ittam: 2019. május
A palack rövid története, hogy visszamentem a SpfenyőFásR üzletbe, hogy vegyek még Big Bandet, mert nagyon jó áron volt és bántam, hogy első körben nem hatot vettem. Meg közben édesapám is mondta, hogy vegyek még neki is azért. Szóval visszamentem, ott volt még az a néhány palack (tehát szerintem rajtam kívül senki nem vette a fáradtságot, hogy a felső polcig nyúljon) de már nem volt akciós. Szomorú düh kezdte rágni lelkemet. De, csak azért, hogy ne üres kézzel menjek haza, vettem valamit. Egy pinceátlagot.
A címke 14%-os alkoholtartalomról árulkodik, meg leírja, hogy a fényképen a dédnagyapa látható, meg hogy akkor (az 1930-as években) még érték volt a mérték és természetes magatartás az egymás iránti tisztelet. Szimpi. A borról semmit nem ír. Talán jobb is így (most írok ezzel párhuzamosan egy borelemzést elemző cikket is, a hogyan vásárolj bort úgy, mint a profik kiTudjaMárHányadik kiegészítéseként), pozitív benyomást kelt a szöveg. Nem kell olvasnod elegánsan lekerekedett meleg savakról meg hasonlókról. Leírja még továbbá, hogy Cabernet Sauvignon, Merlot, Cabernet Franc és Kékfrankos van benne. Ez nagyon jól hangzik.
Pohárba töltve bordó és mély lila árnyalatokban pompázik. Kicsikét áttetszőske. A könnyek színezettek és jó bágyadtan csordogálnak lefelé (nagyon szépen látszódnak az amúgy nagyon rosszul sikerült képen). Illatra egy kis tinta és sajnos eperjoghurt. Roppant erőteljes az illata.
Ízre nagyon karakteres a tannin. A savak kicsit a háttérbe szorulnak, amolyan pont kellemesen. Az eper az ízben is megjelenik, tehát ha rosszindulatúak lennénk, feltételezhetnénk, hogy a tannin sav egyensúly nem pont így nézett ki természetes állapotában. De nem vagyunk rosszindulatúak. Viszont, ha azok lennénk ezt kiegészíthetnénk még a vajas ízzel: almasavbontás. Nincs is ezzel semmi gond. Értékelem, hogy azt az ízvilágot akarták elérni, amit szeretek (dominánsabb a tannin a savnál). Alapvetően rendben lenne a bor, az eper mellett mondhatunk még savanykás cseresznyét, meg ribizlit is. Fellelhetőek benne még hordós jegyek is egy kis kellemes füstösséggel és kevéske fűszerességgel. Az alkohol ízre maximálisan átjön, karakteres.
Igazából egy bajom van ezzel a borral. Illetve kettő. Az első, hogy nem elég telt, nem elég zamatos. A 14%-os alkoholtartalom arra engedne következtetni, hogy rendesen beérett szőlőről van szó, telt zamatokkal. De ott a 14%, de a teltség és a testesség hiányzik. Iskolapéldája annak, hogy a testesség meghatározásához nem elég az alkoholtartalmat figyelembe venni, mert a testesség érzetét egyéb dolgok is befolyásolják.
A második problémám az szimplán a következő: a címke azt kommunikálja, hogy ez egy „őszinte bor”. Dédnagypapa a présház előtt, meg olyan dolgok, hogy „a kimondott szó mindenki számára ugyanazt jelentette” mind azt próbálják sugallni, hogy Eszterbauer bácsi kimegy a szőlőbe nap mint nap, hogy kemény munkával az asztalunkra tehesse ezt a bort. Ízvilágra viszont az jön át, hogy ügyesen, modern módszerekkel helyrepakolja a bort, az észtereket, meg a PH értéket. A kérdés csak az, hogy ezzel mit kezdjünk.
Kiegészítés a verdikt előtt. Hál’ az égnek a böngészőm mindig az angol oldalra irányít. Az angol oldalukon korrekt leírást kapunk a bor ízéről. Füstös, borsos egy kevés szerecsendióval (nagyon is igazuk van kár, hogy ez nem jutott eszembe), cseresznye és ribizli gyümölcstéren, könnyű savak és kétféleképpen értelmezhető tanninok. Egy csomó felesleges határozott névelő. Az angol leírásukról elmondhatjuk tehát, hogy tényleg a borról írták és leszámítva a szerecsendiót (kár, tényleg) lényegében azt írták le, amit én. A magyar oldalukon ne nézd meg a leírást. (tudom, hogy nyelvtanilag helytelen felszólító mondat végére pontot tenni, de túl erőszakosnak érezném itt a felkiáltójelet)
Verdikt: Megéri az árát? Az egyik netes borboltban 1590-et írnak árnak, a saját webshopjukban az ár 1850. A gond a következő: amennyiben az 1850-es árat veszem alapul, a piac TELE VAN magyar borokkal. Van ami nagyon megéri ezt az árat és van, ami nagyon nem! Jelen példányunk egy – már nem emlékszem pontosan, milyen szavakat használt – belépő árkategóriás bornak készült. Ezt a két dolgot összevetve ez az ár magas. Én leárazva vettem, ez volt az egyik indokom, a másik, hogy kóstoljak újat. A bor rendben van, nem rossz, de 1850 forintért már nagyon, tényleg nagyon sok mindent vehetsz itthon. Pláne, ha a külföldieket is beleszámolod. Ezért, továbbá azért, mert a címkén kommunikált őszinteséget egyáltalán nem érzem… én ennyi pénzért nem igazán vennék belőle. Nem nagyon nem, csak kicsit nem, de nem.
Kiegészítés másnap: Sajnos a tanninok átmentek egy kellemetlen fanyarságba, egyfajta fűszeres dohány ízbe. Sokkal dominánsabbá vált a kén ízérzése is, ez tegnap nem tűnt fel, de ma már erőteljesebben érezhető és kellemetlen. Ennek tudatában már nagyon nem az a nem.
