Földrajzóra, bőr és gondterheltség 263. Petrény Syrah 2015

ittam: 2019. július

Petrény Syrah 2015
Petrény Syrah 2015
Észreveszel bármi változást az eddigi képekhez képest?

A palack rövid története most nem annyira érdekfeszítő, ezért először néhány szó a borítóképről. Már régóta küzdök azzal a problémával, hogy (telefonnal fotózva) ha nem használom a vakut, nem látszódnak a könnyek a képen (szerintem nagyon fontosak), továbbá sötétebb lesz a bor színe (itt az asztalfelület színe is nagyon sokat befolyásol, mert árnyalja a pohárban lévő nedű színét a képen); amennyiben bekapcsolom a vakut, úgymond pofánvakuzom a bort és aki csak picikét ért a fotózáshoz lekaparja az arcáról a bőrt. A legjobb megoldás az lenne, ha vennék egy profi szettet olyan dolgokkal amikről azt sem tudom, hogy hívják; annyiért, amennyiért már borospincét lehet venni. Viszont próbálkozni lehet az optimális megvilágítással és miután a lakás összes lámpáját odahordtam az asztalhoz, megtaláltam a legjobb megoldást. Sőt, utólag még a palack hátteréül szolgáló paravánt is retusálgattam kicsit, mert még nem vettem a fáradtságot, hogy vegyek olyan papírt, amivel egészben le tudom fedni azt.

Ezután a palack (tényleg) rövid története még uncsibb. Beugrottam a madaras hypermarketbe és (mivel ahelyett, hogy a papírosztályra mentem volna, a borokhoz siettem) megláttam a palackot. A Petrény pincészet eddigi borai, amiket kóstoltam (kettőről olvashatsz elemzést: Big Band Bikavér és Borgundi Bikavér) ízlettek, eldöntöttem, hogy veszek. Továbbá hozzá kell tennem, hogy régen nagyon szerettem a Syraht, csak mostanában valahogy nem sikerült túl jó példákkal találkoznom.

A palack a Petrénytől megszokott stílust képviseli, a dugó is a megszokott magas minőségű plasztik. Úgy tűnik ezen az árkategórián még nem adnak hozzá perforált fóliázást. Nem mintha amúgy nem lenne nehéz belejutni, éppenséggel csak könnyű a jóhoz hozzászokni. A hátsó címkén egy vaktérképről megtudhatjuk, hol van Eger Magyarországon és kiderül a 13,5%-os manapság már-már átlagosnak mondható alkoholtartalom.

Pohárba töltve mély rubin színnek lehetünk tanúi. A könnyek teltek, enyhén színezettek, közepesen lassú tempóban csordogálnak lefelé. Az illatnál az elején eléggé megijedtem. Bontáskor érződött egy enyhén kellemetlen, viszont relatív erőteljes mellékillat. Később ez a probléma a szellőztetéssel megoldódott. Tehát, vissza az illathoz: Emellett az alkohol érezteti magát a legdominánsabb módon. Továbbá borsmenta. Hosszabb szellőztetés után a lejjebb majd említésre kerülő szantálfa is előjön. Továbbá tömjén. Enyhe animalitást is említhetnénk és eljött annak is az órája, hogy leírom: bőr. De lépjünk tovább!

Íznél egyértelműen a kimagasló savtartalom érezteti magát először. Kellemesen gyümölcsös, a kicsit savanykásabb gyümölcsökből mondhatunk bármit, én elsősorban a ribizlit említeném, illetve a cigánymeggyet. Viszont ilyen savtartalom mellett számomra meglepően van egy telt zamata is. Ezért mellé fekete ribizlit és áfonyát is említenék. Érdekes ez a kettősség. A tanninok csak közepesen erősek, amolyan bársonyosak. Találunk fűszerességet is és egy hatalmas adag gyógynövényes és dohányos fanyarságot. Tehát mondhatnánk szinte bármit a fekete teától kezdve a fent említett borsmentán át még akár eukaliptuszt is! Talán ez az utolsó meglepőnek tűnhet. Nem az. A hordós jegyek vonalán (habár az interneten nem sok információ van azokról a boraikról, amik relatíve újak, elméletileg 18 hónap hordós érlelést kapott) mindenféleképpen szantálfát mondanék. Ha belegondolsz, azért ez nincs olyan messze az eukaliptusztól ugye? Nem tudom mennyire tűnt fel, de az alkoholtartalmat meg sem említettem. Igazából azért, mert az ízén egyáltalán nem jön át erőteljesen. A karakteres savasság mögött megbújik. A szellőzés már most (kb háromnegyed óra után) nagyon jót tesz neki, de azért említsük meg az árnyoldalát is!

