Kóstoltam: 2020. szeptember
A palack rövid története a változatosság kedvéért, hogy szüleim hozták Franciaországból pár hónapja, vagy talán még tavaly, többek között az előző bejegyzés alanyával együtt. Úgy döntöttem, most kóstolok pár olyan bort, ami tényleg az ízlésemnek megfelelő. Ő lett a második választás.
Külcsín
Bordeaux-i palack, parafadugó, a front címkén dombornyomott, aranyszínű embléma. Van rajta egy aranyérem is, ami manapság már nem feltétlenül jelent semmi előnyt (ha csak egy picit is beleástad magad a témába). A hátsó címkén lévő info viszont igen: 50% Syrah, 30% Carignan és 20% Grenache! Hmmm igazi bitang! A gallok fekete bogyós gyümölcsöket és fűszerességet említenek, kiderül a 14%-os masszív alkoholtartalom.
Az eredetmegjelölés Côtes du Roussillon, ami lényegében Languedoc-Roussillonnal egyezik. Egy terület, két név: az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, Francia logika (amúgy megvannak az ilyen besorolási anomáliák bürokratikus okai, és nem csak a galloknál jellemzőek).
Egyébként nagyon szeretem ezt a régiót. Jellemzően a Rhône völgyére is jellemző ízvilágú, zamatos, mediterrán vöröseket produkál, de mivel közel sem annyira felkapott, mint Franciaország többi bortermelő területe, ár-érték arányban verhetetlen. Mellesleg a Syrah és a Grenache a Rhône GSM cuvéeből lehet ismerős, a Carignan-t pedig a spanyoloktól ihattál, ott többek között Cariñena néven illetik, ami utalás a származási helyére az Aragon borrégión belül (ami, kitalálod? Egy másik kedvenc!).
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű egészen sötét bíbor-bordó színben pompázik. A könnyek roppant teltek, erőteljesen színezettek és lassított tempóban csordogálnak csak a pohár falán. Borunk kifejezetten olajos érzetet kelt.
Illatában a fűszeresség a leginkább domináns, mellette jelennek csak meg a fanyar és a gyümölcsös illatok (ami elsősorban szárított és kandírozott gyümölcsöket idéz) és az alkohol kipárolgása.
Ízvilága
Habár eszméletlen karaktere van a bornak, a beérett gyümölcs mézes zamatával kell indítanom. Gyümölcsösség szempontjából mondhatunk szinte mindent, ami fekete bogyós, de toronymagasan a fekete ribizli vezet. Írjunk azért még fekete cseresznyét, szilvát, sőt szilvalekvárt és mazsolát is erre a vonalra, de egészítsük még ki az illatnál már említett kandírozott gyümölcsökkel.
Másodiknak a tannint említeném meg, habár a telt, gyümölcsös ízek egyértelműen háttérbe szorítják. Ellenben egy hatalmas adag héjas fanyarság is jelen van borunk ízvilágában. Talán vannak, akiknek már túl sok lenne, ízlések és pofonok. Azt viszont ne mondd, hogy kilóg a tannin, mert az gáz. Nagyon gáz. Szóval, a tannint részletezve, ezen a vonalon elsősorban a fekete teát említeném meg, de valamennyi gyógynövényességet és fekete csokoládét is írhatunk.
Savtartalma struktúrát ad a bornak, annyi van, hogy kiegyensúlyozza ízvilágának többi vetületét. Grapefruitot nyugodtan említhetünk ezen a vonalon. 14%-os alkoholtartalma ízvilágában is tüzesen jelenik meg.
Maradványcukor tekintetében egyértelműen még bőven a száraz kategóriában van, habár a fent már említett érett gyümölcsös, szinte mézes ízek hangsúlyozandóak. Mindezeket összegezve nyugodtan mondhatjuk borunkat kifejezetten testesnek.
A fűszerességet a végére hagytam. Habár karakteres, a gyümölcsösség mintha háttérbe szorítaná. Mondhatunk édesfűszert, keleti fűszereket, paprikát, fahéjat, borsot és babérlevelet is, de mindegyik inkább a háttérben teszi a dolgát, komplexitást adva az ízvilágnak, semmint dominálva azt. Írom ezt annak ellenére, hogy felsoroltam a fél konyhám.
Technikai részletekről a borászat nem kínál túl sok információt a weboldalukon. Acéltartályban erjedt (és nem ír hordós érlelésről). Itt érdemes egy pillanatra megállni. Szerintem nagyon, tényleg nagyon jó döntés volt a borász részéről. Az aneorob körülmények segítettek ilyen csodásan erőteljesen megőrizni a nedű gyümölcsösségét. Egy használt hordós érlelés csak elcsapta volna azokat és azon kívül, hogy „jól hangzik” (legalábbis a tömegek számára), jelen helyzetben csak elvett volna az ízvilágából. Tehát egy hatalmas piros pont a borásznak.
Visszatérve az oldalukra, csábítóan gyümölcsösnek és fűszeresnek nevezi, mediterrán ételekhez ajánlja borunk (meg kis túlzással bármihez a csirkétől kezdve a vadhúsig)… Ha már itt tartunk, kakukkfűvel és más mediterrán fűszerrel ízesített húsok, grillételek vagy akár grillzöldségek mellé jó párosítás lehet, illetve, ha ízvilágának másik vetületére koncentrálunk, 80%-os vagy magasabb kakaótartalmú fekete csokoládé mellé is verhetetlen szerintem!
Bor és művészet
Nos, feladtam magamnak a leckét. Habár francia borról van szó, úgy éreztem karakterét a legjobban egy olyan festmény tudná ábrázolni, amin egy kifejezetten… diszkréten fogalmazzunk úgy, hogy teltkarcsú, vagy töltött galamb flamenco táncos van, együtt jelképezve borunk testes, telt, zamatos gyümölcsösségét és a háttérbe szoruló, de temperamentumosan szenvedélyes fűszerességet. Az ilyen festmény vagy nonexistens, vagy csak nem kerestem elég kitartóan.
Ezért most egy fényképet választottam először, ami Lucia Bedoyát ábrázolja, egy általam nem ismert táncost, színésznőt.
Azért, hogy ne maradjunk festmény nélkül, belinkelek még egy képet, John Singer Sargent alkotását. Lélegzetelállító megvilágítást használ és gyönyörűen tudta megfesteni azt.
Verdikt
Megéri az árát? Nos, legjobb értesüléseim szerint €7 körül mozog, habár megbízható árat nem találtam. Ez az összeg reális hiszen, amint feljebb is írtam, mivel a borrégió kevésbé ismert és felkapott, csak úgy ontja magából a csodálatos ár-érték arányú borokat. Ennyi pénzért egy telt, testes, tüzes alkoholtartalmú vöröset kapunk, amit színes fűszeressége valóban komplexszé, érett gyümölcsösségtől majd kicsattanó mediterrán stílusa pedig igazán ellenállhatatlanná tesz.