Dizájner vaníliás kóla, gourmet angus burger és 217. J.P. Chenet Premier Cabernet-Sauvignon

2017 ittam: 2019. március

Legutoljára az egyediségről írtam. Eszembe jutott, hogy írok az ellentétéről. Egyből a jó öreg Chenet jutott eszembe. Még 2016-ban írtam a Cabernet-Syrahjukról. Gondoltam feldolgozom azt az írásomat. Aztán a szülői házban járva véletlenül belebotlottam (akár értheted szó szerint is) egy hatos pakk Chenet Cabernet-Sauvignonba. Tudod, csak úgy egy hatos pakk, nem csak egy üveg porosodik valahol… (Hatos kiszerelésben a legegyszerűbb és kifizetődőbb hozzájutni.) Szóval édesanyám előzetes, édesapám utólagos engedelmével elemeltem egy üveget. Tehát nincs szükség utólagos feldolgozásra.

Beszéljünk egy kicsit az uniformitásról!

A Tarjányi szürkebarátnál említettem már, hogy az egyediség nem feltétlenül kifizetődő. Előfordulhat, hogy az emberek nem tudják hova tenni a különlegességet, így azt különcségnek bélyegzik és mellőzik. A popkultúra csak kirívó esetben különleges. Miért? Mert a különlegeset kevesen veszik.

Minden bizonnyal ismered a haranggörbét. A statisztikában sokat használják, mivel jól lehet vele ellenőrizni, hogy mennyire véletlenszerűen lettek kiválogatva elemek egy halmazból. Az emberi testmagasság, intelligencia, vagy akár a hibás termékek eloszlása is mind megfelel a Gauss görbének.

Hogy jön ez ide?

Egyszerű. Ha minden tulajdonságában medián, átlagos bort alkotsz… akkor… dobpergés… Mindenki szeretni fogja! Nem, persze nem, ez túlzás. De a nagyon jelentős többség! És, (éssel nem kezdünk mondatot) és ha a többség szereti, akkor bőven lehet belőle eladni (pénztárgép csilingelés, mint aláfestőzene).

Álljon meg a menet! Dehát ennek olyan fura az üvege, hogy lenne ez átlagos? Olyan ferde, meg amúgy is van rajta olyan domború izé, JPC. Ennek különleges az üvege, biztos különleges a bor is!

Mostanra minden bizonnyal leesett (legalább is a Gauss görbe jobb felére esőek számára), hogy miért van a címben a vaníliás kóla, meg a gourmet burger. A tömeg szereti az uniformitást. Mindig, amikor bemegy egy mekkííbe (véletlenül se gondolj egy valós vállalatra, márkanévre) ugyanazt a hambit eheti. Nincs aggodalom, megbízhatóan elmúlik az éhség. Legyél Kirgizisztánban, vagy Manhattanben.

Ugyanakkor a management okosabb tagjai rájöttek (Gauss görbe jobb fele), hogy az ember néha vágyik valami kicsit másra. Nem túlzottan másra, legyen azért a megszokott, csak kicsit máshogy. Így lett a vaníliás kóla, meg a havonta más hamburger, meg a más ízesítésű túró Tomi. Mert a Rudolf márkanév.

Van egy sztenderd borod. Belerakod egy furcsa üvegbe és a kedves vevő egyszerre bízhat abban, hogy a partin mindenkinek ízleni fog egy kicsit a bor, ugyanakkor egyedi az üvege, van miről megjegyezni és a látszatemberek egyedinek érezhetik magukat.

Szóval az előző írásom után az uniformitásról szerettem volna írni. És erről ez a bor ugrott be. „A Chenet […], amikor főhősünk a popularitás oltárán feláldozza egyediségét és betesz még két refrént a mély gondolatok helyére.” Írtam 2017. januárban.

Szóval, milyen is a popkultúra látszatlázadója?

13,5% alkohol, nem 12,5% az olyan kilencvenes évek! Már a huszonegyedik században élünk, a módusz a 13,5%! Sav? Tannin? Legyen olyan közepes! Persze hívjuk elegánsan fiatalosnak az egyiket, a másikat pedig mondjuk kellemesen lekerekedettnek!

Jelző+jelző=készpénz!

