ittam: 2019. október
A palack rövid története most nagyon érdekes. Tudniillik Szicílián vettem. Igen, egy szardíniai bort. Szóval, úgy indult a sztori, hogy megérkeztünk és késő este még nekiindultunk keresni egy szupermarketet, hogy vegyünk… dobpergés… bort! Meg persze egyéb dolgokat, de azok csak ürügy voltak; bort. Közepes távolságra a szállástól, volt egy Didli. Bent, a boroknál megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Nem túl szuper szupermarketes trió tagjai kacsintgattak csak és kizárólag rám. Tehát az állandó borkínálatuk része az összes. Szomorú amúgy, de ha belegondolunk, nálunk is ez van. Ha mondjuk Egerben sétálsz be a Didlibe, ott sem sok jó egri bort találsz, de az is lehet, hogy egy sincs épp. Szóval, visszatérve eredeti szálunkra, úgy döntöttem jobb híján egy szardíniai bort fogok venni.
Cannonau
A bor nevében a Cannonau valójában a Grenache borszőlő olasz neve. Ha Grenache-ot hallasz ugorjon be a következő: a Rhône GSM cuvée egyik összetevője. Későn érő fajta, ezért a forró és száraz mediterrán éghajlat a leginkább kedvező neki és magas alkoholtartalmú, gyümölcsös és fűszeres borokat ad.
A borítóképpel kapcsolatban: vettünk sima étkezési szőlőt és, hogy senki se süsse rám, hogy már megint steril képeket csinálok, a szálláson kreatívkodtam kicsit az erkélyen.
Alkoholtól szedált ízérzékelés
Volt egy nagyon érdekes felismerésem a bor fogyasztása közben. Arról már sokszor írtam, hogy a maradványcukor (pláne ha relatív sok, mondjuk már a félszáraz bor határán) eltorzítja és tompítja az ízérzékelésünket, elsősorban a sav kiérzésének képességét. Igazából a magas alkoholtartalomnak is lehet ilyen hatása. Gondolj csak a vodka+citromlé párosra (fele-fele arányban) vagy gin-tonikra! A citrom savassága kiegyensúlyozza az alkohol ízének érzetét és fordítva. Külön például tömény citromlevet nem sok ember hajtana le, de a vodka alkoholtartalmával egészen élvezhetővé válik. A gin-toniknál is ugyanez a helyzet, csak a tonik jellegzetes fanyar ízével: az alkohol ezt a fajta fanyarságot is jól ellensúlyozza. Tehát a konklúzió, hogy ugyanúgy, ahogy a cukor, a magas alkoholtartalom is jócskán befolyásolhatja és tompíthatja ízérzékelésünket. Amúgy jelen borunk 14%-os alkoholtartalommal bír. Nézzük hát!
Szín és illat
A nedű, pohárba töltve, az habár alapvetően sötét rubin színű, mégis kicsit áttetsző is. A könnyek színezettek, extra lassan csordogálnak csak lefelé és roppant olajos érzetet keltenek. Amikor a borítóképhez válogattam a fényképeket, teljesen ledöbbentem, hogy milyen fénytöréseket produkáltak a pohár falán. Illata bontáskor egészen édeskés, florális, gyümölcsös és mazsolás volt. Természetesen a magas alkoholtartalom is nagyon karakteresen érződött még rajta. Szellőzéssel az édeskéssége eltűnt, erre még kitérek később.
Ízvilág
Az ízvilága bontáskor nekem egyáltalán nem volt bejövős. A maradványcukor tartalma magasnak érződött, a tannin annyira erőteljes volt, hogy nyugodtan használhattuk volna rá a durva jelzőt is. Írtam is olyat a jegyzeteimbe (ami alapján most írom a bejegyzést), hogy már-már túláztatott tea ízére emlékeztetőek a tanninok és egyértelműen kiérezhető volt a szőlő héjának és magjának íze. A savak egészen gyengén érződtek, egy kevéske citrusossággal, ami elsősorban grapefruitot idézett. Érdekes volt tapasztalni azt, amit fent már leírtam: sav híján a túlzottan markánsan érződő tannint valamelyest az alkoholtartalom ellensúlyozta, de kevés szellőzésnél ez még egyáltalán nem tudott elfogadható egyensúlyi állapotot teremteni.
A gyümölcsös ízek nagyon teltek voltak, olyannyira, hogy sokkal inkább emlékeztettek mazsolára és lekvárra, mint friss bogyós gyümölcsökre. Tehát inkább eperlekvár, cseresznyelekvár és szilvalekvár, mintsem a gyümölcsök önmagukban. Egyébként egy borászati könyv (benne van a nevében a Folly) grillezett szilvát említ ennél a borszőlőnél… Még sosem grilleztem szilvát, viszont ha a hordós jegyek is erősek és kölcsönöznek egy adag füstösséget a bornak… akkor még ezt az extrém ízt is el tudnám képzelni. Most azért maradjunk inkább a mazsolánál és szilvalekvárnál.
Extremitást amúgy tudnék írni én is, a magas alkoholtartalom és a mazsolás ízek együtt… szóval azt írtam a jegyzetembe, hogy vodkamazsola… Lehet, a fejembe szállt?
Szóval ez volt első este, fogyasztottam belőle valamennyit, nem ízlett túlságosan, de elkönyveltem, hogy egy olcsó és közepes bort sikerült választanom. Ledugózva tartottam az üveget másnapig, amikor ismét kóstoltam.
Szellőzés után
Az ilyen jellegű szellőzés csodát tett vele: a maradványcukor érzete megmaradt a lekváros-mazsolás ízekkel egyetemben, viszont a korábbi durva, érdes (igen, szóvirág na!) tannin teljesen megszelídült és átment fekete csokoládéba! Méghozzá hihetetlen intenzitással! A gyümölcsösség elsősorban a cseresznye és meggylekvár irányába tolódott el. Savaknál újfent a grapefruitot, illetve savanykásabb gyümölcs vonalon még az epret írtam fel, de a savtartalma teljesen visszafogott volt. A még mindig markánsan érződő magas alkoholtartalom együtt a meggy és csokoládé ízekkel egyértelmű konyakmeggy ízt adott a nedűnek, ami aznap így el is fogyott.
Bor és művészet
A bor ízvilágát képileg kifejezvén Dosso Dossi Ercole e il Pigmei című festményét választottam. Herkules a bor roppant alkoholtartalma (a szakálla a masszív tannintartalma), az apró termetű emberkék pedig az ízlelőbimbóid, ahogy harcolnak, hogy kiérezzenek mást is ezeken kívül.
Verdikt
Megéri az árát? Mindössze €3-t kértek érte. Ez egy olyan ár, aminél egy közepes minőségű bor is átcsúszhat az ár-érték arányon. Első este nem ízlett annyira. Viszont, hatalmas pozitívum, hogy a szellőzés sokat dobott az ízvilágán, így már nyugodtan leírhatjuk, hogy megérte az árát a hibái ellenére is. Meg persze annak ellenére, hogy egy szigettel odébbról jött…
2 Comments
Add Yours →[…] a bejegyzésem, második utazásunk után (amikor szintén betértünk a Didlibe és végül egy szardíniai bort választottam a szegényes kínálatuk miatt) eszembe jutott az egyik lehetséges ok: ez a bor a bio […]
[…] rövid története, hogy idén ismét Szicíliában jártunk. Először úgy hozta a sors, hogy egy szardíniai bort kóstoltam, majd egy ógörög módszerrel amforában készített vöröset, de nem lenne teljes egy […]