Egy palack napsütés avagy napszemüvegben a kandallónál 293. Terre Siciliane Duca di Sasseta da uve leggermente Appassite 2018

ittam: 2019. október

A palack rövid története, hogy olasz hét van a Didliben. Megvettem, mert…

1. Szicília
2. 14% alkohol
3. nem olvastam el, hogy félszáraz…

Kis kiegészítés: a 14% alkoholról: alapvetően a magas alkoholfok karakteres borra és jól beérett szőlőre utalna. Én az ilyen borokat szeretem (ha szárazak), ezért volt pozitívum a boltban (sajnos hozzá kell tenni, hogy manapság ilyen-olyan módszerekkel elég gyakori, hogy „helyrepakolják” a borok ízvilágát, így egyre kevésbé megbízható ismérv az alkoholfok, de a remény hal meg utoljára).

Nos, a félszárazságával kapcsolatban… azért sunyik a Didlinél, mert nem írják le a katalógusban, csak annyit említenek, hogy sajttal, marha és vadhússal, meg étcsokoládés desszerttel is finom. Nem vezetnek félre, épp csak olvasnod kell a sorok között, legutoljára ez a BBQ Primitivoval is megesett… Anno, amikor a katalógust lapozgattam, gyanús volt a dolog, de mire a boltba érkeztem, ezt már elfelejtettem. Lépjünk túl rajta, eső után köpönyeg (legutoljára, amikor Avolában – Szicília – voltam, esett az eső rendesen).

Haladjunk tehát a szokásos sorrendben!

---

Külcsín

Az elülső címke végtelenül elegáns, dombornyomott az üveg is. Vigyázni kell az ilyen majomfogókkal, jellemzően közepes vagy rossz borokat próbálnak ilyesmivel eladni. A palack plasztikdugóval volt lezárva.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedűt, az sötét cseresznye színű, a könnyek színezettek és egész lassú tempóban csordogálnak csak. Az illata nagyon kellemes elsősorban a füstösség és a hordós jegyek dominálnak, de meglepően florális is. Az alkohol illata mellett megemlíthetünk továbbá még egy kis borsmentát és levendulát is, no meg persze meggyet és fűszerességet. Egyszerűen csodás az illata épp csak…

Ízvilága

A korty kifejezetten kellemes és összetett ízvilágú, épp csak… az a fránya maradványcukor! Amúgy a tannin nagyon domináns és kiegészül a karakteresen érezhető hordós jegyekkel (igen, tudom, hogy csak tavalyi a bor), mondhatunk itt tölgyet, füstösséget, fekete csokoládét is, habár a legutóbbi a tannin ízvilágához köthető inkább nem a hordós jegyekhez. Folytathatjuk ezt fekete olíva, fekete meggy, fekete ribizli, szilva és fahéjas ízekkel de a mazsolásságot is kiemelném, amit a nedű érett zamatos gyümölcsössége mellett még a jókora maradványcukor is megtámogat.

Sokszor leírtam már, hogy a cukor és az édes ízérzet elnyomja a savasság ízlelésére való képességünket. Így egyértelmű, hogy a savakat nem érezzük annyira erőteljesnek, mint a már fent említett tannint. Ugyanakkor a bor gyümölcsössége miatt mindenféleképpen kiemelném a citrusos ízeket, elsősorban a narancs képviseletében, de említhetnénk még mandarint is (többek között a maradványcukor miatt is). Ezen ízek a tüzesen érződő magas alkoholtartalommal együtt egyfajta forró ízérzetet keltenek… Ezért hideg téli estékre kiváló választás lehet: egy palack nyári forró szicíliai napfény. Sőt, akár forralt bornak is, igényes kivitelben. Persze érdemes hozzátenni, hogy ilyen céllal azért nem biztos ezt az árkategóriát választaná az átlagember, de kétségtelenül világbajnok ötlet. Félszáraz mivolta ellenére, nem annyira zavaró a maradványcukor-tartalma, viszont vadhúsok helyett kandalló melletti fogyasztásra ajánlanám.

Appassite

A levegőn szárítással kapcsolatban: desszertboroknál jellemző eljárás, lényegében a következőképpen tudod elképzelni: a beérett szőlőt leszüretelik, majd a szőlőfürtöket (minél épebb állapotban vannak, annál jobb) szétterítik egy nagyobb (vízhatlan) felületen, mondjuk földre terített ponyván, ahol éri őket a nap. Egyfajta aszaláshoz hasonló eljárás. A szőlőszemek víztartalma csökken, a cukortartalma természetesen megmarad, így a mustban arányában magasabb lesz az extrakttartalom: tudod… a cucc, ami sűrűvé teszi. Profi borászati definíciók by Dan. Szóval sűrűbb mustot kapunk magasabb cukortartalommal. Így könnyen elérhető, hogy amikor kiforr a bor még marad valamennyi természetes cukortartalma.

Még egy kis kitérő a verdikt előtt: pont ma olvastam bele a Varga Töpszli elemzésembe, mert csináltam a tájegység szerinti rendszerezést a boroknál. Az ízlés nem vita tárgya, írták Vargáék. Majd vörösborsznobnak nevezték azokat, akik csak a száraz bort szeretik… Jelen szicíliai borunk bizonyítja, hogy lehet jó bort csinálni úgy is, ha az nem csontszáraz. Az nem kérdés, hogy még jobb lenne, ha száraz lenne, de… Értékeljünk inkább!

Verdikt

Megéri az árát? Most egy híján 1400ft-ot kérnek érte a Didliben. Eljött az a nap is (este), amikor leírom egy nem-száraz bornál, hogy nagyon is megéri az árát. Kifejezetten karakteres és összetett ízvilággal rendelkezik nagyon sok füsttel és gyümölcsökkel, tényleg élvezetes! Igényes forralt borhoz is ideális, de a legjobb egy téli estén a kandalló mellett felbontani ezt a palackozott szicíliai forró nyári napfényt! Pár pohár után fogyasztható akár napszemüvegben is.

Kiegészítés: Ha minden igaz, ez a századik borelemzéses bejegyzésem (ha nem számoljuk az egyéb boros posztjaim). Soha nem voltam jó az évfordulók fejben tartásában.