Kóstoltam: 2020. március
A palack rövid története, hogy édesapámtól kaptam még tavaly. Az utóbbi időkben sok fehéret kóstoltam, így szerettem volna most vöröset inni és rá esett a választás. Van egy csavar azért a dologban. Syrah és Viognier cuvéeről van szó. A Viognier borszőlőt elég hosszasan ismertetem a Viognier Domaine Chirol 2001 elemzésemben, az első Viognier elemzés, amit tőlem olvashatsz.
Vörös és fehér cuvée?
Kattintva elérheted
Első ránézésre talán meglepő dolognak tűnhet, de egyáltalán nem az, sőt! Simán elképzelhetőnek tartom, hogy te is ittál már több olyan cuvéet, amiben valamennyi (alacsony mennyiségű, mondjuk 5-10%) fehérbor is volt. A franciáknál többek között a Rhône völgyi cuvéekben relatív gyakori. Relatív. Természetesen ránézésre (mondjuk, ha már pohárba kitöltve találkozol a nedűvel), lehet fel sem tűnik, hogy van benne fehér is, nézd meg jelen borunkat is!
Fehérbort alapvetően azért adnak a cuvékhez, hogy kicsit vékonyítsák a markáns tannintartalmat, vagy valamilyen módon komplexebbé tegyék a nedű ízvilágát.
Külcsín
A palack vaskos, nehéz és vastagfalú. Önvédelemre is kiválóan alkalmas. Magas minőségű plasztikdugóval volt lezárva. Az elülső címkén szereplő kép első ránézésre furcsa és érthetetlen… amíg el nem olvassuk a bor fantázianevét. La Croix des Mariniers a Croix de la Passion egy változata. Croix de la Passion egy olyan kereszt, amire Krisztus passiójának különböző állomásain megjelenő, illetve azokat szimbolizáló tárgyakat aggattak. La Croix des Mariniers ennek egy változata, amit hajósok készítettek, mielőtt útnak indultak volna, így lámpásokat, hordókat is találhatunk ezeken a kereszteken. A hátsó címke amúgy ezt meg is említi és hozzáteszi, hogy Rhône folyón utazó teherhajók orrészén helyezték el azokat, hogy védelmet nyújtsanak a legénységnek.
A hátsó címkéről kiderül még a felülről átlagos 13,5% alkoholtartalom továbbá, hogy kirobbanó ízekre, selymes tanninra, fekete bogyós gyümölcsök hadára számíthatunk florális, gyümölcsös illat mellett. Spoiler alert, a tannint leszámítva mindennel egyetértek, na nézzük a nedűt!
Illat és szín
Pohárba töltve a nedű mély bíbor, sőt gránátalma színben pompázik, a könnyek erősen színezettek (nem kifejezés, már-már olyanok, mint a bíborba öltözött vércseppek), teltek és extra lassú tempóban csordogálnak csak a pohár falán. Illatában a kellemesen erőteljes fanyarságot hangsúlyoznám ki leginkább: édeskés dohányt, csokoládét. Emellett kellemesen gyümölcsös az illata, cseresznyével az élen. Az alkohol kipárolgása karakteresen érződik, de mellette megjelenik még egy kevéske földes illat és floralitás is. Az utóbbinál mondjunk orgonát.
Ízvilága
Mindenféleképpen a maradványcukorral kell kezdenem. Természetesen száraz a bor, de maradványcukor tartalma attól még jelentős. Nem csoda, itt érdemes kiemelni, hogy a Viognier borok gyakran magas maradványcukor tartalommal rendelkeznek.
Azért a Syrah is beleteszi a magáét: tannintartalma sokkal több, mint selymes, amit a címke állít! Attól függően, hogy milyen hőmérsékleten és mennyi szellőzés után kóstolod a nedűt, a kellemes de erőteljes bársonyosságtól a markánsig bármit kaphatsz tőle! Tannin vonalon a fekete csokoládét és a fekete teát emelhetjük ki, de akár mondhatunk száraz kakaót is. Mindegyikből jó sokat! Hosszabb szellőzés után kezd már-már kicsit túláztatott fekete teába átfordulni (illatában is markánsabbá válik), számomra ez még abszolút tolerálható, de talán picit soknak érezheted, ha nem szereted az ilyen markáns tannintartalommal rendelkező borokat.
