Hamupipőke whatever 350. BBQ Primitivo Puglia 2018

Kóstoltam: 2020. április

A palack rövid története (amellett persze, hogy akciós a Didliben és sokan érdeklődnek az ilyen borok iránt), hogy megörültem, amikor a reklámújságban láttam, hogy lesz Primitivo (másik nevén Zinfandel), mert nem tüntették fel, hogy nem száraz. Sajnos félszáraz, de úgy döntöttem ennek ellenére veszek. Ha csak a borelemzésre vagy kíváncsi, görgess lejjebb addig, amíg a bor nevét nem látod ismét, mert hosszú lesz a bevezető!

A Primitivo avagy Zinfandel neve

A sztori röviden, hogy a Primitivo ill. Zinfandel eredetileg Horvátország területéről származik, ahol Crljenak Kaštelanski néven fut. Az olaszoknál leginkább Pugliában (az olasz csizma sarkában) termesztik. A digóknál és Európában Primitivo névvel illetik a szőlőt.

Miért? Nem azért, amiért gondolod! Szóval, jelen borszőlőnk korán érő típus. Olaszul a primitivo szó jelentése első, korai, vagy kezdetleges. A „primitív” szóval azért asszociálhatjuk, mert az ősemberekre, illetve más törzsi, kezdetleges körülmények között élő embercsoportokra is használják, mint jelző.

Szóval, visszatérve eredeti szálunkra, az olaszokhoz a XVIII. században kerülhetett jelen borszőlőnk. Fontos kiemelni, hogy az olasz csizma sarka és a horvát bortermelő területek nagyon is hasonló klímával rendelkeznek.

Az USA-ba az 1800-as években vittek át először tőkéket. Miért németesen csengő névvel illetik? Nos, akkoriban a mai Horvátország területe még az Osztrák-Magyar Monarchia része volt és Bécsen keresztül kerültek az újvilágba a tőkék. Az USA-ban amúgy ma leginkább California területén termelik előszeretettel.

Na jó, de miért Zinfandel? Képzeld el, ahogy a jenkik utaznak az USA-ba de magukkal viszik Franz-ot az osztrák botanikust: „What is the name of this variety… you know…” Franz válaszolna de épp okádnia kell, mert nagyon imbolyog a hajó: „Crljenaaaa”. „Zinfandel? Whatever.”

Egyébként az egyik (angol nyelvű) bortörténelemmel foglalkozó könyvben szó szerint (angolul persze) azt írják: „Sok, így importált borszőlőnek hosszú neve volt és kétlem, hogy minden név túlélte volna az utazást. ‘Zierfandel’, ‘Zinfarder’, ‘Zinfindal’, ‘Zinfendal’ – whatever.” A whatever szót nem fordítottam le persze, szó szerint így használta a könyv írója.

Primitivo borszőlő

A szőlőszemek héja vékony, a fürtök viszont nagyok. Amint már említettem, korán beérik és nagyon magas cukorfokot produkál, ezért gyakran magas alkoholtartalmú borokat készítenek belőle. Természetesen, ha meghagyják a maradványcukrot, desszertbor is készíthető vagy a két véglet között igazából bármi. A Primitivo érdekessége, hogy a szőlőszemek nem egyenletesen érnek be, tehát egy fürtön egyszerre lehetnek már aszúsodásnak indult és még éretlen szőlőszemek is.

Egyrészről ez egyfajta komplexitást kölcsönözhet a bornak, hiszen egy fürtben benne van az érettség teljes skálája: a zöldes éretlen ízek karakteres savakkal és az érett, zamatos fekete bogyós gyümölcsöket idézőek is. Másrészről viszont néhány bortermelő úgy döntött, hogy kézzel szüretelik a szőlőt szemenként (!) több hullámban, mint valami Hamupipőke. Természetesen mindezt azért, hogy aztán a nedűt csillagászati áron kínálhassák mondván, hogy a költséges szüretelési eljárás indokolja azt.

A Primitivo borokra jellemző a markáns füstösség, dohányos illat és íz, domináns tannin, magas alkoholtartalom (eljárás kérdése), bőrösség és ezernyi fűszer, ezért grillezett ételek és fűszeres paradicsomos tészták, olasz ételek mellé ideális lehet.

Sokkal hosszabbra és alaposabbra nyúlt a bevezetőnk, mint amit egy budget bor megérdemelne, de Hamupipőke is kapott egy esélyt a hercegnél (nem mintha hercegnek képzelném magam). Na, nézzük az elemzést!

