Csoda helyett… 302. Navarra Mezquiriz Tinto Roble Tempranillo 2018

Kóstoltam: 2019. november

Kis bevezetőként érdemes kiemelni, hogy habár most 2020. tavaszán ismét akciós lett a nedű a Didliben, a poszt eredetileg tavaly novemberben készült.

A palack rövid története most tényleg rövid. A Didli „Mindenki felkészült a karácsonyra?” fantázianevű maratoni két hónap hosszú, a szentestére izzító idénytermékek kínálatában szerepel a Baturrica (sima) reserva 2015 Terragonaval. Sokszor hangoztatom, hogy 3 Euro körül csodás Tempranillokat lehet kapni, kérdés az, hogy a család Kékfrankoshoz szokott (idősebb) tagjai is örömmel szürcsölgetik majd? Nézzük hát!

Külcsín

A fóliázás (kapszula) minőséginek tűnik, a címkék viszont már akkor le akarták magukat hámozni a palackról, miközben bontottam. A palackot plasztikdugóval látták el. Nagy előnye, hogy megőrzi a nedű épségét, még akkor is, ha sokáig nem fektetik el a palackot, ami valljuk be a hozzá hasonló árkategóriás borokkal nagyon gyakran megtörténik. Kiderül Navarra, mint borrégió és a 13,5%-os alkoholtartalom.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedűt, az közepesen mély bíbor színben tündököl. A könnyek épphogy nem színezetlenek és egész komótosan csordogálnak csak lefelé. Illatra először a földesség jött elő (ez később a szellőzéssel majdnem teljesen eltűnt). Érdekes az illata, mert gyümölcsösséget az elején alig lehet benne felfedezni, mert az elsősorban mandulát, száraz kakaót és tölgyet idéz. Ez bevallom, először azért lepett meg, mert tavalyi bor révén nem feltételeztem, hogy kapott hordós érlelést. Viszont a német Didli weboldalán négy hónapot említenek. Szellőzéssel megjelenik a csokoládé is az illatában, ami emellett savanykásabbá válik (talán egy kevéske epret és meggyet így már említhetünk) és a többé-kevésbé átlagos mennyiségűnek mondható alkohol kipárolgása is egyre dominánsabb.

Ízvilága

Ízében relatív korán jelentkezik a karakteres tannin egy hatalmas adag meggyel. A tanninhoz kapcsolódó ízeknél nyugodtan említhetünk édeskés dohányt (nyugi, száraz a bor), fekete teát és fekete csokoládét is (amik amúgy a szellőzéssel egyre markánsabbá válnak). A savak inkább a korty végén és a lecsengésben válnak hangsúlyosabbá, elsősorban citrusokat idéznek, mint a narancs és a grapefruit. Van egy jó adag fahéj is az ízében. Fűszeresség szempontjából paprikát említenék. A reklámújságban gyümölcsbombát ígértek. Nos, a fent említett meggy mellett mondhatunk még nyugodtan cseresznyét, epret és hibiszkuszt is, amit jobb híján a gyümölcsökhöz soroltam, habár említhettem volna a savaknál is. A savakra visszatérve, szellőzéssel karakteresebbé válnak.

A lecsengése nem túl hosszú és igazából az ízvilága sem túl összetett, de ebben az árkategóriában fölösleges csodát várni, az maradhat a karácsonyfa alatt, meg a gyermekek tekintetében. Viszont, pozitívum, hogy a sav-tannin egyensúlyt szerintem relatív jól eltalálták, bőven elegendő savtartalma van ahhoz, hogy a karácsonyi nehéz, húsos ételek mellé jó legyen kortyolgatni és a tanninjai is elég markánsak ahhoz, hogy a nyugati borok ízvilágához szokottak is elégedettek legyenek. Az alkoholtartalma, amint említettem manapság már-már átlagos, vagy felülről átlagos. Ízében nem érezni ki túlzottan.

Verdikt

Megéri az árát? Most egy híján 800ft-ot kérnek érte (még mindig, 2020 tavaszán is). Egy ilyen árral azért nehéz lenne vitatkozni. Asztali bornak ideális választás lehet, habár nem biztos, hogy ünnepnapokra. Amennyiben mégis karácsonykor kerülne felbontásra, nos… a jelen lévők számától függően második vagy harmadik palacknak, amikor már kevésbé számítanak a letisztult ízek… szóval érted. Ez a bor viszont szerintem másra termett: amennyiben szereted a forralt bort vörösborból, ez a bor egy csodálatos választás lehet. Ehhez az ára pont optimális, sem túl magas (mert az forralt bornak vétek lenne), sem vészesen alacsony (sokan talán viszolyognának a dirt cheap boroktól). Ízvilága szempontjából is pont jó: bársonyosan fanyar tanninjai, kiegyensúlyozott, de erőteljes savai és az erőteljes fahéjas beütése teljesen alkalmassá teszik a célra!