ittam: 2019. július
azok a könnyek…
A palack rövid története előtt anekdotázzunk egy kicsit jó? Beszélgessünk a preferenciáról! Elgondolkodtál már valaha, miért az az oldal mottója, hogy „Az érzékelés objektív, a vélemény szubjektív”? Nos, pár szemelvény az életemből csak, hogy magadtól jöhess rá (tudni kell, hogy minden egyes személy, aki szerepel a történetekben nagy tudással rendelkezik a borokról):
Az első legyen egy sztori, ami édesapám szülinapi buliján történt. Többféle bort készítettem elő kóstolásra. Az elsők között került kibontásra egy üveg Petrény Big Band Bikavér. Kértem a jelen lévőket, hogy meséljék el, milyen ízeket éreznek. Az elsők között volt Sanyi bácsi. Azzal indított, hogy ez egy jó bor, majd egy elég részletes elemzést mondott. Tudni kell, hogy a Big Bandet azért választottam, mert az egyik kedvenc Bikavérem (nagyon telt és relatív testes, markáns tanninokkal, ezért savtartalma nem érződik annyira átütőnek). Előkerült, a következő palack, egy Tóth Ferenc Bikavér. A Tóth Ferenc Bikavérről annyit nagyon érdemes tudni, hogy személyes preferenciám miatt, nekem nem ízlik túlzottan. Nagyon karakteres savtartalma van (helyesbítek: annak érződik, mert átlagos alkoholtartalommal és visszafogott tanninnal bír), de kétség kívül nagyon ért hozzá az öreg, jó bort csinált. Úgymond magyaros ízlésű embereknek való. Szóval, Sanyi bácsi belekóstol, felcsillan a szeme és hangosan azt mondja: Ez még jobb! Majd folytatta egy részletes, profi elemzéssel.
Második szitu: Már írtam róla, hogy oda meg vissza vagyok a Châteauneuf-du-Pape borokért. Nem vagyok ezzel egyedül. Petivel megbeszéltük, hogy ez a legesleginkább kedvencünk. Ő is sok ország sok tájegységének borait kóstolta már, de neki is ez lett a kedvence végül. Peti én és Sanyi (egy másik) borozgattunk, és Peti előhozott egy üveggel a pincéjéből. Erről a CdP-ről tudni kell, hogy roppant telt, testes, gyümölcsös ízvilágú bor, relatív karakteres tanninnal és nagyon visszafogott savakkal (lehet egyszer előkotrom egy régi elemzésem róla és feltöltöm). Sanyiról tudni kell, hogy Sanyi bácsiéhoz hasonló az ízlése borok terén. Szóval megkóstolta, feszülten figyeltünk. Forgatja a szájában. Figyel. Lenyeli. Cuppog egy kicsit. Jó… jó… csak… csak a savai… nem elég karakteresek… Bamm!
Hogy lehet ez? Borhoz értő emberek nem tudnak megegyezni… illetve, álljunk meg egy szóra! Miben is? Nem tudom mennyire figyelted, de abban igenis megegyeztek/megegyeztünk mindannyian, hogy a szóban forgó borok jók voltak. A hangsúly máshol van. Azon, hogy tetszik-e? Szereted-e?
Az igazi kihívás nem az, hogy találj olyan bort, ami ízlik. Hanem az, hogy értékelni tudj egy bort akkor is, ha épp nem a te ízvilágod. Attól, hogy a véleményed szubjektív, arra kell, hogy törekedj, hogy az érzékelésedet objektíven kezeld!
Miért rizsáztam erről pont most? Nos, a palack története után nem akartam valami főgonosznak tűnni.
Szóval, a palack története: Édesapám kapta ajándékba. Amikor megláttam nála a díszdobozt, azt hittem Tóth Ferenc Bikavér van benne és említettem neki, hogy na ez biztos nem fog neki egyáltalán ízleni. Kóstolta már, nem szerette. Hasonló ízvilágú borokat szeret mint én, csak jellemzően kevésbé testeseket. Szóval mondtam, hogy neki nem lesz bejövős (leginkább a karakteres savai miatt) és megkérdeztem, hogy elhozhatom-e. Természetesen odaadta (persze akkor is odaadta volna, ha a kedvence lett volna), majd itthon konstatáltam, hogy ez nem Bikavér, hanem Kadarka Siller. Egyrészről nagyon örültem, mert újdonság, különlegesség, másrészről viszont kevésbé (lentebb kiderül, miért). Visszahívtam azért, hogy mi a helyzet, de mondta, hogy maradhat. Szóval ez a jó rövid történet.
Miért nem volt felhőtlen az örömöm? Nos, tényleg próbáltam megszeretni a Kadarkát. Kóstoltam így is meg úgy is, még pezsgőként is (a Szent Andrea borház kínálatában szerepel) jó, jó, csak… Nem az én világom. Vagy talán mégis?
Na, nézzük! Illetve, még egy kitérő: Mi is az a siller? A siller valójában félúton van a rozé és a vörösbor között. Tehát a rozénál hosszabb, a vörösbornál rövidebb ideig hagyják héjon a szőlőt.
Most már nézzük, de tényleg! A palack címkéje a Tóth Ferenctől már megszokott, az egy szőlőtőkét ábrázoló képpel végtelenül egyszerű de nagyon elegáns. A hátsó címkéről a 12,5%-os alkoholtartalom derül ki. Csavarós kupakos.
Pohárba töltve nagyon élénk cseresznyeszínt említenék. Kifejezetten nagyon szép színe van. A könnyek megdöbbentően lassan csordogálnak lefelé. Később majd még kiegészítek.
