Dédelgető gazdák, spanyol viasz és Banda Grande 233. Petrény Big Band Egri Bikavér Superior 2013

ittam: 2019. április

A palack rövid története, hogy a SpfenyőFásR üzletben jártam és szokás szerint bóklásztam egy kicsit a boroknál. Megláttam leárazva, olyan 2500ft környékén (az eredeti ára 3500 fölött van). Az első gondolatom az volt, veszek hatot, de csak egyet vettem a biztonság kedvéért. Nagy hiba volt, holnap május elseje, lehet csütörtökre már nem marad (a legfelső polcon volt kb 8-10 darab még hétfőn).

Haladjunk a szokásos sorrendben!

Külcsín: palack. Kimagasló minőségű fóliázás, perforált, így nem kell szórakozni vele, könnyen hozzáférhetővé válik a dugó. A dugó amúgy meglepett, mert egy magas minőségű plasztik dugó van benne, ami első ránézésre pont olyan, mintha parafa lenne. A szokásos plasztik dugóknál sűrűbb és nehezebb. Jó választás, mert parafa érzete van, de hozza a plasztik dugók arany tulajdonságát: nem szárad ki. A palackon van három érem is, meg a jó öreg Egri Borvidék dhc, kis túlzással karácsonyfa, de nem baj, sok mindenkinek megerősítés az érem.

Egy dolgot nem értek. Tudnod kell, hogy az utolsó bor, amit Petrényéktől ittam a Borgundi volt. Bor…gundi. Leírtam akkor, hogy miért nem volt feltétlenül rossz húzás ez a furcsa név, de ez meg Big Band. Big Band. Miért? Miért éppen ez?

Pohárba töltve a bort, egy dologgal kell kezdenünk: így kell egy Bikavérnek kinéznie! Sűrű és mély-lila. A könnyek is erőteljesen színezettek és jó lassan csordogálnak lefelé.

Illatra egy nagyon kellemes fűszeres fanyarság jön át legelőször (ha erről következtetnél a bor tannin tartalmára, igen, jól gondolod!). Meglep az, hogy habár 14%-os alkoholtartalommal bír a bor, illatra először a fent említett fanyarságot, másodjára viszont egy kellemes gyümölcsös (legyen fekete cseresznye) illatot említenék és CSAK utána az alkoholt.

Nem bírom ki azzal kell kezdenem (minden létező szokásomat felrúgva) az ízt, hogy eszméletlenül komplex és kerek! (ha olvastál már tőlem tudod, hogy azt, hogy „kerek”, havonta csak egyszer akarom leírni. Áprilisban már kóstoltam a Vili Papát. Mentségemre legyen mondva, hogy holnap május elseje, majd azt mondom éjfél után írtam le!) Nagyon jól összehozott borról van szó, sajnálom, nem bírtam tovább, le kellett írnom!

Szóval, íz: ha már visszafelé haladunk, akkor kezdjük az extra hosszú lecsengéssel! Mondjuk másodiknak azt, hogy a tanninok roppant karakteresek, már-már durvák, de nem baj, mert ezt én nagyon szeretem! Tudod, az érzékelés objektív, a vélemény szubjektív! A tannin mellé sorolnék egy roppant kellemes és erős gyógynövényes ízt is és természetesen füstös hordós jegyeket is. A savak is jelentősek, kell is ilyen roppant tannin mellett! Nagyon testes a bor és ez roppant kellemes. Az alkoholtartalmat már megbeszéltük fent, az is nagyon ki van maxolva! Fűszeresség szempontjából említhetnénk paprikát és fekete borsot is nyugodtan. Mindezek mellett roppant meglepően gyümölcsös a bor. Mindenféleképpen fekete cseresznyét említenék először, de mondhatunk szedret is.

A weboldalukon csak a 2009-es és 2007-es Big Bandről találunk információt, viszont ez részletes. Itt a 2009-esből szemezgetek. Szerintük az üzenet a „széles ízhatás” és „mindenből a legjobb”. Valóban, ezzel teljesen egyetérthetünk. Összetétel: Kékfrankos, Cabernet Sauvignon & Franc, Merlot, Syrah. A titrálható sav: 5,3 g/l cukormentes extrakttartalom: 28,9 g/l a cukor: 1,8 g/l

Habár a nyelvemet nem akarom egy tizedesjegyig pontos kémiai laborhoz hasonlítani, de nagyságrendileg hasonlóak kell, hogy legyenek a 2013-as adatok is. Az alkoholfok egyezik, a titrálható savban és a maradványcukorban is szerintem csak a tizedesjegy után lehetnek eltérések. Szőlő származása: Verpelét

Technológiára Barrique és ászok hordós érlelést említ fajtánként (24 hónap), erre jön még 12 hónap palackos érlelés.

