Filozófusváró főpróba 215. Dula Bence Egri Kékfrankos (Gőzmalmos) 2009 és 216. Simon Egri Bikavér 2012

ittam: 2019. március

A kerettörténet az, hogy a filozófiaiskola angol anyaiskolájának vezetője Magyarországra látogat jövő hétvégén előadásokat tartani és nem ártana este megkínálni valamivel. Kellett választanom négy üveg bort úgy, hogy üvegenként ne nagyon lépjük át a 2000ft-os küszöböt.

Beszéljünk először az általánosításról!

Habár néha én is megteszem (próbálom tudatosan nevelni magam, hogy ne mondjak ilyet), hogy általánosítok: „magyar borok” ilyenek és ilyenek, a „spanyol borok” meg olyanok és olyanok stb, ha ízvilágról beszélek. Bizonyos értelemben általánosíthatunk, meg is tesszük néha, hiszen vannak országokra, régiókra jellemző vonások, de a legtöbb esetben butaság ilyet tenni. Miért? Röviden összefoglalom: Idézd fel a „magyar” Tokaji aszú ízét! Most mondjuk egy „magyar” Egri Csillagét! Na látod. Ég és föld! Fajtára leszűkítve is mehetünk tovább. Egy egri Szürkebarát meg egy másik egri Szürkebarát között is jelentős különbség lehet és van.

Természetesen mások mondjuk a mediterrán borok, mint az „északabbiak”, de olyat mondani például, hogy a „Magyar borok ilyenek és ilyenek”, illetve a magyar borok MIND ilyenek és ilyenek szimplán butaság.

Ezt tudván, hogy mutatod be egy ország borkultúráját négy palackban? Segítek:

sehogy.

Na ezzel meg is volnánk. Nihilizmus! (Ha most nevettél, kulturált vagy, vagy Google a barátod) Na jó, azért segítek, belinkeltem a magyar wikipédiát.

Viccet félretéve, butaság azt mondani, hogy ittál két üveg vöröset és kettő fehéret és ismered, milyenek a magyar borok.

Szóval, úgy döntöttem, hogy az Egri borvidékre szűkítem a dolgot Ez csak félig részrehajlás, nagyon is komoly oka van (talán magam felé hajlik a kezem, hiszen szent vagyok – haha). Az ok nemes egyszerűséggel az, hogy egyrészről nem kóstoltatok olyan bort, amit még magam sem ittam (gondold végig milyen értelmetlen lenne: „Jé ez a bor gyümölcsös! Jé, szerintem is!”, de ez még a jobbik eset, képzeld el, ha: „Jé, ez ázott kutya kakija szagú”, „Jé, szerintem is!”), másrészről pedig: aránytalanul sokkal jobban ismerem ezt a borvidéket, mint a többit.

Négy üveg. Első lépés: kell egy Bikavér, meg egy Egri Csillag. Második lépés: kell még két üveg, ami fincsi (persze az első kettő is fincsi).

Tárgyaljuk meg a második fontos témakörünket mára: nevezzük el mondjuk borvidékmarketingnek!

Keresztkérdés: egy pincészet, két bor:

a, Csodajó pincészet Bikavér 2009: 6000ft
b, Csodajó pincészet Kékfrankos 2009: 2500ft

Először felejtsük el az árat, Dagobert bácsi megkér, hogy a pincéjéből hozz már fel légyszi Mr. Smithnek egy üveget, mert szeretne valami magyart inni, melyiket hozod fel? Egyértelmű.

Nos, tudni kell, hogy szabályozás írja elő, hogy legnagyobb arányban (de maximum 50%-ban) a Kékfrankos kell, hogy a Bikavér alapját adja. Miért az árkülönbség? (Egri Csillagnál ugyanez az égbeszökő árkülönbség figyelhető meg, a Tekkóban – érted, ugye hol? – a Thummerer Egri Csillag polca úgy volt kifosztva, hogy 1800ft-ot kértek érte, míg a Bokréta Cuvée vagy a Királyleányka kb 40%-kal olcsóbb és volt is belőle bőven)

Hála az égnek egyrészről ez azt jelenti, hogy már nálunk is kezdik lassan elérni azt, amit mondjuk Bordeauxban már nagyon rég jól csinálnak: marketing, borvidékmarketing.

Visszakanyarodva az eredeti szálunkhoz: habár a Bikavér javarészt Kékfrankos, nem tehetem meg azt, hogy Bikavér nélkül állítok be.

Tehát, szombat este beesek az Egri Vár tövébe a kedvelt borszaküzletembe (egy külön bejegyzést megérne a sztori, de maradjunk annyiban, hogy zárva is volt meg nem is – milyen misztikus!) és gyorsan elhadarom mit vinnék, ha van. TITI van, többi nincs. A nemjóját!

Akkor ma este kóstolni kell, nincs mese, nem állíthatok be olyan borral, amit nem kóstoltam, mert az befürdős tud lenni, zokniban! Szóval ma este kóstolunk. A manóba!

Innen már ismerőssé válhat a történet, látod fent a borok listáját, rajtuk kívül még vettem egy Tarjányi Egri Csillagot.

Induljon a kóstolás!

Haladjunk a legkevésbé izgitől a legizgibbig!