Sajnos bontáskor nagyon erőteljesen érződött a kén. Továbbá volt egy fémes mellékíz valahol a háttérben. A jó hír a következő: a szellőzéssel a fémes íz teljes mértékben eltűnt, a kén pedig visszahúzódott annyira, hogy az egyszeri borivónak nem tűnne fel. Amit viszont így pár óra után kiemelnék: a karakteres savtartalom több mint „savgerinc”. Ha kicsit finomabban szeretnék fogalmazni (márpedig szeretnék, mert habár ezzel lelövöm a poént a verdikt előtt, de alapvetően pozitív a megítélésem a borról: minőségi nedűről van szó) a citrusos ízek kimagaslóan képviseltetik magukat. A szellőzés az illatnak is nagyon jót tesz, a fűszeresség, gyógynövényesség, a szantál és az alkohol érződik karakteresen.

Így a poént lelőve mondjunk verdiktet. Megéri az árát? 2500 Ft volt madáréknál. Kellett neki a szellőzés, nagyon jót tett neki, tehát teljes szívvel ajánlom a dekantálást. Alapvetően egy minőségi borról van szó. Magyaros ízlésűeknek (tehát azoknak, akik előnyben részesítik a karakteres savtartalmat) nagyon fog ízleni. Mondhatjuk azt, hogy Syrah magyar kiadásban. Miért mondom ezt? Azért, mert ha valaki francia vagy más délebbi Syrah-hoz van szokva, nem igazán fogja szeretni, mert azokhoz képest ez túlontúl visszafogott tanninnal, kevés testtel és túlzóan domináns savakkal rendelkezik. Tehát a verdikt legyen a következő: ez a bor meg fogja osztani az embereket. Amennyiben a fent említett első kategóriába tartozol, imádni fogod, mert minőségi bor. Amennyiben a másodikba, valószínűleg nem fog annyira ízleni, hiszen Eger (dél-Franciaországhoz és az olaszokhoz viszonyítva) sokkal hűvösebb klímáját szépen illusztrálja.

Kiegészítés a Big Bandhez és a Borgundihoz:

Egy netes interjúból kiderül az alkotók alapvető koncepciója a Big Banddel és a Borgundival. A Big Band a bordeaux-i vonalat képviselné a Borgundi pedig… igen, a Burgundit. Tehát a Big Band 50% Kékfrankos, a fennmaradó rész Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon. Legalábbis ennyit említ a cikk. A saját elemzésem fellapozva kiderül, hogy van még ott Merlot és Syrah. A Borgundinál a Kékfrankos, CF és CS mellé még Pinot Noirt és Syraht mond.

Gondterhelt fejet vágok, lapozgatom a szakirodalmat, vadászok a neten… Miért eme gondterheltség? Kezdjük a Big Banddel! A Bordeaux cuvée alapvetően CS-ből és Merlotból áll. Mellé találunk még CF-et, Malbecet, Carménèret és Petit Verdot-t.

Ezzel szemben a Bikavér alapvetően a Kékfrankosra épül. Mi a gond ezzel? A Kékfrankos ízvilága, habár mutat hasonlóságokat a Bordeaux cuvéevel, mégis jelentős különbségek vannak elsősorban a sav, másodsorban a testesség terén. Lehetne boncolgatni tovább is a dolgokat és egyre gondterheltebb az arckifejezésem.

Aztán belémnyilallt a következő: az íz összhatása? Big Band vs Bordeaux cuvée? Nagyon hasonló, de mégis más. Itt elveszhetnénk a részletekben, de felesleges. Valóban mondhatjuk (ahogy írtam is az elemzésben), hogy a Big Band egy Bordeaux-i magyar kiadásban.

Mi a helyzet a Borgundival? Gondterhelt fej még hosszabb ideig. Kutakodás még hosszabb ideig. Burgundiában a vörösek közül a Pinot Noir és a Gamay (Beaujolais; így már ismerősen hangzik?) a legelterjedtebb. Sokan a Kékfrankost a „kelet Pinot Noirjának” hívják. Nyugaton persze. Gondterhelt fej. Vállvonás. Whatever. Ha azt mondja a nagy tudású borász, hogy ez olyan, mint a Burgundi, ám legyen! Habár az érzékelés objektív, a vélemény lehet szubjektív.

2 Comments

Add Yours →