Füstbe ment terv 347. Takler Cabernet Franc 2017

kóstoltam: 2020. április

A palack rövid története, hogy a Didli húsvéti kínálatának része és mivel az emberek nagy érdeklődést mutatnak az ilyen borok iránt, vettem. Habár mostanában másra fókuszálok, nem szeretném elhanyagolni ezeket a borokat sem.

Külcsín

A címke a Didliben pár hete az idénytermékek közé került Takler Cabernet Sauvignon színvilágát hozza. Habár nekem alapvetően tetszik a színválasztás, érdemes kiemelni, hogy a pincészet weboldalán elérhető fajtaboraik (illetve alap boraik, ahogy ők nevezik) címkéit más-más színpáros díszíti. Nem ez az első eset, hogy azzal találkozunk, hogy a diszkontláncok polcaira szánt palackok más címkét kapnak (nézd meg például az Ikon Áfium elemzésem), a kérdés csak az, hogy más szempontból is, úgymond kompromisszumos bort kapunk-e? (kihangsúlyoznám, hogy kérdőjelet tettem a mondat végére)

Egy apró, de fontos hiba, hogy a palackot záró parafadugó picikét körbeforgott, amikor beletekertem a dugóhúzót. Szinte biztosra mondhatom ezért, hogy a palackokat hosszú ideig tárolták állítva, így a dugó kiszáradt. Ha ezután elfektetve tároltam volna pár hétig, egy csodás csík szemtanúi lehettünk volna. Itt érdemes kiemelni, hogy a fent már említett Takler CS dugójának a teteje pedig elszíneződött… Spoiler alert, nem ez lesz az utolsó hasonlóság a két nedű között!

A hátsó címkéről kiderül a brutális 14,5%-os alkoholtartalom és a leírás szerint egy lendületes, bársonyos zamatú, áfonyaíztől élvezetes bort kapunk. Megemlíti még, hogy másod és harmadtöltésű tölgyfahordóban érlelték a bort. Habár erről nem ír, de biztosra vehetjük, hogy előtte acéltartályban forrhatott ki a nedű.

Illat és szín

Pohárba töltve a nedű mély rubin színben tündököl. A könnyek érdekesek. Röviddel bontás után, szobahőmérsékleten (hogy fotózáskor a pohár falára ne csapódjon le a pára) elég nyeszlettül viselkedtek. Olyan gyors tempóban zúdultak lefelé a pohár falán, hogy képtelenségnek éreztem, hogy rendesen lefotózzam őket. Meg is említettem Ritának, hogy ez a bor ronda. Ja, ezt a szót használtam, lehet kezd nálam elgurulni a gyógyszer. Képletesen persze.

Hosszú szellőzés után és pincehőmérsékletre hűtve már megfelelően viselkednek azok a könnyek, a bor roppant alkoholtartalmának megfelelően szinte antigravitációsak, tipikus templomablakokat rajzolnak és enyhén színezettek is. A nedű mozgásának van egy jó adag természetellenes kocsonyadinamikája, ez már bontáskor is megvolt (ha ezt a furcsa kifejezést először olvasod tőlem, ne hidd el, ne vesd el, próbáld ki: forgasd csak meg a poharadban a nedűt és vizsgáld meg!).

Illatában abszolút a füstösség dominál egy jó adag bőrösséggel és fűszerességgel. Utóbbihoz fekete borsot mondanék elsősorban. A magas alkoholtartalom is karakteresen érződik a nedű illatán, továbbá hosszabb szellőzés után felfedezhetünk egy adag savanykás gyümölcsösséget is, írjuk azt, hogy meggy!

