat. A hercegnők szépek. Mindenkinek bejönnek. Épp csak nem annyira szépek, hogy az el/kitartási költségüket ez indokolná.