Grape not found 404. Három cider

Avagy az alma eljövetele

Az alcímet most hagyjuk teljesen figyelmen kívül és kezdjünk a bejegyzés rövid történetével: Amikor nyáron Franciaországban jártunk, lelkesedéssel kevert döbbenettel töltött el, hogy milyen sok, csodálatos minőségű és kifejezetten kedvező árú cidre (vagy angolosan cider) található a szupermarketek polcain. Kis túlzással nem lehet mellényúlni, mindegyik csodálatos!

Ja, igen még egy apróság! Valószínűleg nem tűnt fel, hogy az előző borelemzésem a 405-ös sorszámot viselte és átugrottam a 404-et. Miért? Találkoztál már az interneten a 404 – Page not found hibaüzenettel? Gondoltam fenntartom a sorszámot a 404 – Grape not foundnak. Persze így, hogy magyarázni kellett, már nem is annyira vicces. Csak nekem. Na, nézzük a három cidre-t! Illetve, először egy picike technológia.

Cider, cidre avagy almabor

Ha röviden jellemezni szeretnénk a készítési eljárást, akkor leginkább a tankpezsgőéhez hasonlíthatjuk. Az almákat először mossák, tisztítják, majd összezúzzák. Az ez utáni lépés érdekes: a maceráció ill. áztatás. A levet nem préselik ki egyből, hagyják néhány órát állni. Ennek két oka van. Egyrészről, a gyümölcs héján természetesen is megtalálható élesztőgombák könnyebben lépnek érintkezésbe az édes gyümölcshússal, másrészről a rostok szerkezete gyengül és több levet lehetséges így kipréselni egységnyi gyümölcsből. Ez a lépés adja amúgy a sötétebb, borostyánsárga, vagy narancsos színt a nedűnek.

Ezt követi a préselés, ami után a lé acéltartályba kerül, ahol alacsony hőmérséklet mellett, pár napot tölt (a Val de Rance esetén például 10 napot, 5c°-on) és beindul a forrás. Az alacsony hőmérséklet segít megőrizni a gyümölcsös, friss ízeket, pont, mint a boroknál. A forrás természetesen megállítható és így készülnek a száraz (tehát már nem Brut) és édes cidre-k. Természetesen ez esetben az alkoholtartalom is alacsonyabb, például édes cidre-knél lehet mindössze 2%. Almamurci bubival.

Érdekesség, hogy a préselés után maradt gyümölcshúst később szárítják, feldolgozzák, hogy állati takarmány legyen belőle, vagy esetleg, mint cefrét, égetett szeszek készítéséhez is felhasználhatják.

A nedű ezután fejtve, szűrve egy másik tartályba kerül pár hétre (a Val de Rance esetén 4-8 hétre), itt forr ki teljesen, természetes módon megjelenik benne a szénsav, fejtés, szűrés után esetleg házasítják, majd palackozzák, a franciáknál jellemzően pezsgősüvegbe, parafadugóval. Az egész folyamat többé-kevésbé három hónapig tart.

A legfontosabb: a gallok jó szokása cidre-t felszolgálni crêperie-kben (ejtsd: khhhrrepöhhhri) azaz palacsintázókban, sőt még boulangerie-kben (ejtsd: bulanzshhhri) azaz pékségekben is! Úgy érzem nem halhatok meg addig, amíg nem kezdtek életemben legalább egy napot úgy, hogy egy boulangerie-ben egy friss Quiche lorraine mellé egy pohár brut cidre-t fogyasztok!

Val de Rance Cidre de Bretagne Brut

Szín és illat

Pohárba töltve narancsba hajló hagymahéj színben tündököl. A kíváncsiság kedvéért megforgattam a pohárban, a könnyek kvázi nonexistensek, viselkedésében jobban hasonlít a sörre, mint borra vagy pezsgőre. Az utóbbival összevetve a bubik kifejezetten visszafogottak.

Illata meglehetősen édeskés és bármilyen meglepő, almás. Jajj, jó lesz ez a bejegyzés, már most érzem! Mint, amikor autóvezetői tapasztalattal valaki vitorlást akar vezetni, mert hát azon is van kormány…

Tehát illatában a fent említettek mellett találunk itt egy kevéske, roppant visszafogott fanyarságot is. Van egy érdekes, enyhén vaníliára hajazó beütése is, meg minimál karamell!

Ízvilága

Ami a borokhoz szokott kóstolónak először feltűnik az, hogy a savak milyen visszafogottnak hatnak. Ízében először a maradványcukrok uralják a terepet, amit a szénsav pezsgése tesz üdévé és roppant csúszóssá! Az amúgy – borokhoz mérve – roppant rövid lecsengését a kellemesen fanyar héjas (igen, almahéjas, kicsit fermentált beütésű) ízek uralják. Savak, mintha sehol nem lennének. Persze ez ne tévesszen meg senkit, csak a maradványcukrok kápráztatják ízlelőbimbóink. 6%-os alkoholtartalma relatív karakteresen érezteti jelenlétét. Amit érdemes még kiemelni, a háttérben lebegő, picit vaníliára, picit karamellre emlékeztető ízérzet.

