Kóstoltam: 2021. június
A palack rövid története most kifejezetten hosszú. Még akkor vettem, amikor bejött a ’19-es évjárat. Akkoriban még akartam egy Rizling hónapot tartani, hogy jobban megismerjem a fajta jellegzetességeit. Ha szoktál olvasni tőlem tudod, hogy nem vagyok nagy fehérboros. Spoiler lenne viszont azt mondani, hogy van az a Riesling, amiért… de ne szaladjunk ennyire előre!
Tehát, hozzáértők azt mondták, számukra autentikusabb volt ez az évjárat, úgyhogy rá esett a választás. Jól mutatja, mennyi időm van, hogy csak most bontottam a palackot. Na, de miért? Moselbe megyek a hétvégén és ez volt elfekvőben, ami a legközelebb lenne hozzá. (Jelen borunk a Pfalz régió szülöttje) Hát, legalább német. Igazából ez az egy üveg Rizling volt itthon. Amint mondtam, nem vagyok nagy fehéres. De, van az a Riesling, amiért…
Külcsín
Karcsú palackban hatalmas karakter
Palackunkat csavarós kupak zárta finoman jelezvén, hogy évtizedekben azért ne gondolkodj az érleléssel. A front címke, nos… nézegettem… arany-kék-piros címer, fényes fekete Dr. Bürklin-Wolf felirat merített hatású papíron… hát, nem foglalok állást. Az is igaz, ha valaki a címke miatt venné (vagy nem venné) meg, akkor ott ette a fene.
Kiderül még, hogy papíron száraz (trocken) a borunk. A hátsó címke vízhatlan, azt írja 12,0%-os alkoholtartalom. 12,0%. Tudod, németek.
Szín és illat
Ha egyéniséggel találkozik az ember, a legelső lépés mindig a sokk. Nem lehet gyorsan bevágni egy fiókba elménkben. Jelen borunk aranysárga színben tündököl és sűrű, mint… nem vér, mint az olaj! Mint a fekete arany!
A könnyek… Nos, tapasztalatom szerint vannak olyan borok, amiket legalább egy órát kell dekantálni ahhoz, hogy egyáltalán a könnyek a tőlük elvárt módon viselkedjenek. Jelen Rieslingünk új kategóriát alkot: Nem, nem mozdulnak a pohár faláról. Köszönik, jól vannak. De tényleg nem mozdulnak. Sziklaszilárdan, megingathatatlanul csak várnak az örökkévalóságon át.
Illatában… na, akkor kezdjünk azzal, hogy mézgyertya, jó? Nem, nem ez a leginkább karakteres benne, de szerettem volna átadni valamit abból a sokkhatásból, amit éreztem, amikor figyelni kezdtem az illatát.
Amit ki kell emelni, hogy illata nehéz. Akár azt is mondhatnánk, testes, tartalmas. A leginkább jellemző amúgy az égbeszökő ásványosság (az illatában? Igen. Nagy bátorság kellett, hogy ezt leírjam. A testes szó után már úgyis mindegy). Mellette a sárga almát és körtét emelném ki, töményen, édeskés beütéssel. Melléjük, legalább annyira hangsúlyosan citromhéjat, kevés narancsot és csak azután a sokkoló mézgyertyát.
Ízvilága
Itt van szükség egy hatalmas kitérőre. Az elemzés írása közben folyamatosan Bott Frigyes fehérei ugrottak be újra és újra. Azt azért mégsem írhattam le jelen borunknál, hogy az ízében érzed a biodinamikus művelést – még akkor sem, ha igaz – mert mindenki sült bolondnak nézne! Főleg azután, amit az illatról írtam.
Az ember csak megáll és bámul…
Aztán, borunk egyénisége megkívánta, hogy szokatlan módon, a lecsengéssel kezdjem jelen bekezdést. Dalí elfolyó óráihoz akartam hasonlítani pont, mint a könnyeket, aranysárga színvilágát… de ezt már megtettem. Bott Frigyes Just Enjoy White elemzésénél. Szóval, igen: az ízében érzed a biodinamikus művelést. A könnyeken látod és az illatán is érzed azt.
Ha túl vagyunk a kultúrsokkon, folytassuk azzal, hogy bontáskor még egészen markánsan volt érezhető a pezsgés, két-három óra után (!) ez már sokat finomodott, de nem tűnt el. Lehetne több egyediséget tuszkolni jelen borunkba?
Gyümölcsösségében ugyanúgy, mint az illatánál a sárga almát és körtét emelném ki, savaiban a narancs dominál, sőt már szinte piros bogyósok, mint a cigánymeggy.
Persze eszeveszett testessége mellett ásványossága ad még vastagabb karaktert borunknak. Mivel egyelőre még nem vettem a fáradtságot arra, hogy palát nyalogassak (Rizlingnél szokták említeni), elégedjünk meg annyival, hogy roppant ásványos, már szinte sós beütéssel.
Ha nem volt elég a sokkhatásokból, jöjjön még egy: a hosszabb ideig érlelt Rizlingeknél szoktak említeni petróleumot… láss csodát! Petróleum! Ismét előkerül a fekete arany! Itt érdemes rövid kitérőt tenni alkoholtartalmára: borunk annyira sűrű, olajos érzetet kelt, ízvilágában is annyira telt, sőt tömény, hogy már-már megdöbbentő, hogy mindössze csak 12%-os alkoholtartalommal bír. Itt említeném meg a héjas, szőlőmagvas ízeket, amiket az egész fürtös préselés csak részben magyaráz.
Ritkán szoktam ételpárosításról írni, de jelen borunk kiabál a levegőn érlelt szalámi után, szigorúan nehéz rozskenyérrel!
Bor és művészet
Bevallom kicsit elkenődtem, hogy Dalítól már felhasználtam a képet, amit említettem korábban. Hol találok olyan festményt, ami ennyi sugárzó karakterrel bír, visszaadja ezt a testes aranysárgát, a mély egyediséget? Elég volt a W-ig mennem az ábécében, persze nem a Wolf, Bürklin-ig… William Blake The Ancient of Days című festményét választottam.
Verdikt
Megéri az árát? Szívem szerint csak annyit írtam volna le, hogy van az a Riesling, amiért leteszem a vörösboros poharat. Talán a sorok között átjött abszolút rajongásom jelen nedű iránt. Karakterének mértékére, egyediségére, egyéniségére nehéz szavakat találni! Szóval válaszom egy hatalmas és egyértelmű igen úgy, hogy már fogalmam sincs, annak idején mennyiért vettem a palackot. Most kicsivel több, mint 5400ft-ért árulják a legújabb évjáratot. Ez a bor ikonikus. Nem azért, mert azt mondják róla. Azért, mert tényleg az!
