Die Monstrosität 345. Vully Pinot Gris 2011

Cave et domaine du Petit Château SA Simonet Pere et Fils Vignerons au coeur du Vully Motier

Kóstoltam: 2020. március

A palack rövid története roppant érdekes. Ajándékba kaptam, édesapám által Franciaországból érkezett és végig, megfelelő körülmények között, borospincében tárolták. Ha pontosítani szeretnék, tavaly ősszel hozta édesapám és azóta az én pincémben volt: gondoltam a rokonsággal egy adandó alkalommal megisszuk. Tekintettel jelen helyzetre, felbontottam. Az elemzéssel haladjunk a szokásos sorrendben, így izgalmasabb lesz egy drámai fordulat (Handlungswechsel) következtében!

Külcsín

A palack és a címke is egyszerű, az utóbbi talán már túlzottan is. Csakis az alapvetően elengedhetetlen információra fókuszál: név, pincészet, évjárat és a brutál 14,1%-os alkoholtartalom. Már a 14% is elég drasztikus lenne egy fehérnél, de a 14,1% azért megkoronázza a dolgot!

A címkén Vully eredetmegjelölés, de egyelőre ezt hagyjuk figyelmen kívül! A palackot parafadugó zárta, ami tökéletes állapotban volt, viszont… viszont az üveget amatőr módon kicsit túltöltötték, mert amikor kihúztam a dugót egy kevéske nedű a konyhapulton landolt (azért bontottam már pár üveg bort – a 345 az elemzés sorszáma a címben – így a bontási technikám hiányosságait nem okolhatjuk), gondoltam magamban, „Á, biztos valami pici pincészet házi palackozása!” Arra utaló jelet, hogy kézi eszközzel dugózták volna a bort, nem láttam, ettől függetlenül nagy bizonyossággal állítom, hogy alacsony termelési mennyiségekkel dolgoznak (amint később kiderült, ez így is van: Pinot Noirból mindössze csak 8000 palack az éves termelés).

Szín és illat

Vully Pinot Gris 2011
Vully Pinot Gris 2011

Pohárba töltve a nedű gyönyörű aranysárga színben pompázik, szinte ragyog. A könnyek extra teltek, a nedűt a pohárban megforgatva azok gyakorlatilag megállnak a pohár falán. Antigravitációsak. Kiemelném még a bor olajos érzetét.

Illatában kevés szellőzés után sok-sok bodza és floralitás jelent meg, vajas, sőt krémes illattal. Gyümölcs vonalon egyértelműen az egzotikus vonalon mozoghatunk, én ananászt, Rita mangót említett. A lényeget a végére hagytam: brutál alkoholtartalom mellé orrbavágós alkohol kipárolgás.

Ízvilága

Ízében is egyértelműen az alkoholt kell kiemelni először. A napokban hallottam valakitől (később kifejtem) egy kifejezést, ami nagyon tetszett: vulgáris alkohol. Vulgáris, mert nincs harmóniában a nedű többi ízével, olyannyira domináns, hogy szinte minden más ízérzetet elnyom. Korábban említettem már, hogy nem csak a maradványcukor, de a kimagasló alkoholtartalom is ugyanúgy szedálja ízérzékelésünket (jelen esetben találó lenne az a szóhasználat is, hogy kiüti azt: KO) így kevésbé vagyunk képesek a bor többi vetületét érzékelni. Ha már a maradványcukrot említettük: csontszáraz a bor.

Sav vonalon a fentiek miatt abszolút visszafogottnak tűnik a nedű, egy kevéske citromhéjat említhetünk csak és azt is elsősorban a lecsengésnél. Itt kiemelendő, hogy borunk már idős. Habár megfelelő körülmények között volt tárolva a savtartalmat igencsak tompítja a kor. Ugyanezen okból nem meglepő az sem, hogy gyümölcsösség szempontjából se domborít túlzottan borunk, egy kevéske ananászt mondhatunk csak, hosszabb szellőzés után, esetleg jó sok fantáziával egy picike sárgadinnyét még. Bontáskor a nedű fűszeressége kifejezetten karakteres volt, gyömbért és fekete borsot lehetett érezni.

Plot twist – Handlungswechsel

A történetekben a drámai fordulat angolul plot twist, németül meg Handlungswechsel. De miért írtam le németül? Nos, mivel Franciaországból jött a palack és minden információ franciául van rajta, eszembe sem jutott, hogy borunk nem francia lenne. A döbbenetes valóság csak akkor hasított belém, amikor a pincészetre rákerestem: svájci. Ja. Vully az eredetmegjelölés. Hatásszünet.