Az illattal kapcsolatban… bajban vagyok. A pohárban hagytam az orrom vagy egy percig és… nagyon nehéz lenne bármit is külön kihangsúlyozni! Kicsit fanyar, kicsit savanykás, kicsikét florális, ici-picit még fűszeres is, sőt talán egy kis szantált és tömjént is fellelhetnék, meg egyfajta teltséget, no meg az alkoholt, azt relatív dominánsan… Olyan… Olyan van benne minden illat, de jó értelemben. Mondhatnánk azt is, hogy kerek? Igazából ez egy hülyeség lenne, mert illatra ilyet nem mondanak, mondjuk inkább azt, hogy… mondjuk azt, hogy kiegyensúlyozott.
Jut eszembe: bontáskor olyan eper illata volt, mint az állat. Úgyhogy az egyszerűség kedvéért mondjuk az epret. Amúgy ez még mindig fellelhető az illatában, csak kevésbé erőteljesen.
Kóstolva észbontóan gyümölcsös, itt is az epret emelném ki leginkább, de mondhatnánk akár cseresznyét, sőt ribizlit is. Nagyon telt és zamatos, annak ellenére, hogy testesnek egyáltalán nem mondhatnánk. Vörösborokhoz hasonlítva könnyed. Nem nagyon, de az. Ha rozékhoz hasonlítom, sokkal testesebb, mint egy átlagos rozé.
A savak karakteresek, de egyáltalán nem túlkapóan. Van még egy jó adag borsos íze. Az elején egy ici-picit pezsgett. Csak egy hangyányit. Nagyon kár, meg még egy kis pezsi és teljesen elalélna tőle mindenki (vagy legalábbis én biztosan, amúgy Rita nem volt oda érte, pedig kettőnk közül Ő szokott inkább rozét inni)!
Tannint nem igazán említenék, viszont van egy jó adag kesernye benne. A legfontosabb kérdés a könnyek. Roppant lassúak az alkoholtartalmához képest. A maradványcukorra nem foghatjuk, mert alacsony (papíron). A könnyek és a telt ízérzet között kell keresnünk az összefüggést.
Egy dolgot szeretnék kiemelni, mielőtt a Tóth Ferenctől már megszokott precizitással feltöltött adatokra térnénk rá. Ez pedig a kén. A fent már említett T.F. Bikavérnél is ez volt a legtalányosabb. Itt is ez az. Roppant erős a kén íze. Engem nagyon zavar. Alapvetően a bor zseniális. Tényleg az. A kén maradjon… mondjuk szexepil.
Szóval, adatok. Alkohol: 12,69% vol, Összes cukor: 0,9 g/l, Cukormentes extrakt: 21 g/l, Titrálható sav: 5,3 g/l, Szabad kéndioxid: 0 mg/l.
Jó dolog az embernek szembesíteni magát a pucér adatokkal. Bevallom, a 0,9 g/l-es cukor nagyon meglepett. Nagyon telt és zamatos íze van, többre számítottam. Már csak a könnyek miatt is. Pláne, hogy hosszas szellőzés után és nyári-szobahőmérsékletre melegedve kifejezetten… olyan fruktózos beütése van.
Ami még ennél is meglepőbb számomra, az a szabad kéndioxid. 0? Hibás lenne az adat? Még a lengyel verziót is megnéztem. Mindenhol 0! (Mármint nulla, a 0!=1, ha minden igaz) A 2018-as Kadarkánál már 30 ez a szám (persze nem a nulla faktoriális, hanem a szabad kén). Amennyiben viszont az adatok helyesek, minden bizonnyal a kötött kénnél lesz a kutya elásva.
Magyarázat: Különbséget tehetünk szabad és a kötött kén között. A szabad kén képes reakcióra, ez fejti ki áldásos fertőtlenítő és antioxidáns hatását. A kötött kén már nem képes erre, mert kötött (értelemszerűen. Magyarázni tudni kell). De attól még ott van. Milyen csodálatos dolog, hogy az ember ízérzékelése egy közepes precizitású vegyi laborral ér fel? Írhatnak bármit szabad kénre, ha érzed, hogy van ott még bőven… (kötve) Amúgy ez megmagyarázza a Tóth Ferenc Bikavér kéntalányát is (Azt, hogy „kéntalányát”, nem húzza alá a szövegszerkesztő. Talányos). A probléma megoldása határidő előtt teljesítve!
Az oldalukról kiderül továbbá, hogy négy napig hagyták héjon, majd reduktív körülmények között erjesztették. Röviden és egyszerűen: ezért olyan gyümölcsös, mint az állat. Amúgy szeptember 26-án szüretelték és februárban már palackban is volt.
Verdikt: Megéri az árát? Igen, tudom, ajándék lónak… De muszáj verdiktet mondani: szóval, a neten 1600ft-ot írnak. Amennyiben egy átlagos rozéhoz viszonyítjuk az árat, magas. Ez igaz. Viszont, be kell, hogy valljam a magas kéntartalom ellenére, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Erőteljes gyümölcsösség és karakter jellemzi. Számomra nagyon kiegyensúlyozott az ízvilága. Tervezem, hogy veszek majd belőle édesapámnak, mert tényleg nagyon érdemes megkóstolni. Amennyiben innen nézem, az árát abszolút megéri. Azért azt hozzá kell tenni, hogy elsősorban azok fogják örömüket lelni benne, akik különlegességre vágynak. „Egyszerű”, hétköznapi rozéból kapni bőven egy ezres körül.