A leírásban a Padok dűlőt említi továbbá azt, hogy a „gazdák dédelgetése formálta” a… a mondat tárgya a nemességük. Már az öt szőlőfajtáé. A lényeg, hogy amennyiben a dédelgetéstől lett ilyen szupi a bor, hajrá, dédelgessenek csak tovább, mert feltalálták a spanyol viaszt! Banda Grande! (Google fordító, nem vállalok felelősséget) Később Nagy Zenekarnak nevezi a borszőlőket és az ínyenc közönség örömét említi még. Ezért Big Band. Még mindig furcsa a névváltoztatás, de ha ezen múlik, ám legyen!

A weboldaluk, habár technikailag sok sebből vérzik ír még hasznos információt: nemzedékeken átívelő szőlőművelés, javarészt új telepítésű, de kis terhelésű szőlőtőkék. Meggyőződésük, hogy a kiváló szőlő a kiváló bor kulcsa és ezt gondos műveléssel lehet elérni. Teljes mértékben egyetértek. Próbálják minimálisra szorítani a növényvédő szerek használatát, hagyományos módszerekkel, a lehető legtisztább körülmények között készítik a bort. Örülök, hogy ezt leírták, mert ez szerintem is kiemelkedő fontosságú.

Verdikt: Megéri az árát? Nos, amint fent említettem, sikerült olcsóbban hozzájutnom, de vizsgáljuk az eredeti árát kb. 3500ft-ot. A válasz így is egyértelmű. Nagyon megéri! Bikavér Superiort nem nagyon lehet négy kiló alatt kapni (Egerben köhömm), csakis a kevésbé ismert pincészetek között. A Petrény pincészet kevésbé ismert, ezért érdemes rá lecsapni, amíg nem válik felkapottá és ez nem tolja fel az árakat. Fent említettem már a Vili Papát. Nem, Vili Papának nehéz a nyomába érni. De a Big Band ott lenne az elsők között. Ugyanúgy igaz itt is: a hardcore Bordeaux rajongók (is) lemehetnek hídba tőle. Ehhez képes úgy gondolom a 3500ft minden fillért megér.

Későbbi kiegészítés a Big Bandhez és a Borgundihoz:

A Petrény Syrahról szóló elemzésem írása során a következő irányba kanyarodtam:

Egy netes interjúból kiderül az alkotók alapvető koncepciója a Big Banddel és a Borgundival. A Big Band a bordeaux-i vonalat képviselné a Borgundi pedig… igen, a Burgundit. Tehát a Big Band 50% Kékfrankos, a fennmaradó rész Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon. Legalábbis ennyit említ a cikk. A saját elemzésem fellapozva kiderül, hogy van még ott Merlot és Syrah. A Borgundinál a Kékfrankos, CF és CS mellé még Pinot Noirt és Syraht mond.

Gondterhelt fejet vágok, lapozgatom a szakirodalmat, vadászok a neten… Miért eme gondterheltség? Kezdjük a Big Banddel! A Bordeaux cüvée alapvetően CS-ből és Merlotból áll. Mellé találunk még CF-et, Malbecet, Carménèret és Petit Verdot-t.

Ezzel szemben a Bikavér alapvetően a Kékfrankosra épül. Mi a gond ezzel? A Kékfrankos ízvilága, habár mutat hasonlóságokat a Bordeaux cuvéevel, mégis jelentős különbségek vannak elsősorban a sav, másodsorban a testesség terén. Lehetne boncolgatni tovább is a dolgokat és egyre gondterheltebb az arckifejezésem.

Aztán belémnyilallt a következő: az íz összhatása? Big Band vs Bordeaux cuvée? Nagyon hasonló, de mégis más. Itt elveszhetnénk a részletekben, de felesleges. Valóban mondhatjuk (ahogy írtam is az elemzésben), hogy a Big Band egy Bordeaux-i magyar kiadásban.

Mi a helyzet a Borgundival? Gondterhelt fej még hosszabb ideig. Kutakodás még hosszabb ideig. Burgundiában a vörösek közül a Pinot Noir és a Gamay (Beaujolais; így már ismerősen hangzik?) a legelterjedtebb. Sokan a Kékfrankost a „kelet Pinot Noirjának” hívják. Nyugaton persze. Gondterhelt fej. Vállvonás. Whatever. Ha azt mondja a nagy tudású borász, hogy ez olyan, mint a Burgundi, ám legyen! Habár az érzékelés objektív, a vélemény lehet szubjektív.