Ízvilága

Itt is a füstösséggel kezdenék, habár egy óra szellőzés után megjelenik egy kicsit természetellenes vaníliás, gyümölcsös beütésű íz is. Ugyanúgy, mint az illatában, az ízében is karakteres a fekete borsos, paprikás fűszeresség és a bőrösség. Savtartalma kifejezetten domináns, a tanninok abszolút a másodhegedűs szerepét töltötték be bontáskor, csak hosszabb szellőzés után erősödtek fel. Az elején inkább fekete teát és fekete olívát éreztem ezen a vonalon, most hosszabb szellőzés után megjelent a fekete csokoládé és a száraz kakaó is (ha már itt tartunk, csontszáraz a bor). A hordós érlelés (habár a címke csak másod- és harmadtöltést említ – gyaníthatóan azt is csak ászokhordókban) kifejezetten karakteresen érződik az ízvilágán, a már kihangsúlyozott füstösség mellett írhatunk egy elég nyers, tölgyes ízt is erre a vonalra, habár hosszabb szellőzés után ez valamelyest finomodik.

Lecsengése relatív hosszú, füstös és citrusos. Itt egy pillanatra visszatérnék a savasságára, ezen a vonalon citromhéjat és savanykás gyümölcsöket említhetünk, mint például a ribizlit és cseresznyét. Gyümölcs vonalon (hosszabb szellőzés után) írhatunk még ezek mellett málnát és meggyet is. A címkén említettek áfonyát. Nos, mintapéldának nem mondanám, de hosszabb szellőzés után valóban erősödtek a fekete bogyós ízek, így apró betűvel ugyan, de a felsorolás végére még akár be is férhet. A korty végén megjelenik valamennyi fekete ribizli és egyfajta telt zamat is. Zárásnak azért kiemelném, hogy jelen borunkat nem éreztem kifejezetten őszintének (ez a szó az én szókreálmányom, olvasd el a Balatoncsicsói Merlot elemzésem, ha kíváncsi vagy, mire használom).

Verdikt előtt

A verdikt és a festmény előtt két dolog. Az egyik, hogy örülök, hogy tegnap este nem írtam meg és töltöttem fel az elemzést, csak jegyzeteltem. Bontáskor az ízvilága egyrészről kísérteties hasonlóságot mutatott a Takler Cabernet Sauvignonhoz (szerintem még mindig kapható Didliéknél) és bevallom nagyon, nagyon nem nyerte el a tetszésemet, viszont mára kifejezetten megbarátkoztunk (habár most úgy kóstolom már, hogy nem iszom meg. Gondolom feltűnt, hogy szoktak kirakni direkt erre a célra edényeket borkóstolókon is). A hosszas szellőzés viszont teljesen kikupálta és helyrerakta az ízvilágát. Ebből két következtetésre juthatunk:

Egyrészről a bor minősége megfelelő, mert szellőzéssel nem esett szét (tegnap dühömben már a €3 spanyol Garnacha-khoz akartam hasonlítani), másrészről pedig beigazolja a gyanúnkat, amit a körbeforgó dugó eredményezett: Minden bizonnyal teljesen kiszáradt a dugó és beengedett a palackba valamennyi levegőt. A kialakult helyzet viszont jól szemlélteti azt, hogy a dekantálás (szellőztetés) a hasonló, a helytelen tárolás következtében megjelenő, de kisebb mértékű borhibákat gyönyörűen tudja orvosolni.

A bor ízvilágát szemléltető műalkotásnak Adolph Menzel, Eisenwalzwerk című festményét választottam. A bor ízvilága füstös, komor, férfias. Alkoholtartalma és savtartalma is jelentős. Értékeljünk!

Verdikt

Megéri az árát? Nos, most Didliék egy híján 2200ft-ot kérnek érte és ha három palack akciós bort veszel még ebből is engednek 20%-ot. Ez az ár jóval alacsonyabb, mint amit normál esetben el szoktak kérni ezért a borért. Emiatt azt mondanám, ha szereted Taklerék borait, megérheti számodra. Tipikus Szekszárdinak én nem mondanám, viszont füstös, férfias és karakteres. Habár ételpárosításról ritkán szoktam írni, grillezéshez, szabad tűzön készített pörkölthöz, levegőn érlelt vagy füstölt sonkákhoz, húsokhoz ideális lehet! Ha már a húsvéti locsolkodás egész biztos füstbe ment terv lesz, legalább a füstölt sonkához való borválasztás ne legyen az!