Savai abszolút citrusosak és a lecsengésben érezhetőek igazán: elsősorban narancsot és mandarint említhetünk. A lecsengésében ezután visszatér a csokoládés tannin. Itt emelném ki a bor kiegyensúlyozottságát. Mind tannin, mind savtartalma jelentős, de abszolút kiegyenlítik egymást. Száraz a bor, de maradványcukor tartalma kellemesen csúszóssá teszi azt és az alkoholtartalma sem kirívóan magas, ugyanakkor jelentős, így inkább csak alátámasztja, kiegészíti a többi íz egységét, mint egy kereszt, aminek minden ága egyenlő hosszú.
A gyümölcsösség előtt említhetünk fűszerességet is, elsősorban fekete bors és fűszerpaprika ízében. Habár a gyümölcsöket a végére hagytam, mindenféleképpen kiemelendő a nedű roppant gyümölcsössége: nem túloztak sokat, amikor kirobbanó ízekről regéltek a címkén. Ezen a vonalon említhetünk fekete ribizlit, cseresznyét, meggyet, szedret és ugyanezek lekvár változatát is, valamint eperlekvárt és mazsolát (a sötét mazsola persze). A nektáros, mézes zamat zárja a sort. Tekintettel arra, hogy Viognier is van a cuvéeben, egyáltalán nem túlzás az eddigiek mellett megemlíteni a barackmag, sőt a barackhéj ízét sem.
Cave Saint Desirat
A pincészet weboldala alapvetően csak azokat az adatokat közli borunkról, amik már a hátsó címkén is szerepelnek. A borászat amúgy a Rhône völgye régióban található, a weboldalukon található képek alapján kifejezetten nagy mennyiségekkel dolgozhatnak, óriási acéltartályoknak és ászokhordóknak lehetünk virtuális szemtanúi. Jelen borunkról kiemeli még, hogy modern és elegáns Syraht készítenek. Most már ezt is tudjuk (egyáltalán nem voltam szarkasztikus).
A verdikt előtt két dolgot mindenféleképpen kihangsúlyoznék. Egyrészről a Syrah férfias karakterét nagyon jól tudták ötvözni, ellensúlyozni a Viognier telt zamatával. Jelen esetben a cuvée szó helyett kifejezetten találó lenne a házasítás szót használni. Kiemelném még emellett, hogy a bor ízvilágának minden vetülete (alkohol, sav, tannin és a gyümölcsösség) szinte teljes egyensúlyban van. Abszolút megérdemli, hogy azt mondjuk rá: kerek!
Újabban festményeket használok arra, hogy képileg is kommunikáljam a bor ízvilágát. Most Francesco Hayez The kiss című képét választottam: mert romantikus és érzéki (egy általam nem kedvelt borszakértő sokat használja a buja szót, legtöbbször olyankor, amikor nem kéne, ellenben erre a borra kifejezetten illik), ugyanakkor jól képviseli a két borszőlő házasítását is: a férfias, karakteres, fűszeres Syrah és a telt, zamatos, nőies, dús Viognier összhangját. Persze ehhez a képen a lovag lehetne kicsit izmosabb, a hölgy pedig teltebb, de sebaj. Értékeljünk!
Verdikt
Megéri az árát? Nos, a pincészet weboldalán €8,5-t kérnek érte. Ezt az árat szerintem mindenféleképpen megéri. A bor abszolút kiegyensúlyozott, telt, testes, gyümölcsös de ugyanakkor karakteres. Minden értelemben nagyon jól megtalálták az összhangot, ráadásul a tájjelleget is gyönyörűen hozza.