Egy kis gyümölcsíz, legyen piros bogyós gyümölcs! Abba mindenki beleképzelheti a kedvencét! Legyen visszafogottan fűszeres! Írjuk rá a cassist (feketeribizli) mert az olyan franciás! Adj még hozzá egy csipet maradványcukrot csak, hogy az ízérzékelés ájultan édes álomba szenderedjen! Lökj bele még egy kis testes viszkozitást csak mert mégis Cabernet-Sauvignonról van szó, ne érje szó a ház elejét! Meglep, hogy CS? Dehogy, a világon ez a legkeresettebb, ne feledd a Gauss görbét! Upscale dizájner borstílus (mindegy mit jelent ez – semmit, én találtam ki)! Frankó érdekesen ferde üveg! Plasztikdugó, mert ezt nem fogod elfektetni – és amúgy a szakértő amúgy sem vesz ilyet, mert amikor megérzi az eperjoghurt illatát egyből tudja, ez nem neki célzott bor. Jó a látványosan csillogó bulikra szexin elegáns flitteres ruhákhoz az egyedien uniform tömegnek.

Majdnem leírtam, a tömegnek helyett azt, hogy műanyagembereknek. Aztán úgy éreztem elragadtattam magam. Ezután elkezdtem keresni az árat (mert mindig leírom, hogy megéri-e az árát) és rátaláltam erre a bejegyzésre a vivinon: „Taste blackcurrant and vanilla, smooth drinking in Aubusson France, baguettes with Mousse de Canard + Assortiment de 3 fromages, Pauline Croze on i-tunes”. Úgyhogy leírom: műanyagembereknek.

Megéri az árát? (Nem találtam meg végül, de le merném fogadni, hogy egy olyan árat adtak neki, amitől azt érzed ez egy jobb bor, de ugyanakkor még meg tudod fizetni) Amennyiben nem a Gauss görbe közepén vagy, úgyis tudod mit írnék. Ha nem, vegyél fel egy flitteres rucit, kenj egy meglepően krémes kacsamájmousseot a frissen ropogós baguettedre (sima vizes kifli eszedbe se jusson!) csipegess hozzá a valódi (!) levegőn érlelt három sajtból álló válogatásodból és tedd be azt a mittoménkit az ÁjTúnzon!

Természetesen csak vicceltem. Nyugodtan megveheted, hiszen a határozott és biztos kezű statisztika garantálja, hogy a bravúros medencés bulira, ahova viszed, mindenkinek ízleni fog feltéve, ha nem a Gauss görbe valamely meglepően nemkívánatos végletén helyezkedik el.

Egy kiegészítést még tegyünk meg a végén, megtörvén a gondolatmenet ívét. Ne feledd, hogy habár a percepció objektív, a vélemény szubjektív. A meki, a kóla és Dzsásztin Bíbör azért olyan amilyen, mert a tömegek így szeretik. A tömegek így találják jónak, kellemesnek, a szubjektív véleményük ezért pozitív. Ebből következik, hogy a fenti bort a tömegek kifejezetten jónak fogják találni. A fontos kérdés az, hogy ha bemész egy supermarketbe, mit keresel? A sablonos de mindig megbízható dolgokat, vagy az egyedi dolgokat, ami könnyen meglehet, senkinek sem fog ízleni. Tehát még az is előfordulhat, hogy a supermarket kasszájánál meglátsz egy ilyen üveggel. Nem magamnak fogom vinni, hanem a tömegnek, akik könnyen elfogadják ezt. Majd rám mosolyoghatsz gúnyosan: feláldozom az egyediséget a popularitás instant elfogadásának oltárán.

Kiegészítés: Kiderült, hogy került otthonra a hatos doboz. Édesapám Franciaországban járva meglátta, hogy az amúgy 6€/üveg ár 50%-kal le volt engedve, amennyiben egy hatos pakkot vettél. Tehát így 3€ lett darabja. A dolog szépsége az, hogy ez a bor pontosan annyit ér, mint egy három Eurós spanyol Tempranillo. (Hozzá kell tenni, hogy nagyon szeretem a Tempranillot, igen a három Eurósat is!) Viszont ez a bor hat Euró (vagy nálunk még több). Egy három Eurót érő bort veszel meg hatért. Sokan megveszik. Miért? Pontosan azért, amit a fenti komment olyan gyönyörűen illusztrált. A műanyagember kénytelen nagy márkanevek mögé bújni, mert fél, hogy nem fogadják el. Ez neki három euróba kerül üvegenként. A Chenet marketinges csapata viszont a Gauss görbe jobb végletén végzi kiemelkedően hatékonyan a munkáját.