Tarjányi Egri Csillag – teltkarcsú

Röviden: nem az a könnyed, gyümölcsös Egri Csillag (látod? Emlékszel mit írtam feljebb?), mint amit szerettem volna. Relatív testes és robusztus, ásványos. Amit ügyesen csinálnak az, hogy volt rajta valami nemzetközi érem (vagy talán kettő is, nem emlékszem és nem csináltam valami mesteri képeket, egyiken sem látszik), sokakat ez vásárlásra ösztönözhet. Mindenesetre, nem ilyet akartam, nem jött be annyira, úgyhogy Mr. Philosopher Thummerer Egri Csillagot fog inni – amúgy ennek is külön sztorija van, ma lett egy másik kedvenc borkereskedésem is, szintén a várhoz közel.

216. Simon Egri Bikavér 2012 – a beBikavér

Ha több személyiségem lenne, akkor ez a bor megosztotta volna őket. Ha esetleg ilyet innál, mindenféleképpen dekantáld! Mi nem tettük meg (nem vittem magammal még azt is, már akkor is furcsán néztek rám, mikor egy hatos doboz pohárral, meg három üveg borral mentem „vendégségbe” Rita nagyszüleihez. Most képzeld el, ha még egy dekantálót is odacsapok a másik hónom alá).

Szóval a személyiségosztás a következő miatt volt: az elején teljesen szétesettnek tűnt a bor. Kellemetlen illat, nagyon durva, már-már otromba tannin, a savtartalma már egy kamionakkumlátort is elvitt volna (tudod bebikázta volna, beBikavér ehhehe), az alkoholtartalom 13,5% volt, ízre volt benne cseresznye, csipkebogyó. A másik probléma az volt, hogy még ráadásul túl sok, összesen 6-féle bor volt benne. Ez kicsit olyan hatást kelt, mintha mindent beleöntöttek volna, amit a borospinyóban találtak, vagy pont az ellentéte, beleadtak apait anyait és egy kicsit túl… túltolták. Mindemellett kicsit világoskás volt a színe. Nemtetsző.

Ugyanakkor, kellő szellőzés után – nem gondoltam volna, de – összeszedte magát, összeállt, egész korrekt lett. Addigra viszont már túl voltunk a negyedik üveg bor felbontásán és előkerült még a jó öreg házi Szürkebarát is, úgyhogy nem tudtuk már annyira élvezni.

Megéri az árát? Mindennek ellenére azt mondanám, hogy akár még igen is lehet a válasz. Itt 2000ft alatt lehetett hozzájutni. Egyszer talán még iszok belőle, hogy megnézzem még egyszer, milyen ízű, ha normálisan kiszellőzik.

215. Dula Bence Egri Kékfrankos (Gőzmalmos) 2009 – tanninbomba nagypapakorodra

Az este sztárja (a számomra). Illatra florális. Roppant dominánsak a tanninok de a savak is jelentősek, tehát érdemes lehet eltenni hosszabb távra is! Jól kiegyensúlyozott és azt se felejtsük el, hogy már tíz éves! 13,5%-os alkoholtartalom, közepes test. Ízre még meggy, cseresznyelekvár, gyógynövények, fűszeres és az alkohol érzetre tüzesebbnek tűnik a 13,5%-nál. Érdekesség volt, hogy a könnyek relatív gyorsan csordogáltak.

A címkén még megtalálható az az információ, hogy abban az évben (csak) 6600 palack készült, rövid barrique és hosszú nagy tölgyfahordós érlelésen esett át, gyümölcsös, érett és telt az illat és ízvilág.

Utólagos kiegészítés a verdikt előtt: Akkor olyannyira ízlett ez a bor, hogy vettem belőle magamnak még egy palackkal. Ezt kb. fél évvel később bontottuk fel és ittuk meg. Készítettem róla egy újabb, részletesebb elemzést, továbbá fontos lehet, hogy az az elemzés már minőségi fotókat is tartalmaz, hiszen egy profi fotós barátom készítette azokat.

Megéri az árát? Itt 2250Ft volt. Számomra teljes mértékben. Mr. Philosopher Dula Bence Kékfrankosát fogja inni. Azoknak az embereknek ajánlanám, akik imádják a tanninbomba borokat, vagy olyan bort keresnek, amit még eltennének pár évre.

Végezetül: Mit fogunk inni?

Másnap (ma) délelőtt visszamentem. Az eladó meghallgatta a véleményem (lényegében ugyanazt, amit itt is leírtam, csak jóval rövidebben), majd a következőket választottam: TITI Bikavér 2016 – mert kell egy Bikavér, Dula Bence Egri Kékfrankos 2009 – mert az egyik kedvenc tanninbombám lett, Thummerer Királyleányka, Thummerer Egri Csillag.

Láthatsz a képen még egy Juhász rozét. Kicsit kilóg a sorból, nem olyan szofisztikált, mint a többiek, de üde, könnyed bor, nyári estéken szoktuk szeretni. Vinni fogok még Sanyi bácsi-féle Szürkebarátot is.

A feladat teljesítve, 4 üveg bor együttesen 8000ft alatt. Van egy Bikavér, mert az elengedhetetlen, van egy Kékfrankos, ami egy bordeaux-ival is felvenné a versenyt, egy Egri Csillag, üde és friss, egy Királyleányka a Csillag alkotóeleme külön. Négy üveg nem elég, hogy bemutasson egy borvidéket, még kevésbé egy egész országot, viszont négy üveg elég arra, hogy átadja az üzenetet: már nem sokáig marad rejtett gyöngyszem a borvidék a külföldiek körében.