ittam: 2019. április
Pár napja arról beszélgettünk unokatestvéremmel, hogy milyen bort érdemes étcsoki mellé inni. Mondjuk ezt. Nagyon. Egy jó darabig nem fogok bor-étel párosításról írni. Az oka legrövidebben kifejezve a következő: vannak szabályok, amiket követhetünk. Aztán van az a helyzet, hogy érzésre összepárosítasz valami két nagyon nem szokványos dolgot és… és nagyon jól sül el! (vagy nem sül el jól, de azt nem vered nagy dobra)
Szóval, kezdjük az elején: szín: rubintvörös egy cseppet áttetsző. Nagyon testes, a könnyek habár csak enyhén színezettek, sokáig tanyáznak a pohár falán.
Illat: édeskés cseresznye és áfonya, továbbá érződik a magas, 14%-os alkoholtartalom. Karakteres. Hosszú szellőzés után egy nagyon domináns füstös, dohányos, erőteljesen fanyar illat jelenik meg.
Aranyszabály, ha csokival iszol bort: ne egyél addig a csokiból, amíg fel nem jegyzetelted az illatot, mert a szádról óhatatlanul marad a pohár szájánál egy kis csoki és „beszennyezi” az illatot.
Nos, ízre… először mindenféleképpen a gyümölcsösségét hangsúlyoznám ki, említsünk cseresznyét és egy kevés áfonyát! Van egy jó adag fűszeressége, fekete bors és paprika. Valamelyest füstös és nagyon domináns még a dohány íze. Háttérben meghúzódik még egy kis fekete tea és csokoládé (ezt már másnap írtam, nem ettem csokit). Fent már említettem a magas alkoholtartalmat, ez nagyon karakteresen érződik. A savak erőteljesek és meglepő módon relatív dominánsak. Már-már dominánsabbak a tanninnál.
Amikor először kortyoltam bele (tehát akkor még nem szellőzött túl sokat) egyből a relatív magas maradványcukor-tartalom ugrott ki ízre. (eszedbe se jusson a csokira fogni, az csak jóval később került elő) Természetesen száraz borról van szó, de definitíve kiérződött belőle a relatív magas maradványcukor (értsd úgy, hogy 4g/l alatt, tehát papíron, meg amúgy is száraz, csak én vagyok erre ennyire kihegyezve). Sajnálatos módon jelen esetben nem áll rendelkezésünkre semmilyen információ (nem, még franciául sem) a maradványcukorról, savtartalomról vagy szulfitokról. Annyit tudunk csak meg a termelő általi adatlapról, hogy „édeskés tanninokat” említ. Szellőzés után, ahogy a bor összeállt, ez az ízérzés majdhogynem teljesen eltűnt.
Kiemelendő, hogy ez egy cuvée. Grenache (50%) és Syrah (50%). Nem hiányzik valami? Ez a két jómadár és Mourvedre együtt alkotják a Rhone GSM cuvéet, ami ismerős lehet például Châteauneuf du Pape-ból. Tehát ha a jó öreg „Pápa-újvári” bejövős, akkor Bacchus is ízleni fog.
A hasonlóságok nem érnek itt véget, alapvetően ugyanarról a régióról beszélhetünk, a Rhône völgyéről. Tehát ugyanarra a mediterrán ízvilágra számíthatunk. Így íznél teljes nyugalommal írhatunk még le olyanokat, hogy mazsola és lekvár. Nem szilva, mint pápáéknál, inkább cseresznye. Meg egy kis áfonya.
A termelőről: SCEA Clos des Américains: az oldalukról nagyon sok hasznos infót megtudunk (ha már a maradványcukrot nem írták le). Például azt, hogy harminc éves szőlőtőkéik vannak, kavicsos a talaj, a Misztrál és a közeli tavak párája is hozzájárul az ízvilághoz. Fenntartható gazdálkodást folytatnak, nem használnak gyomirtót. A vörös boraik erjedése 17°C-on indul és olyan 30°C-on ér véget, kb. 10 napig tart. Utána még héjon hagyják, majd tölgyfahordókba és acéltartályokba töltik a nedűt (nyilván csak préselés után). Így tárolják 12-24 hónapig, majd palackozás előtt vegyítik a bort. Említenek még almasavbontást is, olvasd el a TITIt, ha érdekel mi ez.
Verdikt: Megéri az árát? A termelő weboldalán 8.5€-ba kerül. Ez francia viszonylatban sztenderd alsó-közép árkategória. Úgy gondolom ennyi pénzért ez egy nagyon jó választás lehet. Ha szereted a mediterrán borokat és nem egy tannin bombára, hanem egy jól csúszó gyümölcsös nedűre áhítozol, amit a társaság hölgy tagjai is definitíve jobban fognak élvezni, akkor ez a te borod. Döntés előtt viszont olvasd el kicsit lejjebb a két nappal később részt!
Utóirat: Ne felejtsd el a magas alkoholtartalmát és a lekváros, gyümölcsös ízét sem! Régebben írtam olyanokat, hogy a nagyi fejbeb*szós lekvárja, de manapság már nem írok ilyet, mert az emberek elolvassák és…
Két nappal később: állt egy kicsit lezárva a hűtőben. A legtöbb bornak ez jót szokott tenni, néhánynak viszont nem. Ennek nem tett olyan jót: szétesett kicsit, a fanyar dohányíz egy kicsit kellemetlenbe csapott át. Kár érte. Azért elfogyott. Viszont a verdiktet érdemes lenne átgondolni ezután. Nem lenne szabad ilyen rövid idő után így szétesnie.
