Fókuszált hordó töltött káposztához 320. Collin-Bourisset Bourgogne Chardonnay 2018

kóstoltam: 2019. december

A palack rövid története most nem olyan érdekes (a Didli idénykínálatának része): vettem Ritának, mert velem ellentétben Ő szereti a Chardonnay-t. Meg lehet kövezni érte, de én nem. Kihívás így elemezni nem igaz? Természetesen az érzékelés objektív, a véleményem meg úgyis látod majd a verdiktben. Azért megjegyezném, hogy nagyon kíváncsi voltam a nedűre mert a Burgundi nem véletlenül híres és közkedvelt, nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak. Eddig hihetetlenül kiegyensúlyozott volt minden nedű, amit innen ittam, habár való igaz, szinte mind vörös volt.

Ha a borelemzésre vagy csak kíváncsi, görgess lejjebb, amíg a bor nevét nem látod ismét! Addig is egy kis kitérő:

A fotók rövid története már érdekesebb, kaptam már korábban építő jellegű kritikát, hogy… szó szerint úgy fogalmazott az illető, hogy ne ijesszem el a… képeimmel az olvasókat. Szóval lassan, de biztosan elkezdtem törekvéseimet a képminőség javításának irányába fókuszálni (barokkos asztalon lévő nedűhöz barokkos szófordulat). A hangsúly a „lassan” szón van. Hosszú és macerás feladat a kép elkészítésének előkészítése.

Anekdota: egy fotós barátom szörnyülködött régen sokat azon, hogy az emberek legtöbbször indokolatlannak tartották azt az összeget, amit elkért egy-egy képsorozatért. Mert az átlagember csak annyit lát, hogy odajön, kattintgat, aztán felmarkolja a zsét. Az, hogy mennyi utómunka (és előkészítés) van vele, már nem tűnik fel nekik. No, meg persze a tudás és tapasztalat megszerzésének hosszú útja…

Tehát, rövidre zárva a dolgot, ha valakinek kicsit is van szeme a dologhoz látja, hogy még közel sem tökéletesek a képek, bőven lenne rajtuk mit csiszolni, de haladok. Szépen lassan (annál is inkább, mert volt honnan indulni: hagynak a korábbi képeim kivetni valót bőven). Na, lássuk a nedűt!

• 

• 

• 

• 

---

Collin-Bourisset Bourgogne Chardonnay 2018

Fókuszban a külcsín: Az elülső címke nagyon minimalista, de elegáns. Dombornyomott is, habár ez olyan szinten nem szembetűnő (vagy inkább nem látható), hogy először akkor vettem észre, amikor ragasztási hibának vagy foltnak néztem az egyik első képen, amit csináltam a palackról. Sőt, percekig kellett vizsgálnom, míg rájöttem, hogy az valójában egy CB monogram. Persze romlik már a szemem, öregszem. Érdemes olyan dombornyomott monogramot készíteni, amit a krisztusi korban lévők és idősebbek már képtelenek kiolvasni, a fiatalabbak pedig nem nézik, mert jellemzően nem vásárolnak ilyen árkategóriás fehéreket?

A hátsó címke már diszkontláncosabb beütésű, kiderül róla a 13%-os (fehéreknél magasnak számító) alkoholtartalom. A palack fóliázása minőségi, a dugó magas minőségű plasztik.

Pohárba töltve a nedű szalmasárga színben tündököl egy leheletnyi zöldes beütéssel és kifejezetten olajos érzetet kelt, a könnyek roppant teltek és már-már antigravitációsak: nem szeretnének túlzottan lefelé csordogálni a pohár falán.

Illatában nagyon telt, de ugyanakkor friss, enyhén citrusos és fűszeres. Sajnos a ként sokkal erőteljesebben érzem, mint azt szeretném.

Ízében is a teltséget és a friss citrusosságot emelném ki. A hordós jegyek nagyon dominánsan jelennek meg. Ezekhez az ízekhez csoportosítanám még a szőlőmag, barack mag és mandula ízét is (szimplán azért, mert kémiai szempontból a hordó fájából kioldódó ízek nagyon közel állnak a szőlő magjából és héjából kioldódó tanninhoz. Tekintettel arra, hogy fehérbornál nem szokás tanninról beszélni, ha szeretnéd, hogy ne nézzenek sült bolondnak, marad a burkolt megfogalmazásmód). Mivel fehér boroknál nem szoktak „héjas ízeket” említeni, ezt nem teszem meg. Pedig szívem szerint…

A nedű egészen gyümölcsös, habár bajban voltunk Ritával, amikor legalább egyet név szerint ki akartunk emelni, így maradjon csak azonosítatlan gyümölcs (habár a friss szőlőszem íze egyértelműen érződik rajta, de ilyet ne írjunk már le, pláne a fenti tanninos monológ után). A 13%-os alkoholtartalom az ízben is erőteljesen megjelenik, nem csak az illatban. A nedű maradványcukor tartalmát szerintem tökéletesen eltalálták (természetesen száraz a bor). Épp elég ahhoz, hogy a savak élét elvegye de épp elég kevés ahhoz, hogy azok üdék maradjanak, pláne ha a bor ízének többi vetületét (hordós jegyek, magas alkoholtartalom) is figyelembe vesszük. Az almasavbontás meglétére egyértelműen enged következtetni a nedű enyhén vajas íze és illata. Az eljárás amúgy is széles körben elterjedt Chardonnay-k esetén. Kiemelném még, hogy a nedű kellemesen fűszeres is. Fűszerek tekintetében fehér borsot és egy kevéske gyömbért említenék. Sajnálatos módon a kén nem csak illatában, ízében is erőteljesen érezhető. Ez számomra egy hatalmas negatívum, habár Rita nem érezte ki annyira.

Verdikt: Megéri az árát? Nos, Didliék most egy híján 2500ft-ot kérnek érte. Ennyiért egy nagyon jól eltalált ízvilágú, telt, testes, de mégis üde bort kapunk. Burgundi révén szerintem ez az ár kifejezetten baráti érte. Számomra hatalmas negatívum volt az ízében és illatában is megjelenő kén. Erre én eléggé ki vagyok hegyezve, Rita egyáltalán nem érezte annyira súlyosnak a helyzetet, így nálunk biztosan kerül majd belőle az ünnepi asztalra.

Egyértelműen ajánlott bárkinek, aki szereti a Chardonnay-t, továbbá azoknak is, akik szeretnének fehér Burgundit kóstolni, mert ez az ár több, mint baráti!

Kis kiegészítés: Habár pár nappal karácsony előtt írtam a bejegyzést, akkor még nem töltöttem fel. Felmerült bennem, hogy leírom, hogy töltött káposzta mellé ideális borpárosítás lenne, ugyanis a káposzta savasságát a bor testes, hordós (héjas) vetülete nagyon jól kiegészíti. Mivel elcsúsztam a feltöltéssel, volt lehetőségem kipróbálni a párosítást, mielőtt leírom és… Egyszerűen remek! Tökéletes párosítás a karácsonyi töltött káposzta mellé! Ilyet ritkán olvasol Burgundiról, ugye?