Egy francia aki inkább spanyol 286. Villa Terramare grand vin du Languedoc Organic 2018

Kóstoltam: 2019. szeptember

A palack rövid története, hogy francia hét van a Didliben. Mostanában inkább az alacsonyabb árfekvésű borokra helyezik a hangsúlyt, így ez a bio bor a jelenlegi felhozatal legdrágább tagja. A bio borokról írtam már a smink nélkül The Man Eater Syrah és a puding próbája Domaine du Grand Clos Vieilles Vignes Cotes du Rhone Les Caves Saint-Ronain 2016 borokról szóló posztjaimban. Jelen borunk a Languedoc-Roussillon borrégióból származik. Nem hallottál még róla túl sokat? Nem te vagy az egyetlen. Az ősbajusz Château Capendu Corbières 2001 írásomban olvashatsz róla. Jelen felhozatal egy másik tagja, a szívem szerint füge Séguret Côtes du Rhône villages 2018 Les Aumoniers. Nem lövöm le a poént, hogy melyik ízlett jobban.

Villa Terramare grand vin du Languedoc Organic 2018
Villa Terramare grand vin du Languedoc Organic 2018

Külcsín

A címke letisztult, de modern. Talán a betűtípus nem volt a legjobb választás, nehezen olvasható. Találunk rajta még egy arannyal szedett világítótornyot. Meg persze szájbarágós utalást bio/organikus voltára. Sorszámozott az üveg. A hátsó címkéről kiderül a közepesen magasnak mondható 13,5%-os alkoholtartalom. Minőségi fóliázás és plasztikdugó zárja az üveget. Az utóbbitól nem kell megijedni, vagy spórolásra asszociálni: egyre elterjedtebb külföldön és itthon is a plasztikdugó használata, elsősorban olyan boroknál, amiket nem arra szántak, hogy több évig palackban érleljék őket. Továbbá az üveg formájából adódóan a legtöbb vásárló nem fogja azt fektetve tárolni és a plasztikdugó nem szárad ki ilyen esetben sem.

Szín és illat

A nedű pohárba töltve élénk rubin színben pompázik, kevés kármin beütéssel. A könnyek enyhén színezettek és extra lassú tempóban csordogálnak csak lefelé. Teszik ezt annak ellenére, hogy a bor alkoholtartalma nem épp égig érő. Illata elsősorban florális és csokoládés. Nagyon csokoládés. visszafogottan egy tölgyes illat is megjelenik a háttérben azokkal az illatokkal egyetemben, amikről a szőlő héjára és magjára asszociálnánk. Az alkoholtartalom is erőteljesen érződik.

Ízvilága

A nedű roppant karakteres ízvilággal rendelkezik. Az illat után (illetve az illat benyomásainak ellentmondóan) meglepő módon a fűszerességgel kezdeném a sort. Roppant fűszeres. Találunk itt borstól kezdve paprikán át mindent. Másodiknak a roppant erőteljes füstösséget és hordós jegyeket emelném ki, tölggyel az élen. A tannin és a savak is… fogalmazzunk úgy, hogy kimaxoltak. Mindkettő roppant erőteljes. Ennek ellenére a bor nagyjából egyensúlyban van, csak… kicsit olyan spanyolos érzetet kelt. (Persze Languedoc-Roussillon azért nincs olyan messze a francia-spanyol határtól.) Amúgy ez a tannin az a tulajdonsága a bornak, amit nem mertek kerek perec beleírni Didliék a reklámújságjukba. A „határozott, de kellemesen integrált tannint” így értelmezheted földi halandó nyelven. Vegyük még mellé, hogy az alkoholtartalma is tüzesen érződik és eljutunk a bekezdés első mondatához: roppant karakteres.

Tannin vonalon említhetünk még gyógynövényeket is és hosszabb szellőztetés után ízében is megjelenik a csokoládé. Minél többet szellőzik, annál inkább. Másfél óra után már lassan csokiszökőkút érzetet kelt. Gyümölcsösség szempontjából elsősorban a csipkebogyót mondanám, habár kicsit savanykásabb vonalon említhetünk még ribizlit vagy akár epret is. Ellentmondanék még egyszer a reklámújságnak. Az érett gyümölcsösség igaz lehet, ha egy hűvösebb klímájú borvidékhez hasonlítanánk (mint világviszonylatban a magyarországi régiók legtöbbje), viszont nem annyira telt és zamatos, mint amit egy mediterrán bortól elvárnánk.

Viszont nem minden fenékig tejfel. Hasonló problémával találkozunk mint a The Man Eaternél: bio meg minden, épp csak nem őszinte. (Ha kíváncsi vagy mire használom a kifejezést, olvasd el a Balatoncsicsói Merlot elemzésem!) Már relatív rövid szellőzés után érződik: elképzelhető, hogy szét fog esni és az ízvilága nem azt sugallja, mint amit az „organikus bor fogalma” képvisel. Burkoltan fogalmaztam ugye? Olvass a sorok között! Kiemelném még a relatív erős ként, mint negatív tényező. Az egyszeri borivónak persze nem biztos, hogy (azonnal) feltűnne. De ha már elolvasta, tuti.

Verdikt

Megéri az árát? Nos, egy forint híján 2000ft-ot kérnek tőle a Didliben. Az eheti akciós francia borok között ez a legdrágább, de csak azért mert egy profilváltás keretében már a legalsóbb árkategóriára tértek át. Alapvetően egy olyan bort kapunk ezért, ami először nagyon dinamikus, karakteres ízvilágú, majd szépen lassan, ahogy szellőzik átcsap egyfajta csokolédéborba. Lényegében ugyanúgy színváltós-ízváltós, mint az EJE Monastrell volt, csak franciában. Talán Mourvèdre borszőlőből lenne? Nem derül ki.

Visszatérve a lényegre, ha gyakran fogyasztasz francia borokat (akár ebben az árkategóriában is) nem leszel elhalva tőle. Amennyiben soha nem ittál még francia bort… Nos, ne ezzel kezdd a véleményalkotásodat! Viszont fűszeres ételek mellé (az első egy óra szellőzésnél) vagy fekete csokoládé mellé (egy óra után) nagyon kellemes kísérő lehet. Továbbá ízleni fog, ha szereted a karakteresebb tanninnal rendelkező borokat. A fő bajom az vele, hogy olyan érzetet kelt, mint egy jobbféle de mégis budget spanyol bor. Mindent összevetve az árát nagyjából megéri. Vagy épp, hogy megéri. Az a kérdés, milyen magasra teszed azt a bizonyos lécet.

Az elején nem lőttem le a poént. Ha szeretnél egy valódi dél-francia bort inni, akkor a szívem szerint füge Séguret Côtes du Rhône villages 2018 Les Aumoniers-t ajánlanám figyelmedbe.

1 Comment

Add Yours →