BBQLovers Primitivo Puglia Indicazione Geografica Protetta 2018

Külcsín

Sokszor említettem már, hogy a borosüveg címkéje legtöbb esetben az egyetlen felület, ahol a termelő kommunikálni tud a vevők felé, illetve jelezni tud a célcsoportjának, hogy ez pont neki való. Ezért látunk rozékon és fehérborokon női cipőt, meg csajszis képeket, ilyesmit. Jelen borunk címkéje ilyen… hogy is mondjam? Grillezel a kertben és boroznál hozzá miliőt próbál sugározni. Nagyon design a fekete címke piros betűkkel (habár az amatőr fotós rémálma rendesen lefényképezni) de mit kommunikál? Főleg ma, amikor már a sörökből is a kézművesek futnak leginkább… Szóval nem éppen az igényes minőséget sugallja. Inkább azt, hogy grilleznél és kell hozzá bor, mindegy, hogy milyen, whatever! Ízlések és pofonok persze, de szerintem aki csak kicsit is igényes bort szeretne bizalmatlanná válik, akinek meg tényleg mindegy milyen bort iszik a bevált budget boroknál marad. Mellesleg csavarós kupakkal látták el a palackot. Nem jó vagy rossz, csak tény.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű sötét gránátalma színben pompázik de valamelyest áttetsző. A könnyek teltek, enyhén színezettek és csak lassított tempóban csordogálnak a pohár falán. Illata roppant karakteres, füstös akár egy erdőtűz és fanyar amennyire csak a csövön kifér: gyógynövényességet és dohányt gond nélkül említhetünk. Jó sokat. A hordós érlelés meg(nem)létére semmi utalást nem találni a neten, hiszen a Didli saját márkás boráról van szó, de a szokványos hordós illatok, mint a tölgy, karamell, picike fahéj és a kevésbé szokványosak, mint mondjuk a szantál ugyanúgy megtalálhatóak az illatában. Emellett az édeskésség is kiemelendő, habár találunk még jó adag fűszerességet és egy kevéske savanykás gyümölcsösséget is. Az alkohol karakteresebben érződik az illatán, mint amit az átlagos 13,5%-tól várnánk. Hosszabb szellőzés után kivehető kevéske kellemetlen mellékillat is, de abszolút tolerálható.

Ízvilága

Amikor először belekóstoltam bevallom, teljesen lesokkolt! Roppant dominánsan érződik a savtartalma, sokkalta jobban, mint amit egy mediterrán bortól várhatnánk (érdemes ezt összevetni azzal, amit feljebb a szőlőszemekről írtam). Készülj fel egy hatalmas adag citrusosságra, elsősorban mandarint hangsúlyoznék (a jelentős maradványcukor miatt), de mondhatunk narancsot is nyugodtan. Tannintartalma is markáns természetesen. Ezen a vonalon elsősorban a fekete teát emelném ki, de találunk még itt gyógynövényességet és dohányosságot is jócskán. Emellett, ha valami meghökkentőt szeretnék mondani, az a barackmag lenne.

Ízének fűszeres vetületére áttérve a csillagánizst emelném ki leginkább, de egy kevés fehér borsot is említhetünk. Gyümölcsösség vonalon szemezhetünk fekete bogyósból és savanykás piros bogyósból is bőven (megint csak egy utalás a fenti leírásra a szőlőszemekről), így egyszerre említhetünk ribizlit és fekete testvérét, cigánymeggyet és epret is. Alkoholtartalma, habár papíron felülről átlagos, sokkal tüzesebben érződik annál.

Egyébként jelen nedűnk mintapéldája lehetne a pugliai terroirhoz köthető Primitivo ízeknek. A bőrös füstösség ugyanúgy megvan benne, mint a kandírozott gyümölcsök, fűszernövények és a fűszeres narancsosság.

Az a fránya cukor: Sokszor írtam már arról, hogy a maradványcukor tompítja az ízérzékelésünket. Jelen esetben viszont egyértelműen indokolható a borász döntése. Habár minőségibb érzetet keltene a nedű ha szárazra forrt volna ki (legyünk kedvesek és feltételezzük, hogy a maradványcukor teljesen természetes), gyaníthatóan nem lenne egyensúlyban. Mind savai, mind a tanninok, mind a fűszeres vetület nagyon extrém lenne a maradványcukor ízérzékelésünket szedáló hatása nélkül. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az átlagember nem szereti az extremitást, az erős karaktert és a maradványcukor szinte mindig könnyen ihatóvá, csúszóssá teszi a bort, amit a tömegek szeretnek.

Bor és művészet

Habár vörösborokat általában férfi portrékkal szoktam asszociálni, most kivételt teszek. Találtam egy Hamupipőke ábrázolást egy régi gyerekkönyvből, ami habár elég rossz minőségben lett digitalizálva, jól illusztrálhatja jelen nedűnket (is). Színvilága sötét és kiemelt helyen van a fekete kormos kondér. Eredetileg amúgy szénbányászokat (carbonari) ábrázoló festményt akartam keresni, hiszen nedűnk ízvilágának egy fontos vetülete a füstösség és a markáns tannin, de jelen esetben találó a női karakter a bor maradványcukor tartalma miatt. Mégis sötét hajú, karakánabbnak, tapasztaltabbnak (és nem utolsósorban olaszabbnak) tűnik, mint a rajzfilmekből már ismert főszereplő, ezzel egész jól ábrázolja jelen nedűnk karakterét.

Zenében Wolfgang Parker Minnie the Moocher című száma lehet kifejező, már csak a dalszöveg miatt is. Értékeljünk!

Verdikt

Megéri az árát? Most egy híján 1200ft-ot kérnek érte Didliék. Bevallom, engem nagyon meglepett a bor. A csomagolása miatt viszolyogtam, hogy egyáltalán megvegyem. Mégis, hatalmas pozitívum, hogy a bor szellőzéssel nem esett szét (árához mérten minőségre utal) és ha a zavaró maradványcukor tartalmától eltekintünk, kifejezetten karakteres a nedű. Ha már ennyire ezt dörgöli arcunkba a címke, igen grillezéshez jó választás lehet, sőt akár egy vörösboros pincepörkölt alapmártásába (bele) is ideális.