A verdikt persze felesleges, a bevezetőben lelőttem a poént. Egy palack kb €2.6 körül mozog. Verhetetlen!

Cidrerie de Livarot Écusson Brut

Szín és illat

Pohárba töltve arany színben pompázik picike narancs árnyalattal. A bubikról kiemelendő, hogy még előző társánál is visszafogottabbak, úgy tessék-lássék módjára megjelenik néhány, aztán siet is felfelé…

Ízvilága

Ne kezdjünk egyből azzal, hogy milyen jó ivású, mert lelőnénk a poént! Savai roppant kellemesek és üdítőek, zöld almát emelnék ki ezen a vonalon, habár gyümölcsösségében inkább a red chief-hez hasonló ízek jellemzőek. Van egy visszafogott, ámde roppant kellemes fanyar vetülete, ennek kapcsán említsük az előző fajta héját is! 5,5%-os alkoholtartalma egészen jól megbújik a savak és a gyümölcsösség mögött, így nagyon gyorsan bepuszilható belőle elég sok szemrebbenés nélkül is. Az ára €2,5-3,2 között mozog. Zseniális!

Val de Rance Perle de Cidre Brut

Avagy az alma eljövetele

Ez a cidre bevezetőt kíván. Kezünkbe véve a palackot, minden azt kiabálja róla, hogy a Val de Rance-nál szerették volna kihozni az almából azt, amit mondjuk Champagne-ban a szőlőből sikerült. A front címke stílusos és amolyan… dicső. Az alma mögött a napsugarak úgy ölelik körül azt, mint ahogy azt a templomokban a szentháromság ábrázolásoknál láthatjuk. A hátsó címke almaborunkat szofisztikáltnak (elaborée), ízvilágát kifinomultnak (délicats) nevezi és kiemeli, hogy a Bretagne-i tradícióhoz mérten könnyed és ásványos. Weboldalukról derül ki, hogy a nedű alapját adó alma fajtája a Guillevic.

Szín és illat

Színvilágában mindhárom közül a leginkább világos, pohárba töltve szalmasárga színben pompázik. A bubik cidre-hez képest meglehetősen karakteresek, persze egy pezsgőnek még a közelébe sem érnek. Illatában megdöbbentő a kifejezetten markáns animalitás és a kellemes fanyarság, sőt megjelenik egy hangyányi kenyérhéj is, ellenben az borokhoz vagy pezsgőkhöz viszonyítva még így sem mondható kifejezetten komplexnek.

Ízvilága

A kortyban is meglepően az animalitás indít, ezt követi egy almahúsos (minimálisan epres és csipkebogyós) gyümölcsösség és a cidre viszonylatban meglehetősen hosszú lecsengésben elkísérő citrusos, zöldalma-héjas savany ami nem mellesleg tökéletesen elrejti ízlelőbimbóink elől az 5%-os alkoholtartalmát. Ha hozzávesszük azt is, hogy a bubik kifejezetten izgalmassá teszik a kortyot, elmondhatjuk róla is, hogy egy szempillantás alatt kiürül a palack. Érdekes apróság az ásványossága: így, hogy a weboldalukon megemlítették, egészen kiérezhető, de be kell, hogy valljam magamtól nem emeltem volna ki.

Verdikt

Jelen cidre érdekes tanúbizonyságot tesz arról, hogy az almából mit lehet kihozni. Ez számomra egyszerre pozitív és negatív is egyben. Cider viszonylatban kimagasló, de a borok komplexitásához szokottaknak egyszeri érdekességet tartogat csak. Mindenesetre roppant könnyen csúszik és ha hozzávesszük a €4.3 árát is, a melléknév-paletta „fantasztikus”-hoz közel eső szavai közül válogathatunk csak!

Apropó, majdnem elfelejtettem…

Bor és művészet

Habár a hármas elemzéseimhez nem szoktam bor és művészet bekezdést kapcsolni, jelen esetben kivételt teszek. Tudniillik a Perle de Cidre-ről készített képeim kapcsán eszembe jutott valami. Egy egyszerű asztali lámpa háttérvilágítása olyan magasztos hangulatot teremtett a palack nedűnek, mintha a présben meghalt alma ismét feltámadott volna és az eljövetelének lennénk szemtanúi. Ehhez illik mondjuk… az O Fortuna Carl Orff Carmina Burana című Kantátájából. Indítsd el a zenét, aztán görgess lejjebb a képekért!