Nem csak hó van Svájcban. Egy kép  Haut-Vully-ről a wikipédián.
Attribution: Pymouss / CC BY-SA (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)
Nem csak hó van Svájcban. Egy kép Haut-Vully-ről a wikipédián

Először Svájcról a havas hegycsúcsok, havas fennsíkok, havas tájon rohanó jeges vizű patakok jutnak az ember eszébe (meg amikor a bernáthegyi a Tom&Jerryben tölti a nyakában lévő hordóból stroh rumot a kockára fagyott Tom szájába). Jelen terület viszont nagyjából olyan földrajzi hosszúságon fekszik, mint Burgundia, sőt tengerszint feletti magassága (kb. 430m) sem mondható annyira extrémnek. Végső soron nincs annyira északon mint mondjuk Champagne vagy a dél-német borvidékek, így nem elképzelhetetlen, hogy az óramesterek és a csokoládéfőzők szabadidejükben borászkodhatnak is.

A Schneider Black Print elemzésem borítóképe: témába vág
A Schneider Black Print elemzésem borítóképe: témába vág

De basszus 14,1% alkoholtartalom! Egyik ismerősöm nagy tudású sommelier, gondoltam megkérdezem borunkról. Kicsit naiv vagyok. Alapvetően arra gondoltam, hogy mivel késői szüretelésű (mint a jégbor) vagy bármi más módon aszúsított szőlővel alapvetően készíthető ilyen magas alkoholtartalmú bor, ha hagyjuk, hogy kiforrjon szárazra és ennek tulajdonítottam alkoholtartalmát. Ő inkább Jean-Antoine Chaptal munkásságáról regélt. Rébuszokban beszélek ugye? olvass utána, ha nem esett le azonnal, a névre kattintva a wikipédiára juthatsz! Természetesen tisztában voltam ezzel a lehetőséggel is, csak… naiv vagyok. Persze állítani, nem állítanám, hogy ez történt, de megvan rá a lehetőség.

A borász döntése

A borászat weboldaláról kiderül, hogy fehérboraik mind hasonló alkoholfokkal bírnak. Emellett érdekesség, hogy jellemzően olyan borszőlőket használnak, amik relatív alacsony savtartalommal rendelkező borokat adnak (mint a Pinot Gris – magyar nevén Szürkebarát vagy például a Chardonnay). Felmerülhet a kérdés, miért? Hiszen, ilyen alkoholtartalmat lehetne jól ellensúlyozni karakteresebb savtartalommal. Mivel a savtartalom nem elég jelentős, az ízvilágunk abszolút nem kiegyensúlyozott.

A másik kérdés persze az alkoholtartalom. Már a 13% is magas lenne fehér viszonylatban, de nem lenne ennyire durva. A 14,1% főleg a fent már tárgyalt abszolút visszafogott savtartalommal már túl tápos. Mint a mellékelt képen látható szarvasmarha. Pedig az ilyennek születik. Die Monstrosität! Minden bizonnyal a borász tudatosan döntött így. Hogy miért döntöttek így, az már jó kérdés. Ízlések és pofonok. Értékeljünk!

Izmos szarvasmarha a wikipédián
attribution: Mastiff / CC BY-SA (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)
Izmos szarvasmarha a wikipédián

Verdikt: Megéri az árát? Nos, egy ’18-as palack a pincészetnél kerek 20 CHF-be kerül, ami forintra átszámítva (a mai koronásan gyatra árfolyamon) kb. 6740ft-nak felel meg.

Érdekes élmény volt svájci bort kóstolni. Édesanyám többször is kérdezte, hogy ízlett-e. Nem tudtam válaszolni, most sem tudok (amúgy a Pinot Gris az egyik kedvenc borszőlő fajtám). Annyit azért kiemelnék, hogy a svájci óra, csoki meg a bicska nem véletlenül híresebb, mint az ottani borok.

Zárásként egy apróság. Úgy döntöttem, művészeti alkotásokat fogok választani minden egyes borelemzésemhez. Olyan műveket, amik képileg valamilyen módon kommunikálják azt, milyen is a bor ízvilága. Jelen borhoz Jan Asselijn, The Threatened Swan című képét választottam.

Jan Asselijn, The Threatened Swan
attribution: Jan Asselijn / CC0
Jan Asselijn, The Threatened Swan

Ha szeretnél hozzászólni...